„Utász előtt nincs akadály..." 2.

Béres Lajos naplója - második rész

„Az áthajózás másnap délutánján megérkezik a haditudósító szolgálat kocsijával Budinszki Sándor a magyar rádió riportere [...] most alig akadt munkám, volt időm szemmel kísérni Budinszki ténykedését, amelyben több volt a blöff, úgy mozzanatokban, mint szövegben, mint a valós helyzet. Most döbbenek rá, hogy milyen más látni egy riport helyszínét és más hallani a riporter szájából. [...] Pethő százados rakodó tiszt, a rakpartnak közelébe sem engedte, így a hátrább várakozó páncélosok között, mesterségesen mímelt motorzajjal és a hozzáadott saját lelkesítő szövegével érzékelteti a komprakodást."

Május 

1941. május 28. Szolnok

A hajnali órákban visszajöttem 10 napos szabadságomról. Az irodába visszazökkentem a régi munkámba. Van már egy újonc írnok is, ki engem pótolt, amíg oda voltam.

A v[issza]m[aradó] k[ülönítmény] irodában nagy munka folyik. A tartalékos állomány kartonjait rendszerezik, és mozgósítandó alakulatok szerint csoportosítják, 

 ellátva, melyre csak a dátumbélyegzőt kell a postázáskor ráütni.

A laktanyai élet a szokásos mederben folyik a megszokott formában. Nálunk a zászlóalj irodán is megvan a mindennapi írni, postázni való, amely egésznap lefoglal bennünket munkaidő alatt.

Nagy Gyula törzsőrmester irodafőnököm minden reggel átnézi a laktanyába járó napilapokat, és ha tartalmukról véleményét nem is közli velünk, látni rajta nemtetszését a leírt eseményekkel kapcsolatban. Ti., katona nem foglalkozhat a világ eseményeivel! Június hó 20-án a vmk. iroda parancsot kap, hogy a 152. gépkocsizó utász zászlóaljtörzset újból mozgósítsa, SAS behívóval, melyet a délutáni postával el is küldtek. Ezen irodában dolgozó barátaim közlik velem, hogy készüljek, mert a zászlóaljtörzsnek újból én leszek a zászlóaljírnoka. Nem tudjuk, hogy miért van e mozgósítás. A laktanyában nem hallani semmiről. Irodafőnököm méltatlankodik is hogy már megint itt hagyom, újra gondoskodhat helyettem másról. Június 22-én megkezdődik a mozgósított tartalékosok bevonulása és az alkalmassági vizsgák után a felszerelésük is. 24-én a rádió bejelenti a hírt, hogy a németek megtámadták a Szovjetuniót a Keleti-tengertől a Kárpátokig húzódó vonalon és a hadműveletek tervszerűen folynak. A román erők Besszarábiában ugyancsak előrenyomulóban vannak. Hírek szerint a szovjet már hetek óta nagy erőket vonultatott fel a nyugati határain, hogy alkalmas pillanatban, katonai hatalmát Európára is kiterjessze és bolsevista rendszerét itt is meghonosítsa. Ezt előzte volna meg a németek támadása? A mozgósítottak bevonulása 26-ig tart, mert öt vármegye területéről kell összejönni a létszámnak, és sokan a családi ügyeik rendezése végett és a nagyobb távolság miatt későn érkeznek. Gépjárműveink újból behívott polgári gépkocsiból fog állni, melyre kincstári rendszám és jelzés kerül. Rendkívüli hír! Kassára szovjet repülők bombát dobtak. Az eset miatt tiltakozás, amit orosz részről tagadnak. Emiatt 27-én bejelentik a magyar-szovjet hadiállapotot! Most már tudjuk mozgósításunk okát. Bizonyára voltak, akik ezt már jó előre tudták. A szolnoki VI. utász zászlóaljal csak ezt a mi zászlóaljtörzsünket mozgósítják. A bevonuló tartalékosok kb. 50 %-a az ápr[ilis]i mozgósításkor is bent voltak. Most még több az öregebbek száma, mint a tavaszon volt. Mivel zászlóaljparancsnoknak ismét Nyisztor őrnagyot vezényelték ide az időskorúak miatt újból tiltakozott Hoós alezredes-nél, kérve fiatalabbakkal való leváltásukat, de csak ígéretet kapott. „Mit kezdjek én aggastyánokkal egy háborúban?", mondta. Ugyancsak behívták újra az „öreg" Faller századost, Ács hadnagyot és Ferenci karpaszományos őrmestert, ki ismét a gh. főnöki posztot tölti be. Ezek után érthető Nyisztor őrnagy méltatlankodása. Most sem az ő rugalmasságához való ez az összetétel. A hónap végére a behívott gépjárművek menetkészen állnak, rendeltetésüknek megfelelően felszerelve. Katonaszemmel nézve furcsa látvány ez a különböző típusú és színű gépj[ár]mű park. Most is - mint már az előző két mozgósítás alkalmával - tapasztaltam az emberi kapcsolatok hamar kialakulnak, barátivá válnak, de nem a fegyelem és a kölcsönös tisztelet rovására. Az idős tisztek intézkedései is baráti hangnemben nyilvánulnak meg, mely fokozza az emberekben a személyük iránti szimpátiát. Én, mint tényleges időmet töltő katona, most harmadszor élem már meg ezt a laktanyaitól eltérő baráti, de mégis katonás szellemet. Beosztásomnál fogva, nap mint nap mindenkivel kapcsolatom van és a tiszteken kívül rendfokozatra való tekintet nélkül az idősebbeket bácsinak szólítom, a fiatalabbakkal tegeződöm.

 

Ezen a napon történt augusztus 04.

1914

I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő