„Utász előtt nincs akadály..." 2.

Béres Lajos naplója - második rész

„Az áthajózás másnap délutánján megérkezik a haditudósító szolgálat kocsijával Budinszki Sándor a magyar rádió riportere [...] most alig akadt munkám, volt időm szemmel kísérni Budinszki ténykedését, amelyben több volt a blöff, úgy mozzanatokban, mint szövegben, mint a valós helyzet. Most döbbenek rá, hogy milyen más látni egy riport helyszínét és más hallani a riporter szájából. [...] Pethő százados rakodó tiszt, a rakpartnak közelébe sem engedte, így a hátrább várakozó páncélosok között, mesterségesen mímelt motorzajjal és a hozzáadott saját lelkesítő szövegével érzékelteti a komprakodást."

Béres Lajos naplója 

1941. év

A Délvidék megszállása

  

Az újévi szabadságolások után tovább folyik a szokásos laktanyai élet. A parancsnokság épületében elhelyezett különféle irodákban a hivatásos tisztek és altiszteken kívül már mindenütt a századokból kiválogatott és áthelyezett korosztályombeliek a kisegítő írnokok. Az irodaépület légköre általában nyugodtnak mondható, eltekintve attól a ritka kivételtől, ha 

, a gazdasági hivatal főnökét környezete valamivel fel nem bosszantja. Ilyenkor még a falak is remegnek a borzasztóan erős hangjától, mert indulatait csak kiabálással tudja levezetni. Szerencsére ez ritkán fordul elő. Ilyen erős hanggal egy hadosztálynak is vezényelhetne a gyakorlótéren. Ilyenkor bocsánatot kér a szomszéd irodában dolgozó Hoós alez-től, aki vele ellentétben a nyugodt és mérsékelt ember megtestesítője. A kemény téli időjárásra tekintettel az aloszt-oknál csak a körletfoglalkozások a mérvadók. Irodafőnökömmel jól összehangolva végezzük a mindennapi adminisztrációs munkát, melyből mindig van elég. Ritkán érünk rá egy kis magánbeszélgetésre. Február derekán megenyhült az idő, és a hó olvadásnak indult. Az utolsó héten valóságos tavaszi idő van, ha lehet kellemes egy kicsit a napon tartózkodni. E hét egyik napján délután kezdtem rosszul érezni magam. Munkaidő után bemegyek az egészségügyi szobára, elmondom panaszomat az ügyeletes tisztesnek, ki mindjárt hőmérőt dug a hónom alá. Amikor kiveszi, 38,5 °C-ot mutat. Azonnal ágyba kényszerít és lázcsillapítót ad, mivel orvosi vizit csak reggel lesz. Közben intézkedik a személyi holmim idehozataláról is. Az éjszakát nyugodtan töltöttem. Reggelre lement a lázam, visszaállt a normál hőmérsékletem, így az orvos csak a tüdőmnél észlel kevés rendellenességet. A lélegzésnél fájdalmat nem érzek a tüdőm körül, csak némi gyengeséget, mely bizonyára a láz maradványa. A főorvos közli, hogy mivel lázam nincs, nem küldhet kórházba, mert ilyen esetben csak lázas beteget vesznek fel. Maradjak az egészségügyi szobán, szedjem a kiírt gyógyszert, a továbbiakat majd meglátjuk. Ettől kezdve mindennap megvizsgál, de állapotomban rosszabbodást nem tapasztal. Az egészségügyi szobán való tétlenséget olvasással, heverészéssel töltöm. Mivel jó napos idők járnak, engedélyezi a kinn tartózkodást is, melytől érzem javulásomat. Erről tájékoztatom a főorvost, aki közel kétheti egészségügyi szabadságra küld, hogy erősödjem. Hazaérkezésem másnap reggelén magas lázra ébredtem. Elmenve ról visszatérve jelentkezem az orvosi vizsgán, elmondva esetemet, újból visszatartott az egészségügyi szobán erősödés végett. Így töltöttem el a március hónapot, mely alatt borzasztóan meguntam már a mindennapi orvosi vizitet, hol se jót, se rosszat nem mondanak, meg a tétlenséget. Végre április 4-én megtartott orvosi vizsgán gyógyultnak lettem nyilvánítva már 9 órakor, úgy a magam, mint főnökeim örömére, jelentkeztem szolgálattételre. Az irodai helyzet ismertetése után értesülök arról, hogy a reggeli postával a zászlóalj parancsot kapott, amely szerint állományán belül állítson fel egy önálló zászlóaljtörzset „152. gépkocsizó utászzászlóaljtörzs" néven és azt a 154. kerékpáros utászszázadot, amellyel én is Erdélyben voltam, melynek tartalékos legénységét mozgósítsa és helyezze hadiállapotba. Ezek behívójegyei a mai nap postázva is lett[ek]. Én pedig, hogy ne melegedjek munkakörömben, máris megkapom új beosztásomat, mint zászlóalj írnok a gépkocsizó zászlóalj törzshöz, mivel ezt a beosztást tartalékos nem végezheti. Irodafőnököm taníthat be mást helyettem, mert nem tudni, mikor kerülünk vissza és szolgálati időmnek is vége felé járok. A nap folyamán felvételezem az irodai felszerelést és elszállításhoz előkészítem. Itt a felsőbb körökbeni nézetek szerint a németek balkáni inváziója Jugoszláviát összeomlással fenyegeti, és a magyar kormány szerint az odacsatolt magyar területeket (a Bácskát) meg kell szálljuk, mielőtt a német csapatok rátennék a lábukat, nehogy ilyen alapon jogot formáljanak birtoklására. Ezért a mozgósított egységek a területre irányíttatnak.

 

 

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő