„Utász előtt nincs akadály…” 4.

Béres Lajos naplója – negyedik rész

„Mivel – mi hazamenők–, minden felszerelést le kellett, hogy adjunk, nem tudjuk, hogyan néznek reánk odahaza, hogy fegyvertelenül érkezünk haza, csak a sima derékszíjat hagyták nálunk. Sok bosszúságot és keserűséget kell lenyelnünk, mert ilyen rossz hadsereg-szervezést, amilyet most Jány vezérezredes csinál, aligha fordult még elő. Csupa fejnélküli kapkodás az egész. Naponként intézkednek újabb formákban megmásítva az előbbieket.”

1942. dec. 1. Kedd - Olsány

Reggelre a hóvihar elcsendült, de a hideg marja az arcunkat. 6h-kor indulunk. Itt letérve a főútvonalról (Armee Strasse) kezdődik a mi feladatunk. Innen akarnak építeni egy bekötő utat az Olcsányi kirakodó állomáshoz. A szemrevételezendő út kb. 35-40 km, mely elég barátságtalan vidéken vezetett át. A közbeeső falvakban nincs katonaság sem az egymást összekötő úton forgalom. Ezért történt meg az egyik faluba érkeztünkkor, hogy az egyik házból kilépett két átszökött és itt bujkáló orosz katona, kik bennünket meglátva a házkörüli takarmánycsomók közé bújtak, honnan felszólításunkra megrémülve jöttek elő. De mivel fegyver nem volt nálunk, meg mi sem tudtunk velük mit kezdeni, elmosolyodva gyerekes rémületükön egy-egy cigarettát dugtunk szájukba, otthagytuk őket. Az ilyen forgalomtól félreeső helyeket használják fel búvóhelynek, mert szeretnék elkerülni a hadifogságot, de szeretnének haza is menni. Kb. 14h körül érkeztünk Olsányba, hol a bajai IV. utász zászlóalj körzetében találtunk szállást. Házigazdánk igen rendes ember családjával együtt, mely meglátszik a lakásukon is. Ami erre szokatlan, lakásuk szobája deszkapadlózott, melyen szívesen készítettünk magunknak fekhelyet.

a zászlóalj tisztiszállásán helyezték el.

 

1942. dec. 2. Szerda - Ivascsenkovó

Az éjszakát a jó helyen kellemesen töltöttük. - Kora reggel megfőzve a napi feketénket, termoszba öntöttük útravalóul, és a borult, de kisebb enyhébb időben 8h-kor visszaindultunk. Déltájban az egyik faluban a lovaknak pihenőt tartottunk és megebédeltünk. Itt már az iskolai tanítás beindult, és javában folyik. Délután érkeztünk vissza Ivascsenkovóba, hol ismét a VII./1. tábori kórháznál szállásoltunk el. Itt a jelentésünket és vázlatrajzunkat még ma elkészítettük, hogy holnap Karp[enkovó]ba érve a VII. hadtest műszaki parancsnoknak leadhassuk. A kórház tisztikonyháján jó vacsorát kaptunk.

 

1942. dec. 3. Csütörtök - Goncsarovka

6h-kor indulunk mert szeretnénk még ma visszaérni Goncsarovkára. A hosszú út miatt lovainkat eléggé kell szorítani. Olhov-Log határában egy domboldali úton szánkónk megcsúszva az útszéli árokba borultunk, amit szerencsésen megúsztunk a vastag hóban való megfürdéssel. Délre érkeztünk Karpenkovóba, hol a hadtest műszaki parancsnoknak leadtuk jelentésünket és megebédeltünk. Másfél órai pihenő után korom sötétben 18h-ra érkeztünk vissza szálláshelyünkre. Lovaink teljesen kimerültek a mai erőltetett menettől. Az ötnapos kifázást szállásunkon jó meleg teával melegítettük fel és lepihentünk.

 

1942. dec. 4. Péntek - Goncsarovka

A mai napra pihenőt kaptam, amit tisztálkodásra használtam. A házinéni vizet melegített a mosakodáshoz, fehérneműmet pedig elvette tőlem kimosás végett. Különös esemény nem volt.

 

1942. dec. 5. Szombat - Áp: ua

A mai nap Sitery főhadnagy szabadságra megy, kivel hazaküldöm az eddig készített felvételeimet előhívás végett. Vele küldök egy levelet szüleimnek, hogy Apám keresse fel Böszörményben, legalább részletesebben tájékozódik velünk kapcsolatos eseményekről, amit innen nem írhatunk meg. Déltől naposi szolgálatba vagyok.

 

1942. dec. 6. Vasárnap - Áp: ua

Miklós napja. Délelőtt a legénység tábori Istentiszteleteken vesz részt felekezetek szerint. A Kormányzó névnapja alkalmából - az ilyenkor szokásos - feljavított étkezést kapunk, melyhez pálink[át], bor[t] és sült tésztát adnak. Délután a falu egyik mozinak berendezett épületében az egyik pesti utász század kabarécsoportja mikulás estet rendezett, ami jó hangulattal zárult.

A nap folyamán gyenge havazás volt.

 

1942. dec. 7. - 23-ig - Goncsarovka

A Don menti építések is befejeződtek, és az anyagfuvarozást végző polgári munkaerőket hazaengedték, valamint [a] zsidó munkaszolgálatos egységeket a tőlünk hátrább lévő téli szállásokra vonták. Mivel a nyári súlyos veszteségeinket a hátországból - valami oknál fogva - alig néhány fővel pótolták, már a védőállások építésének kezdetén arra kényszerültünk, hogy az akadályok és egyéb műszaki anyagok behordására munkaszolgálatosokat vegyünk igénybe, és utász csak annyi vonul fel, amennyi az anyag beépítését végzi. A munkálatok befejezése után a zászlóaljtól - a hadosztálynak vonalán - 1 utász század teljesít készenléti szolgálatot hetenkénti váltással. Ezen [a] szakaszon - mely a 8. olasz hadsereggel szomszédos - a 19., és 23. hadosztály váltja egymást, míg zászlóaljunkat - a kevés műszaki alakulat, annak is erősen megcsökkent létszáma miatt - nem tudják hosszabb időre váltani. Ezért vált szükségessé részünkről ez a váltási megoldás. A minden második napi szolgálat dacára is jól telik az idő. Lassan mindenki belenyugodott, hogy az egy év leteltéig nem megyünk haza. E belenyugvást a szabadságolások megindítása is elősegítette, mely reményt kelt mindenkiben, hogy előbb láthatja családját, mielőtt az egy év eltelne? A folyamatban lévő szabadságolások folytán hetenként 2-3-4 fő indul haza. Az első turnus már visszajött 14-e táján tele panasszal, az otthon ért érdemtelen megnyilvánulások miatt, melyet a társadalom részéről kaptak. Mint mondják, semmi megbecsülésben nem volt részük, ami egy frontkatonát megilletne. Az egyesek részéről elhangzott gúnyos megjegyzések után örültek, hogy visszatérhettek hozzánk, hol az egymás iránti bajtársi szeretet többet ér, mint az otthon töltött szabadság. Ezek után többen nem szívesen indulnak haza, csak a családjuk utáni vágy vonzza őket. Ezen jelenségekkel kapcsolatban - az eddig eltöltött katonai éveim során megért mozgósításokból - tapasztalataim a következők: a szolnoki utász zászlóalj ahhoz a (debreceni VI.) hadtesthez tartozik, amely a románok miatt hadműveleti tevékenységre nem mozgósíttatik. Viszont az ország más részén mozgósított hadtestek hadilétszáma növeléséhez kiegészítő alakulatokat kell felállítania, mint önálló egységeket, melyek egyik vagy másik hadseregcsoport kötelékébe a kívánalmak szerint alkalmaztatnak. Ezek szerint a VI. utász zászlóaljnak a tartalékos állományból kellett - egy-két ténylegessel - felállítani egy gépkocsizó zászlóaljtörzset, egy kerékpáros és egy gyalogos századot. Ezek létszámát - (zömében) - Hajdu-, Bihar-, Szolnok-, Békés megyék területéről hívták be, azt is úgy, hogy egy-egy településről egy-két-három főt, kiknek hiánya nem okozott nagy feltűnést lakóhelyükön. Bizonyára másként viszonyul a társadalom ezekhez az ország azon részén, ahol a hadtesteknek általános mozgósítást kellett végezni, és a hadkötelesek zöme idekünn van. Pásztor őrnagy zászlóaljparancsnokunk is szabadságra ment. Azt hiszem, családja meglepődik, ahogy megőszült a fél év alatt. Helyét ideiglenesen

vette át. Nem tudjuk honnan vezényelték hozzánk. Újabb intézkedés szerint zászlóaljunkból 1 század a hadosztályunk vonala mögött van készültségben, mely hetenként váltódik. Idejövetelünk után egy tágabb épületet legénységi „otthon"-nak rendeztünk be, hol a pihenők alatt ilyen-olyan szórakozást találunk. Van kártya, sakk dominó és olvasni való könyv, melyeket az - ősz beálltával megélénkült - ismeretlen levelezőink tábori postaszámunkra küldtek, melyek megköszönése is szórakozás számunkra. Az iskolás gyerekek megemlékezését találjuk hozzánk szólóknak, melyek szép fogalmazása érzékenységet vált ki belőlünk. Ezeket igyekszünk hasonló hangnemben megköszönni nekik. Hoós alezredes, a szolnoki zászlóaljunk parancsnoka többször küld részünkre szeretetcsomagot valamint egy szolnoki nőszervezet is. A vonalból érkező hírek nyugalomról szólnak. Az események csak kisebb járőrtevékenységből állnak. Ez a nyugalmi állapot a hadosztályunktól jobbra lévő olaszok vonalán már az éberség lazulásához vezetett olyannyira, hogy az első vonalbeli őrhelyeken a fedezékben harmonika mellett vigadtak, mintha cserkésztáborozáson volnának. Így nem egyszer előfordult, hogy az orosz járőrök rajtuk ütöttek, és az egész őrséget foglyul ejtették. Ezek az esetek megerősítik bennem a múlt évi Nyepropetrovszkbeli harcok során alkotott véleményt, mely szerint ők csak parádézni valók. Tisztjeik a parádés ruházatukkal a fellegekben járnak beosztottjaikhoz képest. Ugyanez van a román hadsereg tisztjeinél is, ellentétben a legénység szegény ruházatával.

 

1942. dec. 24. Csütörtök - Goncsarovka

Mivel karácsony előtti nap van, a szentestére karácsonyfát állítunk a legénységi otthonban. Az ígért honvédségi szeretetcsomagok késése miatt a gh. főnök gondoskodott azok helyettesítéséről, hogy a szenteste a hagyományokhoz méltó legyen számunkra. Ügyes szakácsainkkal most is tésztaféléket süttetett a szállásaink kemencéiében, melyeket cukorka, cigaretta, dohány stb. összeállításban mindenki számára becsomagoltak. A fenyőfa díszítése az emberek leleményessége folytán - szerény lehetőségünk dacára is - remekül sikerült. Az esti ünnepséget a tisztikarral együtt tartottuk, melyen Gombosi őrnagy mondott rövid beszédet az ünnep jelentőségéről, mely után a szétosztott csomagokkal szállásainkra vonultunk. Szállásunkon a háziakat asztalhoz ültettük a két kis unokával és anyjukkal együtt, a kapott csomagjainkat kibontva megkínáltuk őket a jó sült tésztával és cukorkával, melynek a gyerekek örültek a legjobban.

 

1942. dec. 25. Péntek - Áp: ua

Délelőtt a legénységi otthonban (clubban) ismét össze jöttünk, és a tisztikar nevében Gombosi őrnagy kívánt kellemes Karácsonyt a legénységnek. A leg[énység] nevében (a mindig feltűnő viszketegségben szenvedő) csapatcsendőrünk igyekezett elsőnek megköszönni, ill. viszonozni a jókívánságokat. A gh. az ünnepekre feljavított étkezést biztosit, pedig ellátásunk kifogástalan, különösen a mennyiséget illetően, ami itt lényegesen fontos. Déltől 24 órás szolgálatba léptem, mint őrparancsnok Esti ellenőrző utjaim során mindenütt jó ünnepi hangulatot találtam.

 

1942. dec. 26. Szombat - Áp: ua

A hideg kezd erősödni. Szerencsére az őrszolgálatot teljesítőknek mozgás lehetőségük van, így könnyebb elviselni a szolgálati időt, mint egyhelyben állva. A hangulat továbbra is ünnepi. Délben a szolgálatot átadva, szállásra tértem, hol a házinéni már jó meleg vízzel járt a szolgálat utáni tisztálkodáshoz. Szorgalmas, vallásos idős mama. A házat mindig tisztán tartja, férje pedig gondoskodik a lakás melegen tartásáról, melyhez a tűzifát mi biztosítjuk. A lapostetejű szögletes kemencén alszanak az unokák. - Látjuk elégedettek, és szeretnek bennünket, melyet igyekszünk mi is viszonozni. Számukra minden nap megszerezzük az ebédet, és kenyéradagunk fölöslegét is nekik adjuk, amit nem győznek megköszönni. A mieinkhez hasonló kapcsolatot tapasztalok a többi szálláshelyen is, melynek kihatásai érezhető az egész falu hangulatán is.

 

1942. dec. 27. Vasárnap - Goncsarovka

Ma déltől ismét szolgálatba vagyok. Vasárnapra való tekintettel és az egész napos havazás miatt folytatódik az ünnepi hangulat, ilyen-olyan elfoglaltság mellett.

 

1942. dec. 28. Hétfő

- délig szolgálatba.

 

1942. dec. 29. Kedd

- déltől szolgálatba.

 

1942. dec. 30. Szerda

- délig szolgálatba.

 

A fenti napokon említésre méltó esemény nem volt. A zászlóaljparancsnok és a segédtisztje időnként a lemennek a hadosztályparancsnokságra megbeszélésre. Egyébként a telefon összeköttetésünk állandóan biztosított a parancsnokságokkal.

 

1942. dec. 31. Csütörtök - Áp: ua

Kormos J. postásunk a mai nap sok levelet és csomagot hozott a tábori postáról, melyek nagyrésze a karácsonyi ünnepekre küldetett, de most ért délelőtt. Déltől naposi szolgálatban vagyok. Este hadseregparancs hirdetés, melyben kiemelik Somogy-Sopron-Vas megyei gyalogság sikeres járőrvállalkozásait, melyek során ellenséges bunkereket pusztítottak el, fegyvereket zsákmányoltak, és foglyokat ejtettek. E vállalkozásaikat a Don jegén át hajtották végre. A hazai zászlóaljunk - karácsonyra küldött - csomagját is ma kapta meg a gh., amit az este széjjel is osztott. A csomagokban érkezett holmikból a szállásokon szilveszterestet rendeztek, hol szolgálatom során mindenütt jó hangulatot találtam. A szilveszter éjszaka részünkről nyugodtan telt el. Hogy mit hoz számunkra az újév, nem tudjuk - de talán nem is volna jó tudni!

 

Ezen a napon történt szeptember 20.

1929

Budapesten levetítik az első hangosfilmet („Az éneklő bolond”).Tovább

1956

Kétnapos tartózkodásra Budapestre érkezett Luther Evans, az UNESCO főigazgatója. A látogatás eredményeképpen Magyarország fokozatosan...Tovább

1990

Ratifikálják a két Németország újraegyesítését.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő