„Utász előtt nincs akadály..." 2.

Béres Lajos naplója - második rész

„Az áthajózás másnap délutánján megérkezik a haditudósító szolgálat kocsijával Budinszki Sándor a magyar rádió riportere [...] most alig akadt munkám, volt időm szemmel kísérni Budinszki ténykedését, amelyben több volt a blöff, úgy mozzanatokban, mint szövegben, mint a valós helyzet. Most döbbenek rá, hogy milyen más látni egy riport helyszínét és más hallani a riporter szájából. [...] Pethő százados rakodó tiszt, a rakpartnak közelébe sem engedte, így a hátrább várakozó páncélosok között, mesterségesen mímelt motorzajjal és a hozzáadott saját lelkesítő szövegével érzékelteti a komprakodást."

Béres Lajos naplója 

1941. év

A Délvidék megszállása

  

Az újévi szabadságolások után tovább folyik a szokásos laktanyai élet. A parancsnokság épületében elhelyezett különféle irodákban a hivatásos tisztek és altiszteken kívül már mindenütt a századokból kiválogatott és áthelyezett korosztályombeliek a kisegítő írnokok. Az irodaépület légköre általában nyugodtnak mondható, eltekintve attól a ritka kivételtől, ha 

, a gazdasági hivatal főnökét környezete valamivel fel nem bosszantja. Ilyenkor még a falak is remegnek a borzasztóan erős hangjától, mert indulatait csak kiabálással tudja levezetni. Szerencsére ez ritkán fordul elő. Ilyen erős hanggal egy hadosztálynak is vezényelhetne a gyakorlótéren. Ilyenkor bocsánatot kér a szomszéd irodában dolgozó Hoós alez-től, aki vele ellentétben a nyugodt és mérsékelt ember megtestesítője. A kemény téli időjárásra tekintettel az aloszt-oknál csak a körletfoglalkozások a mérvadók. Irodafőnökömmel jól összehangolva végezzük a mindennapi adminisztrációs munkát, melyből mindig van elég. Ritkán érünk rá egy kis magánbeszélgetésre. Február derekán megenyhült az idő, és a hó olvadásnak indult. Az utolsó héten valóságos tavaszi idő van, ha lehet kellemes egy kicsit a napon tartózkodni. E hét egyik napján délután kezdtem rosszul érezni magam. Munkaidő után bemegyek az egészségügyi szobára, elmondom panaszomat az ügyeletes tisztesnek, ki mindjárt hőmérőt dug a hónom alá. Amikor kiveszi, 38,5 °C-ot mutat. Azonnal ágyba kényszerít és lázcsillapítót ad, mivel orvosi vizit csak reggel lesz. Közben intézkedik a személyi holmim idehozataláról is. Az éjszakát nyugodtan töltöttem. Reggelre lement a lázam, visszaállt a normál hőmérsékletem, így az orvos csak a tüdőmnél észlel kevés rendellenességet. A lélegzésnél fájdalmat nem érzek a tüdőm körül, csak némi gyengeséget, mely bizonyára a láz maradványa. A főorvos közli, hogy mivel lázam nincs, nem küldhet kórházba, mert ilyen esetben csak lázas beteget vesznek fel. Maradjak az egészségügyi szobán, szedjem a kiírt gyógyszert, a továbbiakat majd meglátjuk. Ettől kezdve mindennap megvizsgál, de állapotomban rosszabbodást nem tapasztal. Az egészségügyi szobán való tétlenséget olvasással, heverészéssel töltöm. Mivel jó napos idők járnak, engedélyezi a kinn tartózkodást is, melytől érzem javulásomat. Erről tájékoztatom a főorvost, aki közel kétheti egészségügyi szabadságra küld, hogy erősödjem. Hazaérkezésem másnap reggelén magas lázra ébredtem. Elmenve ról visszatérve jelentkezem az orvosi vizsgán, elmondva esetemet, újból visszatartott az egészségügyi szobán erősödés végett. Így töltöttem el a március hónapot, mely alatt borzasztóan meguntam már a mindennapi orvosi vizitet, hol se jót, se rosszat nem mondanak, meg a tétlenséget. Végre április 4-én megtartott orvosi vizsgán gyógyultnak lettem nyilvánítva már 9 órakor, úgy a magam, mint főnökeim örömére, jelentkeztem szolgálattételre. Az irodai helyzet ismertetése után értesülök arról, hogy a reggeli postával a zászlóalj parancsot kapott, amely szerint állományán belül állítson fel egy önálló zászlóaljtörzset „152. gépkocsizó utászzászlóaljtörzs" néven és azt a 154. kerékpáros utászszázadot, amellyel én is Erdélyben voltam, melynek tartalékos legénységét mozgósítsa és helyezze hadiállapotba. Ezek behívójegyei a mai nap postázva is lett[ek]. Én pedig, hogy ne melegedjek munkakörömben, máris megkapom új beosztásomat, mint zászlóalj írnok a gépkocsizó zászlóalj törzshöz, mivel ezt a beosztást tartalékos nem végezheti. Irodafőnököm taníthat be mást helyettem, mert nem tudni, mikor kerülünk vissza és szolgálati időmnek is vége felé járok. A nap folyamán felvételezem az irodai felszerelést és elszállításhoz előkészítem. Itt a felsőbb körökbeni nézetek szerint a németek balkáni inváziója Jugoszláviát összeomlással fenyegeti, és a magyar kormány szerint az odacsatolt magyar területeket (a Bácskát) meg kell szálljuk, mielőtt a német csapatok rátennék a lábukat, nehogy ilyen alapon jogot formáljanak birtoklására. Ezért a mozgósított egységek a területre irányíttatnak.

 

 

Ezen a napon történt február 04.

1919

– A magyar hadseregen belül megalakul az első önálló térképészeti szervezet, a Magyar Katonai Térképészeti Csoport.Tovább

1939

Milan Stojadinović jugoszláv kormányfő bukása.Tovább

1946

Nagy Ferenc miniszterelnök kormányt alakít.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő