„Utász előtt nincs akadály…” 4.

Béres Lajos naplója – negyedik rész

„Mivel – mi hazamenők–, minden felszerelést le kellett, hogy adjunk, nem tudjuk, hogyan néznek reánk odahaza, hogy fegyvertelenül érkezünk haza, csak a sima derékszíjat hagyták nálunk. Sok bosszúságot és keserűséget kell lenyelnünk, mert ilyen rossz hadsereg-szervezést, amilyet most Jány vezérezredes csinál, aligha fordult még elő. Csupa fejnélküli kapkodás az egész. Naponként intézkednek újabb formákban megmásítva az előbbieket.”

1943. ápr. 1. Csütörtök. - Áp: ua.

A nap folyamán feletteseim megkértek, hogy a gyengélkedő zászlóalj írnok helyett segítsek az irodai munkában, a holnapi hadtestparancsnoksághoz való különböző jelentések, felterjesztések, kimutatások elkészítésében. Több mint 150 db-ot kell beküldeni.

Idő: szeszélyes, áprilisi.

 

1943. ápr. 2. Péntek. - Áp: ua.

A febr. 18-án a 2. magyar hadsereg műszaki parancsnokságra vezényelt 10 fő bevonult a zászlóaljtörzshöz. 10h-kor Pásztor őrnagy zászlóaljparancsnok, Tóth hadnagy, valamint századaink parancsnokai a VII. hadtestparancsnokságra mentek referálni a zászlóaljunk helyzetéről és a tegnap elkészített iratokat leadni.

Idő: mint tegnap.

 

1943. ápr. 3. Szombat. - Áp. ua.

Reggel a katholikus legénység részére gyónással egybekötött Istentisztelet, utána parancskihirdetés a délutáni hadsereg műszaki parancsnoki szemlére való felkészülésre. Délután a zászlóaljunk a falu alatt egy őszi szántáson sorakozott fel a szemlére, amelyre 14h 45-kor érkezett meg Vándorffy Kálmán vezérőrnagy a 2. hadsereg, műszaki parancsnoka, Hibey ezds. VII. hadtest műszaki parancsnok és néhány vezérkari tiszt kíséretében. Az egységeket külön szemlélte meg, és érdeklődött azok egészségi állapota felől. Utána minden egységet külön-külön megdicsért, felsorolva azok harci cselekményeit, s végül megdicsérve az egész műszaki csoportot, megemlékezve a téli utóvédharcokról, amelyből mi utászok vettük ki legjobban a részünket. Beszédében kiemelte a visszavonulás alatti csapatfegyelmünket, amelyet egyetlen más fegyvernemnél sem tapasztalt olyan kimagaslónak, mint amilyen nálunk volt. „Látom, - mondotta -, hogy ez a csapat a sok harcok és szenvedések után most is oly fegyelmezett, hogy ha a ruha nem volna rajtatok lerongyolódva, büszkén állanék veletek oda a Vérmezőre, hogy megmutassam: íme, itt vannak az én derék utászaim, akik a téli kemény harcokban legutolsónak biztosították a 2. hadsereg visszavonulását! Minden ellenséges túlerő támadása megtört, ahol ti voltatok, mindaddig, amíg az olaszok frontján ellenállás nélkül előretörő orosz páncélosok elébetek nem kerültek. De itt is átvágtátok magatokat, és nem a ti hibátok, ha néha ki is kerültétek az ellenség támadásait, mert akkor már a végkimerülésig harcoltatok. És most, íme, itt vagytok, élő tanúi annak, hogy mindenkor helytálltatok, és megvédtétek az utászbecsületet!" Beszéde végén megemlítette, hogy a 2. hadsereg az egy év alatt 100 000 főt veszített. Ezután sok kitüntetést osztott ki az egységek között. A szemle díszmenettel ért véget, melynek láttán elcsodálkoztam, hogy az átélt megpróbáltatások és szenvedések után ilyen fegyelmezett katonás díszmenettel vonult el a zászlóalj a szemlét tartók előtt.

A nap folyamán, mindenféle vegyes időjárás volt.

 

1943. ápr. 4. Vasárnap. - Áp: ua.

A helyzet változatlan. Reggelre 3-4 cm-es hó esett, hideg szél fúj, változó felhőzet. 8h-kor a zászlóalj részére tábori mise és Istentisztelet tartatott. A hangulatunk jóra fordult, mert az átszervezéseket beszüntették, amelyből csak a hazamenetelre célzunk, amelyre állítólag pár hét múlva kerül sor, mert a környéken elhelyezett egyes csapatok között járványbetegség tört ki, amely miatt a körzetünk le van zárva. A tisztjeinktől szárnyra kelt hírek szerint Húsvétra haza megyünk.

 

1943. ápr. 6. Kedd. - Áp: ua.

A semmittevés miatt állandóan az otthon jár az eszünkben. Borzasztóan vágyunk már haza. Délután futballozással ütjük el az időt. Mióta e faluban vagyunk, volt alkalmam belelátni a falubeliek életébe. Tapasztalataim szomorúak. Mióta az orosz földet járom, sehol nem találkoztam még ilyen erkölcstelen néppel. Többgyermekes asszonyok, lányok, özvegy menyecskék, ha csak alkalmuk adódik, állati módra élik az erkölcstelen életüket, amíg gyereküket és házuk táját a szenny és piszok borítja. Itt jártam ideje alatt, találkoztam már hasonlókkal, de ilyennel eddig még sehol.

 

1943. ápr. 7. Szerda. - Áp: ua.

9h-kor a zászlóaljparancsnok Koroszténybe megy érdeklődni a hátországba való szállítást illetően. Állítólag, holnap megkezdődne a VII. hadtest alakulatainak a hazaszállítása. Este századaink riadóztatva lettek a tőlünk Nyugatra lévő községben - állítólag -, partizán banda tanyázik és - hír szerint -, az éjszaka e községet akarják megtámadni. Századaink az est folyamán elindultak a falu megszállására. Itt pedig szigorú intézkedést tettünk a lakosság éjszakai kóborlásainak megszüntetésére. Az utóbb időben ezen erdős vidéken sok partizántevékenység volt.

Idő: változóan borult, hideg, szeles, éjjel deres.

 

1943. ápr. 9. Péntek. - Áp: ua.

Délután parancsot kapok, hogy tíz önként jelentkező emberrel és egy tehergépkocsival a most érkező

a VII. utászzászlóaljhoz elkísérjem, (18 km-re az erdős vidéken:) mert az útszakasz partizánok által veszélyeztetett. A délután folyamán meg is történt, és az estével szerencsésen visszatértünk. A zászlóaljtörzs hangulata ismét megromlott, mert újabb hírek szerint, a 151. gépkocsizó utász zászlóaljtörzs hiányos létszámát a mi zászlóaljtörzsünkből akarják feltölteni, amely zászlóalj még bizonytalan ideig künn marad. Természetes, hogy ennyi idő után senki nem kíván künn maradni, pláne e partizános vidéken, melyet mi rosszabbak tartunk mint az első frontvonalba lenni. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Idő: mint tegnap.

 

1943. ápr. 10. Szombat. - Áp: ua.

8h 15-kor a tegnapi önként jelentkező csoportommal elkísértem a zászlóalj tisztjeinek egy csoportját a Luginyban megtartandó csapatparancsnoki értekezletre. Útvonalunk a tegnapi irányú, a Pinszki mocsarak Déli széle, erdős, mocsaras, jó partizán búvóhely. Több helyen dorongutak tették lehetővé a mocsarakon való átjutást. Az értekezlet alatt meglátogattam az itt elszállásolt két szolnoki utász századot, és nagyon panaszkodnak a veszélyes hely miatt. Ma reggel is négy halottat temettek el akik, partizánok áldozatai lettek. Pár nappal ezelőtt, három főt vittek el magyar katonaruhába öltözött partizánok. Tegnap és ma 25 partizánt szedtek össze a környéket ellenőrző egységek, akiket átadtak a németeknek. E helység súlyos károkat szenvedett a harcok alatt, mert már akkor is nagy partizán fészek volt. A helység központja csupa romhalmaz. Az értekezlet után 14h-kor, szerencsésen visszatértünk Kozsuhovkára. Hír szerint; nőtlen, családtalan és első háborús évét töltő tisztek- és legénységből fogják feltölteni állományunkból a 151. gépkocsizó utász zászlóaljtörzset.

Idő: tavasziasra fordult.

 

1943. ápr. 11. Vasárnap. -Áp: ua.

A kora reggeli órákban zászlóaljunk két gyalogezreddel és tüzérséggel, neki indult egy 8 km-nyi széles és kb. 10 km mélységű erdős terület átfésülésére a sűrűn ismétlődő partizántevékenységek miatt. Már az elején szabályos harcok alakultak ki, melyek a tüzérség beavatkozását is szükségessé tették. Az átfésülés a déli órákban eredményesen zárult. Az elfogott partizánok a németeknek lettek átadva. Reméljük egy darab ideig nyugalom lesz a környéken. Délután a zászlóaljtörzsnek parancskihirdetés volt, amely során 23 főt válogattak ki, akik a 151. gépkocsizó utászzászlóaljtörzs létszámát kiegészítve - a megszálló csapatokkal - künn maradnak, amíg az új magyar hadsereg kiérkezik. Én Koppány honvéd bajtársammal, egész nap a legénység felszerelését rendeztem. Az időjárás még most tette lehetővé a lakosságnak, hogy megkezdhessék a tavaszi mezőgazdasági munkákat, amely során az idősebbek fejtették ki a főtevékenységet.

 

1943. ápr. 12. Hétfő. - Áp: ua.

Reggel parancsot kapok a zászlóaljtörzs anyagának számbavételére, amelyet holnap nyugta ellenében átadunk a 151. gépkocsizó utász zászlóaljtörzsnek, amiket a napfolyamán a felszerelési lajstromokkal együtt be is fejeztem. Különösebb esemény nem volt.

Idő: derült, tavaszias, délután borult, szeles.

 

1943. ápr. 13. Kedd. - Áp: ua.

11h-kor a zászlóaljparancsnokunk elbúcsúzott attól a 23 főtől, akik a 151. gépkocsizó utász zászlóaljhoz lettek átadva. Nem valami örömteli nap volt ez a mai nap, mivel közel egy évi küzdelmek után, most a hazatérésünk előtt szétszednek bennünket. A mi családunk is kétfelé vált, mert Várszegi tizedes és Kormos őrvezető barátainkat is, mint elsőéves frontszolgálatosokat is áthelyezték. Rettentően rosszul esett a távozásuk, mert eddig jóban-rosszban együtt éltünk, és szenvedtünk. Ketten maradtunk Koppány baráttal, mivel Farkas őrmester és Matolcsi honvéd - szerencséjükre, - otthon vannak szabadságon. Mivel - mi hazamenők-, minden felszerelést le kellett, hogy adjunk, nem tudjuk, hogyan néznek reánk odahaza, hogy fegyvertelenül érkezünk haza, csak a sima derékszíjat hagyták nálunk. Sok bosszúságot és keserűséget kell lenyelnünk, mert ilyen rossz hadsereg-szervezést, amilyet most Jány vezérezredes csinál, aligha fordult még elő. Csupa fejnélküli kapkodás az egész. Naponként intézkednek újabb formákban megmásítva az előbbieket.

Idő: derült, szeles.

 

1943. ápr. 14. Szerda. -Áp: ua.

Délelőtt a zászlóaljparancsnok Koroszténybe megy érdeklődni a berakodás felől. Visszatérve közli, hogy a berakodást 10 nappal meghosszabbították, amely intézkedést rossz néven vettük. Különösen pedig azt, hogy a már leadott kincstári holmin kívül - a Horváth zászlós gh. főnök rutinossága folytán kellően ellátott és megtakarított és szétosztott - konzervfeleslegünket sem vihetjük haza, amelyből mindenkinek van tartaléka. Elhatároztuk, ha ezt csakugyan végrehajtják, akkor inkább ennek a nyomorult orosz népnek adjuk. Ki vagyunk rúgva a hadsereg vezérkarára az ilyen esztelen intézkedései miatt. Ma szüleimtől csomagot kaptam.

Idő: napos, tavaszias.

 

1943. ápr. 15. Csütörtök. - Áp: ua.

Helyzet változatlan. Délután tiszti gyűlés, amelyen szó volt a Tűzkereszt I. osztálya, zászlóaljunk részére való igénylése tárgyában. Ezt az - állítólagos - rendelet szerint, csak olyan alakulatok kapják, akik 10 hetet töltöttek egyhuzamban az első vonalban állandó érintkezésben az

. Részletekben töltött élvonalbeli szolgálatot nem vesznek figyelembe, bármily hosszú is volt. Úgy látszik, e rendelet megalkotói nem ismerik az élvonalbeli csapatokra vonatkozó váltásszabályokat. Ez újból rossz hangulatot idézett elő. Este ismét érkezett hazai posta.

 

1943. ápr. 16. - 17. P. - Sz. - Áp: ua.

16-án délután felolvassák Jányi hadseregparancsnoknak a kiadott búcsúparancsát.

17-én nem kapunk kenyeret, mert nincs az élelemellátó oszlopnál.

Nehezen várjuk az indulási parancsot. Az emberek kedvetlenek, mert hazulról rossz anyagi helyzetről írnak a munkás családok, és ha így húzzák az időt a hazaindulással, és a beinduló tavaszi munkaidőre sem megyünk haza, családok maradnak újra kenyér nélkül. Egy újabb hír szerint, még 5 főt kellene áthelyezni a 151. zászlóaljhoz, amely szintén lehangolta az embereket.

 

1943. ápr. 18. Vasárnap. - Áp: ua.

Este komolyabb hír az 5 fő áthelyezéséről, amely az emberek hangulatát erősen befolyásolja, annál is inkább, mert úgy hírlik, hogy a zászlóaljparancsnok még Tóth hadnagyot is át akarja helyezni. Mindenki dühös, káromkodik, szidják a zászlóaljparancsnokot, hogy már mindenkit künn akar hagyni, nem harcol az embereiért. Tóth hadnagyot is bántja, hogy a zászlóaljparancsnok ennyire szét akarja szedni a zászlóaljtörzset, és meg sem mozdul, hogy ez ellen „tiltakozzon". Mivel az emberek szeretete ritkaságszámba menő Tóth hadnagy személye iránt, elhatározták, hogy ha az őrnagy áthelyezi, megtagadják a hazaindulási parancsot, és ők is künn maradnak Tóth hadnaggyal. Engem pedig megkértek, hogyha az őrnagy kitart az 5 fő áthelyezése mellett, jelentsem neki elhatározásukat. Az emberek szerint jobb lett volna, ha az őrnagy szabadságáról vissza sem jött volna. Még ilyen kiállást egy ember mellett - a közel három és fél évi szolgálatom alatt - nem tapasztaltam. Most látom csak igazán, hogy olyan veszélyhelyzetek, amilyenben nékünk nemegyszer volt részünk, mennyire egybe tudja kovácsolni az embereket. Képesek volnának egy emberért, egy-két hónappal megtoldani eddigi ittlétük idejét.

 

1943. ápr. 19. Hétfő. - Áp: ua.

A déli órákban Tóth hadnagy személyesen ment át Luginyba Ambrózy

, hogy a kért öt főt visszatartsa, mivel már a zászlóaljtörzs állományában nincs családtalan, elsőéves frontszolgálatos, és hogy helyettük más egységektől próbálják meg az öt fő pótlását. Tóth hadnagy ezen próbálkozása sikerrel is járt.

 

1943. ápr. 20. Kedd. Áp: ua.

A hazaszállításra váró műszaki alakulatok, mind e környéken gyülekeznek. Az utóvédharcok zűrzavaraiban más egységekhez csapódott katonák, már az eredeti kötelékükhöz kerültek vissza. Hír szerint, Húsvét másodnapján bevagonírozunk. A zászlóaljparancsnokunk a mai nap beadta a zászlóalj részére az I. oszt. Tűzkeresztre vonatkozó igénylést.

 

1943. ápr. 21. Szerda. - Áp: ua.

A napi foglalatosságunkon kívül, említésre méltó esemény nem volt.

 

1943. ápr. 22. Csütörtök. - Áp: ua.

Az idő gyönyörű tavaszias, amelyet kihasználva délután a falu alatti kis patakban, nagy mosakodást rendeztünk, amelyre már régen vágytunk, és amire a körülmények nem adtak lehetőséget. A fák is kezdenek rügyezni a jó idő hatására.

 

1943. ápr. 23. Péntek. - Áp: ua.

Nagypéntekre való tekintettel a napi foglalkozás szünetel. A megjelent hadseregparancs értelmében a hazaszállítandó csapatok részére elrendeltetett a test teljes szőrtelenítése és orvosi vizsgálata, amely az előbbiek miatt nagy felháborodást váltott ki mindenkiből. Senki sem akart kopasz fejjel haza menni. Tisztek és a legénység együttesen tiltakozott, hogy itt nem karanténban vagyunk, és az orvosi vizsgálat azért van, hogy az esetleg fertőző tünettel rendelkezőket kiszűrjék!

 

1943. ápr. 24. Szombat. - Áp: ua.

A zászlóaljtörzs részére a mai nap volt az orvosi vizsga. A szabadságon lévő orvosunk helyett, az ideiglenesen hozzánk vezényelt orvos végezte volna a hadsereg szerint. Ebből kifolyólag, nézetkülönbség és erős vita alakult ki a legénységgel egy véleményen lévő tisztikar - de különösen Tóth hadnagy - az orvos és - a nem éppen reális elképzelésen alapuló -, rendelkezést végrehajtani szándékozó zászlóaljparancsnok között, amely végül is a többség akarata szerint zárult. Az orvos vizsgálatai során a zászlóaljtörzs állományában fertőzés gyanús nem volt. Az utóbbi hónapok alatt Tóth hadnagy nagyon megutálta a hadseregnél tapasztalt igazságtalan- és méltánytalanságokat. Úgy véljük, ha hazamegyünk, ott hagyja a hivatásul választott katonapályát. Úgy látjuk, hogy rajta kívül többen is foglalkoznak e gondolattal.

 

1943. ápr. 25. Vasárnap. - Áp: ua.

Délelőtt a környékbeli műszaki csapatok részére tábori Istentisztelet és mise volt tartva, Húsvét ünnepe alkalmával. Délután parancsot kaptam előkészületek megtételére a holnapi Koroszténybe való vonulásra, ahonnan megkezdődik a hazaszállításunk. Húsvét első napja nem hozhatott volna nagyobb örömöt számunkra.

 

1943. ápr. 26. Hétfő. - Korosztény

4h 30-kor ébresztő, 5h-kor reggeli és élelem kiosztás, valamint előkészületek az elvonulásra. Ez idő alatt a legénység megbeszélt egy emléktárgy vételt Tóth hadnagy számára, ha hazaérkezünk Szolnokra, amely egyelőre titokban marad. A megvételére engem kértek meg, én pedig egy tisztest és egy honvédet kértem a vétel lebonyolításához. A zászlóaljtörzs 8h-kor Koroszténybe vonult, ahol az alakulatok e[gészség]ü[gyi] ellenőrzése és fertőtlenítése egész nap tartott. 19h-kor a bevagonírozás kezdetét vette. Velünk indul haza a szintén szolnoki 154. kerékpáros és a 104. gyalogos utász század, a kecskeméti 7. gyalogezred és több más alakulatok maradványai. Csak hogy ezt is megértük! A zászlóaljtörzs egy nagy francia típusú tehervagont kapott, amelybe a tiszteken kívül a zászlóaljtörzs hazamenő 56 főjét zsúfoltatták be, személyi holmijával együtt. A szűk hely miatt, aludni is csak ülve tudtunk. Szerelvényünk 22h-kor indult el a pályaudvarról.

 

1943. ápr. 27. Kedd.

A Húsvét ünnepi hangulatának nyoma sincs közöttünk. Ez a tegnapi kavarodásban, a mostani utazási lázban, eszünkbe sem jutott. 4h-ra Zsitomir pályaudvarára értünk, ahol 10 percet időztünk. 13h 30-tól 22h 20-ig Sztyepetovka pályaudvarán vesztegeltünk, ahonnan éjszakai menet után 23h 30-tól hajnali 3h 30-ig ismét egy pályaudvaron vesztegeltünk.

 

1943. ápr. 28. Szerda.

5h 30-kor érkeztünk Kricsány pályaudvarára. Ezen a vidéken már szép tavasz van. Örömmel nézzük a szépen zöldellő vidéket és virágzó fákat. 12h-kor Podvolsicka és 16h-kor Tarnopol p[álya]u[dvar]án időztünk néhány percet. 24h-kor Itry-ben a németek pályaudvari konyháján daralevest és feketekávét kaptunk, amely már jól esett a sok hideg konzervevés után.

 

1943. ápr. 29. Csütörtök.

4h-ra elértük a Kárpátok keleti szélét, ahol jól esett szívni a friss hegyi levegőt. Szerelvényünk 6h 30-ra futott be a lavocsnyei pályaudvarra, ahol egy magyar katonazenekar fogadott bennünket. Rövid időzés után, szerelvényünket két részletben vontatta át a mozdony a hágón, a Voloci pályaudvarra, ahol ismét kezdetét vette a fertőtlenítés és orvosi ellenőrzés, amely borult csepergős időben éjfél után 2h-ig tartott. (Kb. 2000 fő fertőtlenítése)

 

1943. ápr. 30. Péntek.

3h-kor újabb vasúti szerelvénnyel indultunk tovább, és 6h-kor Csap, 12h-kor Nyíregyháza pályaudvarán időztünk. Az itteni szép derült idő alatt boldogan szívtuk a jó magyar levegőt, és gyönyörködtünk a már egy éve nem látott magyar tájakban, ahol most minden csupa virág. Az érintett helységek lakossága, mindenütt szeretettel üdvözölt bennünket. 15h-kor a debreceni pályaudvaron időztünk egy félórát, és Szoboszlón átrobogva kidobtam egy lapot, melyen értesítem szüleimet hazaérkezésemről. Szerencsére egy ismerős ember volt, aki elé ledobtam. 21h-kor értünk Szajolba, örülve, hogy mindjárt Szolnokon leszünk, de itt várta szerelvényünket egy rendelkezés, amely szerint Szegedre vagyunk irányítva, 21 napi vesztegzártáborba orvosi megfigyelés alá. Hoós István alezredes, szolnoki utászzászlóalj-parancsnok Szajolba jött üdvözölni bennünket. Bizonyára értesülve volt ezen intézkedésről, azért jött át Szajolba.

 

Ezen a napon történt szeptember 20.

1929

Budapesten levetítik az első hangosfilmet („Az éneklő bolond”).Tovább

1956

Kétnapos tartózkodásra Budapestre érkezett Luther Evans, az UNESCO főigazgatója. A látogatás eredményeképpen Magyarország fokozatosan...Tovább

1990

Ratifikálják a két Németország újraegyesítését.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő