Kádár János és VI. Pál pápa 1977. június 9-ei találkozása

Előkészítés, megvalósulás, visszhangok

„Az utóbbi években gyakorlattá vált [...], hogy az olasz fél meghívására Rómába hivatalos látogatásra érkező államférfiak, vezető politikusok, beleértve a szocialista országok vezető politikusait is, udvariassági látogatást tesznek a pápánál.
A szocialista vezetők látogatásainak tapasztalatai arra utalnak, hogy a nem hivatalos eszmecsere a pápával alkalmat nyújt a Szentszék és a szocialista országok közötti kölcsönös megértés erősítésre, előnyösen befolyásolhatja a Szentszék számunkra kedvező irányú nemzetközi elkötelezettséget."

Beszámolók Kádár János Vatikáni látogatásáról és a látogatás visszhangja

1.
MSZMP KB Politikai Bizottság 1977. június 14-ei ülésének határozata

  1. Jelentés Kádár János elvtárs olaszországi látogatásáról
    Előadó: Kádár János elvtárs
    Hozzászóltak: Gáspár Sándor, Apró Antal, Nemes Dezső és Biszku Béla elvtársak

A Politikai Bizottság jóváhagyólag tudomásul veszi Kádár János elvtárs olaszországi, valamint vatikáni látogatásáról készült írásos jelentést, és Kádár János elvtárs szóbeli kiegészítőjét.
Tudomásul veszi továbbá, hogy Kádár János elvtárs az Állami Egyházügyi Hivatalban találkozott Lékai László esztergomi érsekkel, és tájékoztatta őt a VI. Pál pápával folytatott megbeszéléseiről.
Ajánlja a Minisztertanácsnak, hogy tűzze napirendjére, és tárgyalja meg a jelentést, határozza meg a szükséges feladatokat; tegyen intézkedéseket arra, hogy az olasz fél részéről felvetődő olyan ajánlásokra, amelyekhez gazdasági és politikai érdekeink is fűződnek, részünkről rövid időn belül történjen reagálás.
Ajánlja továbbá, hogy a Minisztertanács foglalkozzon a katolikus egyház néhány kérdésével (templomi hitoktatás, öregek otthona).

- O -

Az olaszországi látogatásról a Központi Bizottságot soron következő ülésén tájékoztatni kell.
Megbízza a KB Külügyi Osztályát, hogy tartsa napirenden

 elvtárs meghívását, és alkalmas időpontban szorgalmazza a látogatás realizálását.
Kívánatosnak tartja, hogy az olasz elvtársakhoz hasonlóan a francia elvtársakkal is jöjjön létre eszmecsere megfelelő időpontban; ennek szorgalmazására Berlinguer elvtárs magyarországi látogatása után célszerű visszatérni.
A Politikai Bizottság egyetért azzal, hogy Kádár János elvtárs olaszországi és vatikáni látogatásáról készült jelentést az Elnöki Tanács tagjai is megkapják.

 

* * *

A Külügyminisztérium jelentése Kádár János olaszországi útjáról

Jelentés
a Politikai Bizottságnak Kádár János elvtárs olaszországi hivatalos látogatásáról.

Kádár János elvtárs, az MSZMP KB első titkára és az Elnöki Tanács tagja minőségében, Giulio Andreotti miniszterelnök meghívására június 7-e és 9-e között hivatalos látogatást tett Olaszországban. Elkísérte Puja Frigyes külügyminiszter, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Katona István, a KB osztályvezetője, valamint Palotás Rezső, a Magyar Népköztársaság római nagykövete.

[popup title="[Hivatalos]" format="Default click" activate="click" close text="Utólag tollal beírva."] látogatást tett Giovanni Leone köztársasági elnöknél, Amintore Fanfaninál, a szenátus, és Pietro Ingraonál, a képviselőház elnökénél, s találkozott Róma polgármesterével, [popup title="[a városi tanács vezetőivel.]" format="Default click" activate="click" close text="Utólag tollal beírva."]Andreottival a hivatalos tárgyalásokra négyszemközti találkozón és plenáris ülésen került sor. Leone elnök ebédet, Andreotti miniszterelnök vacsorát adott Kádár elvtárs tiszteletére, amit ő fogadással viszonzott. A fogadáson részt vett Andreotti miniszterelnök, az olasz kormány több tagja, és Enrico Berlinguer elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára.

Kádár elvtárs a magyar nagykövetségen találkozott 

, Berlinguer, Pajetta, Segre elvtárssal és az OKP más vezetőivel. Testvérpártunk főtitkárával, [popup title="[Berlinguer elvtárssal]," format="Default click" activate="click" close text="Utólag tollal beírva."] a magyar fogadáson [popup title="[hosszabb]" format="Default click" activate="click" close text="Utólag tollal beírva."] négyszemközti beszélgetést is folytatott.

A külügyminiszterek és a külkereskedelmi miniszterek külön megbeszélést tartottak.

Kádár elvtárs a Vatikánban látogatást tett VI. Pál pápánál; a hivatalos látogatás utolsó napján nemzetközi sajtóértekezletet tartott.

Az olaszországi látogatásról közös közlemény jelent meg.

I.

Az Andreottival folytatott négyszemközti, valamint plenáris tárgyaláson, továbbá a külügy- és külkereskedelmi miniszterek megbeszélésein az alábbiakról volt szó:

1./ Olaszország belső helyzete: Andreotti miniszterelnök kijelentette, ismerete szerint az ország legnagyobb problémája ma a terrorizmus, az infláció, a munkanélküliség, valamint a belpolitikai stabilitás hiánya. A kormány néhány intézkedése - majdnem kétszeresére emelték az adókat, takarékossági intézkedésekkel javították a költségvetési mérleget - eredményes volt.

2./ A nemzetközi helyzet megvitatása során Andreotti aláhúzta, hogy a külpolitikában a kormány nagyon széles bázisra támaszkodhat. A parlamentben sokkal nagyobb az egyetértés erről, mint néhány belpolitikai kérdésről. Kijelentette, hogy amit Kádár elvtárs az enyhülésről mondott, az megfelel az olasz elképzeléseknek. Az olasz népben is erős a béke iránti vágy. Sok a hasonlóság a belgrádi találkozó előkészítésével kapcsolatos álláspontunkban.

3./ A leszereléssel kapcsolatban Andreotti azt fejtegette, hogy a nagyhatalmak feladata és lehetősége meghaladja a kis- és középhatalmak lehetőségeit, de a sok kis ország együttesen hatni tud a nagyhatalmakra. Tudja, hogy a leszerelés csak fokozatos lehet, de ugyanakkor nemcsak nukleáris leszerelésre, hanem a hagyományos fegyvereket is magában foglaló globális megoldásra kell törekedni.

Forlani külügyminiszter hozzátette, hogy Olaszországnál senki sem óhajtja jobban a katonai terhek csökkentését. Náluk komoly gazdasági válság van, s bármennyire ráállnak is a takarékosságra, ez nehezen megy. A NATO-ban az a vélemény, hogy a hagyományos fegyverzet terén nincs egyensúlyi helyzet. A szovjet-amerikai tárgyalások kimenetelét döntőnek tartják a fegyverkezési spirál visszafogása szempontjából. Tudják, hogy ha nem jön létre a SALT megállapodás, akkor a hagyományos leszerelés is megnehezül. A londoni csúcstalálkozón Carter elnök sokkal optimistábban beszélt, mint ahogy azt a Gromiko-Vance találkozókról szóló hírek alapján várni lehetett. Úgy tűnik, hogy Gromiko és Vance Genfben tovább ment annál, amit a külvilággal közöltek.

4./ A helsinki értekezletről és a belgrádi találkozóról szólva Andreotti kijelentette, nem ért egyet azokkal, akik türelmetlenek, keveslik Helsinki eredményeit, s azt kifogásolják, hogy a záróokmány ajánlásai nem azonnal teljesülnek. Olaszország azt vallja, hogy a belgrádi találkozón Helsinkit kell folytatni. Forlani külügyminiszter azt fejtegette, hogy Londonban Carter elnök is hangsúlyozta az enyhülési folyamat továbbvitelének, a találkozási pontok türelmes keresésének, a Szovjetunióval való együttműködés fejlesztésének szükségességét. A NATO tagállamok között az a vélemény győzött, hogy a kölcsönös bizalmat kell növelni, s a bizalom légköre lehetővé teszi az eltérő vélemények együttes megvitatását a kapitalista és a szocialista országok között. Később, ha konstruktív légkör lesz, sok mindent meg lehetne vitatni egymással, ki lehetne cserélni a tapasztalatokat a humanitárius kérdésekről is. Szerinte a NATO ebben a szellemben készül Belgrádra. Ügyelni kell a módszerekre és a vita mértékére. A Földközi-tenger térsége biztonságának figyelembe vétele nélkül például nehéz európai biztonságról beszélni, de Belgrádban mértéket kell tartani, nem szabad letéríteni a találkozót a konstruktív útról. A találkozó az olasz fél véleménye szerint sem válhat leszerelési fórummá, de elő kell segítenie a bizalom növekedését.

A két félnek a belgrádi találkozóval kapcsolatos álláspontját az olasz külügyminiszter úgy vetette össze, hogy bár két eltérő szövetségi rendszerhez tartozunk, nagyjából azonos a véleményünk, párhuzamosan dolgozhatunk, hogy elérjük a közös célt.

5./ A közel-keleti helyzetről a külügyminiszteri megbeszéléseken volt részletesebben szó. Forlani sem becsüli le az izraeli választások eredményének a hatását, de a kilátásokat illetően optimista. Szerinte a választások előtti helyzet ma is hat. Terjed a felismerés, hogy egy újabb háború - még ha a Szovjetunió és az USA közösen lépne is fel ellene - ellenőrizhetetlen következményekkel járna. Mindkét nagyhatalom ellenzi a fegyveres konfliktust, Egyiptom is békét akar. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet sem maradhat fenn sokáig. Izrael nem élhet örök feszültségben, mesterséges gazdasággal, súlyos inflációval, ostromlott erődként. A fiatal generációnak más, békésebb és emberibb ideáljai vannak. Az olasz fél véleménye szerint tehát minden tényező objektív erővel követeli az eddigi fejezet lezárását. Izraelben a jobboldali tömb hatalomra kerülése nem feltétlenül nehezíti a kibontakozást, a harcias nyilatkozatok célja a jobb tárgyalási pozíció. Olasz vélemény szerint illúzió azt hinni, hogy a Szovjetunió nélkül rendezhető a közel-keleti helyzet. Ellenkezőleg, az a meggyőződésük, hogy csak a Szovjetunió és az USA közös akciója hozhat döntő fordulatot, mivel Izraelre csak az USA, a „szélsőséges erőkre" és a Palesztin Felszabadítási Szervezetre pedig csak a Szovjetunió tud döntő hatást gyakorolni.

6./ A magyar-olasz kapcsolatokat mind Kádár elvtárs, mind Andreotti pozitívan értékelte. Mindketten hangsúlyozták: a politikai kapcsolatokban nincsenek olyan problémák, amelyek gátolnák az együttműködés fejlesztését.

Olasz részről több alkalommal hangsúlyozták Lázár György elvtárs 1975. évi olaszországi látogatásának, s a két kormányfő által aláírt közös nyilatkozatnak a jelentőségét. Egyetértés volt, hogy folytatni kell a két ország vezetőinek közvetlen találkozóit. Kádár János elvtárs megújította Andreotti miniszterelnök Lázár György elvtárs korábbi meghívását.

A kétoldalú gazdasági kapcsolatokról szólva Kádár elvtárs értékelte az eddigi eredményeket és utalt a még kihasználatlan lehetőségekre, s a gazdasági együttműködés gyorsabb bővítésének útjában álló akadályokra. Javasolta, hogy közösen keressük a gazdasági együttműködés fejlettebb formáit, fejlesszük a termelési kooperációkat és a harmadik piacon való együttműködést.

Kifejtette, hogy a marhahús export, ha ismét növekszik is, nem lehet meghatározó a két ország gazdasági kapcsolataiban. Az 1974. előtti helyzet nem állítható vissza. Szorgalmazta, hogy az olasz fél ismerje meg és vizsgálja meg a magyar ipar lehetőségeit is. Ajánlotta, hogy a két ország tervező szervei legyenek kapcsolatban egymással, s a kormányközi gazdasági vegyes-bizottságba vonjuk be a nagy konszernek képviselőit.

Andreotti általános egyetértést hangoztatott a Kádár elvtárs által kifejtettekkel. Egyetért, hogy kölcsönösen jobban ismerjük meg egymás gazdasági lőségeit. Meggyőződéses híve annak, hogy a KGST és a Közös Piac között szélesebb kapcsolatok alakuljanak ki.

A gazdasági témák részletesebb megvitatására a külkereskedelmi miniszterek külön megbeszélésén került sor, ahol egyetértés volt a tekintetben, hogy a magas szintű politikai megbeszélések megfelelő keretet biztosítanak a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok alakulásának áttekintésére, és meghatározzák a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének fő irányát.

Az árucsere forgalommal kapcsolatban Ossola kereskedelmi miniszter kifejtette, hogy a kereskedelmi mérlegük deficitjén kívül a forgalom csökkenő tendenciája is aggasztja őket. Úgy érzik, hogy a magyar félben kevés a hajlandóság olasz gépek importjára, azt gondolva, hogy az olasz cégek nem elég versenyképesek. Hangsúlyozta, hogy az olasz konszernek érdekeltek a magyar kapcsolatokban és ezt magyarországi jelenlétükkel, konkrét javaslataikkal is bizonyítják.

Bíró József elvtárs rámutatott, hogy az olasz vállalatoknak aktívabb piaci tevékenységet kell kifejteni Magyarországon és meg kell találniuk a megfelelő módszereket. Szorosabbra kell fűzni a közös termelési tevékenységet és a lehetőségek feltárásához is előbbre mutató módszerek szükségesek. Ismertette azokat a beruházási elképzeléseinket, amelyek megvalósításában szívesen látnánk az olasz cégek részvételét.

Megállapodás történt, hogy Ossola külkereskedelmi miniszter ez év októberében Budapestre látogat. Erre a találkozóra mindkét fél felkészül, és kialakítja konkrét elképzeléseit. A budapesti találkozó után rövidesen sor fog kerülni a gazdasági együttműködési vegyes-bizottság ülésére, amelynek munkájához mindkét fél megfelelő irányelveket ad.

Kulturális kapcsolatainkat mind Andreotti miniszterelnök, mind Forlani külügyminiszter széles körűnek és problémamentesnek értékelte. Andreotti hangsúlyozta, hogy e kapcsolatainkat is a záróokmány szellemében vizsgálják. Javasolta, hogy erősítsük a tudományos, az egyetemi együttműködést, a sport kapcsolatokat, a film együttműködést. Forlani külügyminiszter kijelentette, hogy kormányzati eszközökkel is segíteni akarnak a kulturális jelenlét terén mutatkozó aránytalanság csökkentésében. Kádár elvtárs válaszában hangoztatta, hogy mi is elégedettek vagyunk a kulturális együttműködéssel, s mi is azt kívánjuk, hogy a kontaktusok tovább fejlődjenek, s az emberek közötti érintkezést is támogatjuk. Ígéretet tett Andreotti javaslatainak megvizsgálására.

Az olasz külügyminiszternek Puja elvtárs szóba hozta a vízum kérdést. Forlani nem reagált Puja elvtárs javaslataira a vízumgyakorlat további könnyítését illetően, s azon megjegyzésre sem, hogy Ausztriával rövidesen tárgyalásokat kezdünk a vízumkényszer teljes megszüntetésről.

Andreotti nagyra értékelte Kádár elvtárs látogatását. Kifejezte meggyőződését, hogy egyébként is jó kapcsolataink új lendületet kapnak attól. Hangsúlyozta, hogy a magyar-olasz kapcsolatok, a nemzetközi kérdések megítélésében már jelenleg is sok a hasonlóság álláspontunkban. Kijelentette: bár társadalmi rendszerünk különböző, más szövetségi rendszerekhez tartozunk, és más tekintetben is sokban különbözünk egymástól, mégis számos fontos kérdésben megvan az együttműködés lehetősége.

Kádár elvtárs üdvözölte, amit Andreotti a kétoldalú kapcsolatokról és a nemzetközi politika életbevágó kérdéseiről mondott. Hangsúlyozta, hogy mi nem csak szavakban, hanem cselekedeteinkben is bizonyítjuk a magyar-olasz kapcsolatok fejlesztése iránti érdeklődésünket. Közvéleményünk is híve a kapcsolatok fejlesztésének, s készek vagyunk bővíteni az együttműködést.

Andreotti szavait úgy érti, hogy az olasz fél részéről is készség van kapcsolataink sokoldalú fejlesztésére.

II.

1./ A Köztársaság, a szenátus, valamint a képviselőház elnökével folytatott megbeszéléseken Kádár elvtárs a belpolitikai kérdések közül a szocialista demokráciáról, az Országgyűlés tevékenységéről, a Hazafias Népfrontról, az állam és az egyház viszonyáról adott tájékoztatást. Leone köztársasági elnöknek átadta Losonczi Pál, Fanfaninak, a szenátus elnökének, Ingraonak, a képviselőház elnökének Apró Antal elvtárs üdvözletét. Javasolta, hogy a magyar és az olasz parlament között létesüljön szorosabb kapcsolat. Kádár elvtárs megismételte Leonénak a Magyarországra szóló meghívását, továbbá meghívást adott át az olasz parlament küldöttségének.

Leone nagyra értékelte Kádár elvtárs látogatását, megköszönte és viszonozta az üdvözleteket. Szívesen jön majd Magyarországra. Rámutatott, hogy az olasz sajtó is nagy jelentőséget tulajdonít Kádár elvtárs olaszországi tartózkodásának, mivel első ízben tett látogatást a NATO, illetve a Közös Piac egyik tagállamában. Örömét fejezte ki afelett, hogy Kádár elvtárs tárgyalásai jól indultak. Ismerte a tárgyalási anyagokat, a pohárköszöntőket, s egyetértett velük. Nagyra értékelte Magyarország erőfeszítéseit a helsinki találkozó érdekében. Kérte, hogy Magyarország Belgrádban is őrizze meg azt az „egyensúlyozó szerepet", amelyet már Helsinkiben is játszott. A belgrádi találkozóval kapcsolatban - úgyszintén a Kádár elvtárs tiszteletére adott ebéden mondott pohárköszöntőjében - az eszmék szabadabb áramlását szorgalmazta. Szerinte az emberi jogok kérdését ki kellene emelni a többi kérdés közül és erősíteni az emberekben a bizalom érzését.

2./ Amintore Fanfani, a szenátus elnöke szintén üdvözölte Kádár elvtárs látogatását. Készségét hangoztatta arra, hogy személy szerint is foglalkozzék a magyar-olasz kapcsolatok fejlesztésével. Előre bocsátotta, hogy ő nem kommunista, de meg tudja érteni, hogy milyen történelmi körülmények miatt jött létre a kommunizmus, és becsüli a kommunizmus által felmutatott eredményeket. A továbbiakban részletesen kifejtette, és példákkal is alátámasztotta, hogy ő mindig az enyhülés híve volt. Az állam és az egyház viszonyát érintve hangsúlyozta, hogy hívőként és politikusként egyaránt helyesli Magyarország kapcsolatait a Vatikánnal. Kádár elvtárs javaslatára reagálva közölte, hogy egyetért a parlamentek közötti kapcsolatok kiépítésével. Hivatkozott a felépítés különbözőségéből - Olaszországban kétkamarás parlament van - eredő problémákra, de úgy látja, hogy meg fogják találni a megoldást, Kádár elvtárs jelenlétében utasította a szenátus főtitkárát, hogy a magyar és az olasz parlament közötti információs kapcsolatok szorosabbá tételére máris tegyen intézkedéseket.

3./ Pietro Ingrao, a képviselőház kommunista elnöke hangsúlyozta a magyar-olasz kapcsolatok fontosságát és kifejezte reményét, hogy Kádár elvtárs látogatása sikeres lesz. A parlamentek szorosabb együttműködésére vonatkozó javaslatot nagyon figyelemreméltónak tartotta, örömmel üdvözölte, és kifejezte meggyőződését, hogy valószínűleg el is fogadják. Amint mondotta, a két parlament közötti tényleges eltérés nem lehet akadálya a szorosabb együttműködésnek, sőt, hasznosabbá teszi az eszmecserét, jó irányba befolyásolhatja a munkát. Az Interparlamentáris Unióba most választják be az új olasz elnököt, aki megválasztása után rögtön hozzá is láthat a kapcsolatok erősítéséhez.

III.

Kádár János elvtárs az Olasz Kommunista Párt vezetőivel történt nagyon szívélyes, elvtársi találkozón, valamint a Berlinguer elvtárssal folytatott négyszemközti beszélgetésen átadta a Központi Bizottságunk üdvözletét, tájékoztatást adott az olasz közélet vezetőivel folytatott tárgyalásokról, érintette az MSZMP és az OKP közötti viszony, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban folyó vita néhány kérdését, s meghívta Berlinguer elvtársat magyarországi látogatásra.

Berlinguer elvtárs kijelentette, nemcsak mélységesen egyetértenek Kádár János elvtárs olaszországi látogatásával, hanem máris nagyon elégedettek a tárgyalások eredményeivel. A rendezett és fejlődő magyar-olasz kapcsolatok az OKP-nak is hasznosak. Egyházpolitikánk, valamint Kádár elvtárs látogatása a Vatikánban bizonyítja az OKP álláspontjának helyességét, hogy lehetséges dialógus az egyházzal.

Kádár és Berlinguer elvtárs egyaránt elégedetten állapította meg, hogy az MSZMP és az OKP között jók a kapcsolatok. Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy pártjaink a nemzetközi munkásmozgalom egészéhez tartoznak, senki és semmi nem bonthatja meg a reánk nézve kötelező szolidaritást. Nem engedhetjük meg, hogy bárki éket verjen az MSZMP és az OKP, tágabb értelemben a nyugati országokban működő testvérpártok és a szocialista országok pártjai közé.

Kádár elvtárs kijelentette, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban folyó vita s a kérdések tisztázása szempontjából nagyon fontosnak tartja Berlinguer elvtárs Milánóban ez év januárjában elhangzott beszédét. Felvetette, jó lenne, ha Berlinguer elvtárs a pártjaink közötti kérdések, valamint a munkásmozgalomban folyó vita néhány kérdésének - mint a berlini tanácskozás utáni helyzet, az „eurokommunizmus" és más hasonló kérdés - kötetlen formában történő, alaposabb megbeszéléseire, amire ez a látogatás nem adott alkalmat, Magyarországra látogatna. Berlinguer elvtárs egyetértett Kádár elvtárs javaslataival. Kijelentette, „Valóban le kell ülni megbeszélni, milyen hibákat követtünk el mi és milyeneket mások, mert nyilvánvaló, hogy az OKP is hibázhat." Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét, a testvérpártok szolidaritását az OKP is nagyon fontosnak tartja és feltétlenül eljön Magyarországra.

IV.

A Vatikánban VI. Pállal folytatott, több mint egyórás, közvetlen hangú négyszemközti beszélgetésen Kádár elvtárs elmondotta, hogy 

 dolgot szeretne megköszönni a pápának:

  • Azt, hogy személy szerint is sokat tett a béke és a nemzetközi enyhülési folyamat megszilárdításáért. A katolikus egyház bölcsen felismerte az idők szavát;
  • azt a türelmet és rugalmasságot, amellyel a megbízottai tárgyalásaikat folytatták a magyar féllel, (s elősegítették a magyar állam és a katholikus [!] egyház viszonyának rendezését.)
  • azt a bölcs döntését, amellyel Lékai János [László] érseket nevezte ki az esztergomi prímási [popup title="székbe." format="Default click" activate="click" close text="Tollal áthúzva és fölé írva a [...] jelbe írt szöveg."] (A megbeszélés során méltatta a pápa bölcs döntését, amellyel megoldotta az esztergomi prímási szék betöltését és Lékai László kinevezését.)

Lékai [popup title="[érsek]" format="Default click" activate="click" close text="Utólag tollal beírva."] még rövid ideje viseli hivatalát, de máris megállapítható, hogy 

 működik együtt a magyar állam vezető szerveivel, (és személye jó garancia arra nézve, hogy az állam és az egyház viszonya jó úton fog tovább .) Kádár elvtárs elmondotta, hogy néhány nappal korábban beszélgetett vatikáni látogatásáról Lékai bíborossal, aki megkérte, hogy adja át  üdvözletét a pápának.

Ami a magyar félt illeti, sohasem zárkózott el az egyház reális igényeinek figyelembe vételétől, ugyan akkor kérjük az egyház vezetőitől az állam érdekeinek megértését. Feltétlenül ebben a szellemben kell előre haladni a további kérdések megoldásában, mert a helyzet igen kielégítő ugyan, de még nem ideális.

Válaszában a pápa kiemelten hangsúlyozta, hogy Kádár János azért szívesen látott vendég a Vatikánban, mert jelenlétével betetőzi egy hosszú pozitív munka időszakának jó eredményit. Ez reményt nyújt arra, hogy a magyar állam és a Vatikán jövőbeni kapcsolatai is ebben a jó szellemben fejlődnek tovább.

Kifejtette, mennyire örül a magyar állam és az egyház rendezett viszonyának. Az egyház soha sem kért és nem is fog olyasmit kérni, ami problémát okozhatna a magyar kormányzatnak, mert őszinte szándéka, hogy ténylegesen elősegítse a szociális előre haladást. Nem vonja kétségbe azokat az eredményeket, amelyeket ezen a téren Magyarországon elértek.

Viszonozta Lékai bíboros üdvözletét és kérte annak tolmácsolását, hogy mindenben támogatni fogja őt, annak érdekében, hogy minél eredményesebben vezethesse a magyar katolikus egyházat.

A pápa a diplomáciai kapcsolatok kérdését csak indirekt formában említette: megkérdezte kielégítő-e a Vatikánnal kialakult kapcsolataink jelenlegi rendszere Casaroli, Poggi érsek és Miklós Imre államtitkár tárgyalási kapcsolata. Miklós Imrét korrekt tárgyalóként említette. Kádár elvtárs a jelenlegi kapcsolat rendszert kielégítőnek, s a jövőben is fenntartandónak minősítette. Ezzel a pápa egyetértett. A pápa két kérdést említett egészen futólagosan, amelyet véleménye szerint rendezni kellene, történetesen a templomi hitoktatás ügyét és a Magyarországon működő szerzetesrendek kérdését. Arra kérte a magyar felet, hogy tűzze napirendre ezeket a kérdéseket, és tegye lehetővé Poggi érsek és Miklós Imre államtitkár találkozásait. Kádár elvtárs megígérte, hogy figyelmet fordítunk az említett kérdéseknek, megvizsgáljuk lehet-e, s mit tenni azokban.

A pápa záró szavaiban teljes mértékben magáévá tette Kádár elvtárs megállapítását, hogy kölcsönös a felelősség azért, hogy az emberiség ne élje át egy mindent leromboló új háború rémségeit. Aláhúzta, hogy az egyház politikája nem változik a nemzetközi kérdések tekintetében, a Vatikán képviselői konstruktív szándékkal vesznek részt a belgrádi találkozón.

A pápa beszédét, amelyet a négyszemközti megbeszélés után, a jelen lévő többi magyar személyiség előtt mondott, a magyar sajtó teljes terjedelmében közölte.

V.

Kádár János elvtárs olaszországi látogatása igen eredményes volt és minden szempontból elérte célját. Jól demonstrálta országainak széleskörű kapcsolatait, az együtt működés fejlesztésére irányuló kölcsönös szándékot; a tárgyalások eredményeként a kapcsolatok aktivizálódása várható. Mint az első ilyen szintű látogatás a NATO és a Közös Piac egyik tagállamában, jelentőségében túl megy a magyar - olasz kapcsolatokon, tovább növelte hazánk nemzetközi tekintélyét, erősítette a békés egymás mellett élés politikáját.

Kádár elvtárs olaszországi fogadtatására, a látogatás légköre és visszhangjára igen pozitív hatást gyakorolt, hogy olasz testvérpártunkkal rendezett a viszonyunk, testvérpártunk is üdvözölte, teljes mértékben támogatta Kádár elvtárs útját, és úgy értékelte, hogy az OKP számára is hasznos, segíti harcát.

Kádár János elvtárs találkozása a pápával mind a magyar állam és az egyház viszonya, Magyarország és a Vatikán kapcsolatai szempontjából, mind pedig nemzetközi szempontból igen jelentős és eredményes volt. A pápa is ennek tudatában fogalmazott jó hangvételű, nagy politikai érzékről tanúskodó beszédében.

Andreotti és Leone, valamint a többi olasz vezető korrekt magatartást tanúsított. Államfőnek kijáró fogadtatásban részesítették Kádár elvtársat. A látogatás légköre mindvégig igen barátságos volt. Nagy körültekintéssel szervezték, meg és zavartalanul bonyolították le a programot.

Az olasz sajtó nagy figyelmet tanúsított a látogatás iránt, részletesen tudósított a látogatásról. A jelentősebb lapok, a televízió és rádió korrektül foglalkozott a látogatás jelentőségével. Nagy érdeklődést váltott ki és igen sikerese volt a sajtókonferencia is, amelyről az olasz hírközlő szervek, valamint a nemzetközi hírügynökségek megfelelő terjedelemben tudósítottak.

Határozati javaslat:

A Politikai Bizottság

  • jóváhagyólag tudomásul veszi Kádár János elvtárs olaszországi látogatásáról szóló jelentést;
  • ajánlja a Minisztertanácsnak, hogy tűzze napirendre a jelentést és határozza meg az abból eredő feladatokat;
  • egyetért azzal, hogy a jelentést az Elnöki Tanács tagjai is megkapják.

Budapest, 1977. június 10.

A jelentést összeállította:
Nagy János
/Nagy János/
A jelentést jóváhagyta:
Kádár János
/Kádár János/

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 720. ő. e. (1977. június 14.) 2, 18-29. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság Politikai Bizottsága)

2.
A Minisztertanács 1977. június 16-ai ülése Kádár János olaszországi és vatikáni látogatásáról

A Minisztertanács 1977. június 16-ai ülésének 1. napirendi pontja

1./ Jelentés Kádár János elvtársnak, az MSZMP KB első titkára, az Elnöki Tanács tagja olaszországi és vatikáni látogatásáról.
Előadó: Puja Frigyes
A vitában részt vettek:
Borbándi János
Aczél György

Puja Frigyes tájékoztatja a Minisztertanácsot, hogy Kádár János elvtárs látogatását az olasz vezetők is nagyjelentőségűnek minősítették. A látogatással minden olasz politikai erő, közöttük a Kommunista Párt is egyetértett. Kádár elvtársat államfőnek kijáró protokollal fogadták. A tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatok minden fő témája szóba került, a gazdasági kérdések hangsúlyozottan szerepeltek.

A FIAT vezérigazgatója közölte, hogy a gazdasági együttműködés fejlesztése érdekében 10 pontos javaslatot dolgoztak ki, amelyet magyarországi látogatásakor magával hoz.

A Vatikánban tett látogatás történelmi jelentőségű. VI. Pál pápa szívélyesen fogadta Kádár elvtársat. A pápa hangoztatta, hogy Magyarországon az állam és az egyház kapcsolata rendezett. Két megoldandó kérdést említett: a templomi hitoktatás és a szerzetesrendek ügyét. A pápa beszédét a magyar sajtó teljes terjedelemben közölte. Figyelemre érdemes, hogy VI. Pál pápa hasonló megnyilatkozást még nem tett. A pápa XXIII. János utódjának nevezte magát és ez új jelenség. Az ismert beszéd „nyitás" a szocialista országok irányában. A beszéd fogadtatása egyházi és hazai reakciós körökben zavart keltett.

Borbándi János kérdezi, van-e lehetőség arra, hogy a FIAT javaslatainak lényegét mielőbb megismerjük, hogy a tárgyalásra felkészülhessünk.

Puja Frigyes elképzelhetőnek tartja a javaslatok lényegének megismerését.

Aczél György javasolja, hogy a Minisztertanács Kádár János elvtárs látogatásáról előterjesztett jelentést jóváhagyólag vegye tudomásul; fogadja el a határozat-tervezetet. Kéri a miniszter elvtársakat, hogy a gazdasági tárgyalásokra körültekintően és alaposan készüljenek fel.

A Minisztertanács az  Aczél György összefoglalóját figyelembe véve, elfogadta.

* * *

A MINISZTERTANÁCS
3260/1977. sz.
határozata

Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az Elnöki Tanács tagja olaszországi és vatikáni látogatásával kapcsolatban

  1. A Minisztertanács jóváhagyólag tudomásul veszi a külügyminiszter jelentését Kádár János elvtárs olaszországi és vatikáni látogatásáról.
  2. A külügyminiszter, valamint az érintett miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői tegyék meg a szükséges intézkedéseket a látogatásból eredő feladatok elvégzésére.

Budapest, 1977. június 16.

Aczél György
/Aczél György/
a Minisztertanács elnökhelyettese

Jelzet: MOL XIX-A-83-a 635 jkv. (451. d.) 1977. június 16. - Magyar Országos Levéltár - Minisztertanács Jegyzőkönyvek és mellékleteik; az eredeti előterjesztés megtalálható: MOL XIX-J-1-j 1977. Olaszország 0032/81 (102. d.) Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített TÜK iratok; valamint megtalálható még az előterjesztés és határozat: MOL XIX-A-83-b 3260/1977. (826. d.) Magyar Országos Levéltár - Minisztertanács Előterjesztések, határozatok.

3.
A római nagykövetség rejtjel távirata Kádár János vatikáni látogatása tárgyában
1977. június 10.

Szabó Ferenc, aki a június 9-i találkozón a pápa tolmácsa volt, elmondta Orosz elvtársnak, hogy a pápa rendívül meghatódott Kádár János elvtárs elismerő szavai miatt. Kádár János elvtárs humanizmusa, realitás érzéke és az egyház iránt kifejezet tisztelete, megerősítette a pápában azt a reményt, hogy a Szentszéknek fáradhatatlanul folytatnia kell a megkezdett dialógust a megkezdett országokkal. Azt állította, hogy a találkozó után a pápa Casaroli-t a dialógus folytatására bíztatta, az eddig tanúsított fáradozás eredményeire hívta fel a figyelmet. Szerinte Casaroli a kapcsolatok teljes helyreállítását közelinek tartja.

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/82 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

4.
Kádár János értékelő beszéde az MSZMP Központi Bizottsága 1977. június 22-ei ülésén

Gyenes Andrásnak a KB külügyekért felelős titkárának az előterjesztése

Kedves elvtársak!

A Központi Bizottság legutóbbi ülése óta eltelt rövid idő alatt is jelentős nemzetközi programot bonyolítottunk le párt- és állami kapcsolatainkban. Kádár János elvtárs hivatalos látogatást tett Olaszországban és a Vatikánban. Találkozóra került sor Nicolae Ceauçescu elvtárssal. Lázár György elvtárs Norvégiában és Finnországban tett hivatalos látogatást. Részt vettünk a Béke és Szocializmus folyóirat prágai tanácskozásán, valamint a szocialista országok testvérpártjai párt- és tömegszervezeti kérdésekkel foglalkozó KB titkáraink varsói értekezletén. Pártküldöttségünk, illetve pártmunkásküldöttségünk tett eleget a lengyel, a koreai, az angol, a francia, az olasz és a svéd testvérpárt, továbbá a Belga Szocialista Párt meghívásának. Megfigyelővel képviseltettük magunkat a Francia Szocialista Párt kongresszusán. Hazánkba látogatott Luis Corvalán elvtárs, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Sztane Dolanc elvtárs, a jugoszláv testvérpárt Végrehajtó Bizottságának titkára, a kolumbiai, a perui és az iráni testvérpárt főtitkára, illetve első titkára, továbbá 1966 óta első ízben a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége. Fogadtuk a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségét, továbbá [Rudolf] Kirchschläger osztrák államfőt.

A nemzetközi tanácskozásokról és a látogatások során folytatott tárgyalásokról a Központi Bizottság tagjai a szokásos módon írásos tájékoztatást kapnak, illetve részben már kaptak is. A következőkben Luis Corvalán elvtárs magyarországi látogatásáról, Kádár János elvtárs olaszországi útjáról és a Vatikánban tett látogatásáról, valamint Kádár és Ceausescu elvtársak tárgyalásairól kívánok 

[...]

Kedves Elvtársak!

Kádár János elvtárs, mint az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és az Elnöki Tanács tagja, június 7-9. között Andreotti miniszterelnök meghívására tett hivatalos látogatást Olaszországban.

A magyar-olasz kapcsolatokat Kádár elvtárs és az olasz vezetők egyaránt kedvezően értékelték, úgy ítélték meg, hogy azok megfelelően fejlődnek. Egyet értettek abban, hogy szükség van a gazdasági együttműködés bővítésére, ennek érdekében jobban meg kell ismerni egymás gazdasági lehetőségeit, és nagyobb figyelmet kell fordítani a fejlettebb formákra, így a termelési kooperációra és a harmadik piacon való együttműködésre. Az olasz fél egyetértett azzal a magyar felvetéssel, hogy a két ország tervező szervei teremtsenek kapcsolatot egymással és a kormányközi gazdasági vegyes bizottság munkájában, vegyenek részt a nagy olasz konszernek képviselői. A maguk részéről javasolták a tudományos együttműködés, az egyetemek közötti és a sport kapcsolatok erősítését. Kijelentették, hogy készek elősegíteni a kulturális cserében meglévő aránytalanságok csökkentését. Az olasz parlament mindkét házának vezetői egyetértettek a parlamenti kapcsolatok kiépítésére vonatkozó magyar javaslattal.

Az olasz állami vezetők a tárgyalásokon tájékoztatást adtak az ország helyzetéről. Aláhúzták, hogy a legnagyobb problémát a nehéz gazdasági helyzet, a munkanélküliség és az infláció, továbbá a belpolitikai stabilitás hiánya, a fokozódó terrorizmus jelenti. Megítélésük szerint ugyanakkor a gazdasági helyzet javítására tett kormányintézkedések némi javulást eredményeztek.

A legfontosabb nemzetközi kérdésektől folytatott eszmecsere során az olasz vezetők egyetértettek az enyhülés folytatásának szükségességéről kifejtett magyar állásponttal, és hangsúlyozták Olaszország érdekeltségét a béke megőrzésében. Kijelentették, hogy Magyarországhoz hasonlóan elő kívánják segíteni a belgrádi találkozó eredményességét, a Helsinkiben megkezdett munka folytatását. Bár olasz megítélés szerint a Földközi - tengeri térség biztonságát külön is figyelembe kell venni az európai biztonság keretében, Belgrádban nincs szándékuk - ezt a kérdést kiélezni, hogy ne térítsék el a találkozót eredeti céljától.

Az olasz vezetők aláhúzták a leszerelési intézkedések szükségességét, Olaszország ezekben való érdekeltségét, és kifejtették azt a véleményüket, hogy nem csak nukleáris, hanem a hagyományos fegyverek csökkentését is szorgalmazni kell, mivel a NATO megítélése szerint ebben nincs egyensúlyi helyzet. A szovjet-amerikai viszony jelentőségét méltatva utaltak [Jimmy] Carter elnöknek a tőkés világ londoni csúcstalálkozóján elmondott optimista hangvételű beszédére, ami olasz megítélés szerint azt tükrözi, hogy [Andrej] Gromiko és [Cyrus] Vance genfi megbeszélésein tovább léptek annál, mint amit nyilvánosságra hoztak.

Az Olasz Kommunista Párt vezetőivel folytatott megbeszéléseken a pártjaink közötti kapcsolatok, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom vitás kérdései kerültek szóba. Kádár és Berlinguer elvtársak a két testvérpárt közötti kapcsolatokat egyaránt jónak minősítették, és egyetértettek azok továbbfejlesztésének, a szolidaritás erősítésének szükségességével. Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy pártjaink a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egészéhez tartoznak, szolidaritásukat senki sem bonthatja meg, nem engedhetjük meg, hogy bárki éket verjen a Magyar Szocialista Munkáspárt és az Olasz Kommunista Párt, tágabb értelemben a szocialista és a tőkés országok testvérpártjai közé. Berlinguer elvtárs egyetértett azzal, hogy szükséges alaposabb eszmecserét folytatni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom néhány vitás kérdéséről és elfogadta Kádár János elvtárs magyarországi látogatásra szóló meghívását.

Olasz testvérpártunk vezetői nyomatékosan hangsúlyozták, hogy egyetértenek Kádár elvtárs olaszországi látogatásával, elégedettek a tárgyalások eredményeivel. Úgy vélik, hogy a rendezett és fejlődő magyar-olasz kapcsolatok számukra is hasznosak. Megítélésük szerint Kádár elvtárs vatikáni látogatása, a magyar állam egyházpolitikája azt a felfogásukat igazolja, hogy lehetséges a párbeszéd a kommunisták és katolikusok között.

Kádár János elvtárs a Vatikánban több mint egy órás, közvetlen hangú, négyszemközti megbeszélést folytatott VI. Pál pápával. Elismeréssel szólt arról, hogy a Vatikán és személy szerint a katolikus egyház feje sokat tett a béke megszilárdításáért, az enyhülés kibontakoztatásáért. Méltatta a Vatikán megbízottainak türelmét és rugalmasságát a magyar féllel folytatott tárgyalásokon és a Pápa döntését, amellyel megoldotta az esztergomi prímási szék betöltését. Hangsúlyozta, hogy mindez elősegítette a magyar állam és a katolikus egyház viszonyának rendezését.

VI. Pál pápa kifejtette azt a véleményét, hogy ez a látogatás egy hosszabb, pozitív időszak munkájának betetőzését jelenti a magyar állam és a Vatikán kapcsolataiban. Hangsúlyozta, az egyháznak őszinte szándéka, hogy ténylegesen elősegítse a szociális haladást, amelynek magyarországi eredményeit nem vonja kétségbe. A megbeszélésen említést tett a templomi hitoktatás és a Magyarországon működő szerzetesrendek kérdéséről, és kérte, hogy ezeket a szokásos kétoldalú találkozókon tűzzük napirendre.

A magyar állam és a Vatikán közötti diplomáciai kapcsolatok ügye a találkozón közvetlen formában nem merült fel. Egyetértés volt abban, hogy továbbra is fenn kell tartani az eddig kielégítőnek bizonyult kapcsolati formákat az Állami Egyházügyi Hivatal és a Vatikán megbízottai között.

Összefoglalva azt állapíthatjuk meg, hogy az olaszországi és a vatikáni látogatás minden szempontból elérte a kitűzött célokat, és eredményes volt.

A találkozás az olasz vezetőkkel megfelelően demonstrálta a két ország közötti széleskörű kapcsolatokat, a tárgyalások megerősítették a kölcsönös szándékok az együttműködés tovább fejlesztésére. A megbeszélések eredményeként a kapcsolatok további élénkülése várható. Figyelembe véve, hogy Magyarország és Olaszország más - más politikai, katonai, illetve gazdasági szövetségi rendszerhez tartozik, azt is hozzá tehetjük, hogy a látogatás jelentősége túlnő a kért ország viszonyán, hozzájárul a különböző társadalmi rendszerű országoknak a békés egymás mellett élés elvein alapuló kapcsolataink fejlesztéséhez, az európai enyhülés folyamatához is.

A pápával folytatott megbeszélés egyaránt nagy jelentőségű a magyar állam és az egyház viszonya, szövetségi politikánk, valamint a békés egymás mellett élés, az európai biztonság megszilárdítása szempontjából. Egyidejűleg hozzájárul a katolikus magyar emigráció reakciós köreinek visszaszorításához. A találkozó lényege ezen túl jelentőséggel bír mind a szocialista országokban, mind, pedig azokban a tőkés országokban, ahol a kommunisták és a katolikusok közötti viszony kérdése különösen fontos.

[...]

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:

Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak!

Én az első napirendi pontnál elnököltem, s mivel akkor nem akartam visszaélni a helyzetemmel, ezért most az ügyrendet egy kicsit megsértve, két napirendi kérdéshez is szeretnék hozzá szólni. Ha megengedik, néhány dologban a nemzetközi kérdésekhez és a tagkönyvcsere néhány kérdéséhez.

Gyenes elvtárs beszámolóját a nemzetközi kérdésekről egyetértéssel és jó érzéssel, mint a Központi Bizottság minden tagja, tudomásul vettem. Néhány momentumra azonban szeretnék visszatérni; talán bizonyos mértékig kiegészíteni néhány elemmel az elhangzottakat.

Az utóbbi időben engem nagyobb mértékben aktivizáltak a nemzetközi munkában, mint korábban - vagy aktivizálódtam - a szükségszerűségnek megfelelően. Elég sok személyes tapasztalatra tettem szert a legkülönbözőbb partnerekkel folytatott tárgyalásokon idehaza is és külföldön is. Engedjék meg, hogy a legfontosabb benyomásaimról is szóljak. Nekem az a tapasztalatom szocialista partnereknél is, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye komolyan megalapozott és megnövekedett egy régebbi korszakhoz képest. És el ne felejtsük, hogy ezt minek köszönhetjük. Ezt annak a hallatlan nagy, nehéz és áldozatos munkának köszönhetjük, amit a magyar kommunisták az elmúlt évtizedekben végeztek, amit a párt irányításával és a pártot követve a magyar munkásosztály és a magyar dolgozó nép véghez vitt. Mert összességében ez hallatlanul nagy dolog volt. A tőkés partnereknél lehet érezni, ők igenis tudomást szereztek arról, hogy Magyarországon a '956 végi helyzethez képest a pártnak, a munkásosztálynak, a népnek sikerült radikálisan és gyökeresen megfordítani a helyzetet. Pártunknak és népünknek nagy politikai eredményei vannak. A gazdasági és a kulturális építés nagy eredményeit is ismerik nemzetközileg. És elismerik! Természetesen jó érzés ezt érzékelni és tudomásul venni. Ebből következik az egyszerűbb következtetés; nemzetközi munkát eredménnyel a nemzetközi kommunista mozgalomba is és külpolitika terén is egyetlen egy esetben végezhetünk, ha itthon a soros feladatokat becsülettel és kielégítő eredménnyel megoldjuk. Ha ezt tudjuk folytatni, akkor van mit képviselni a külpolitika, a nemzetközi munkásmozgalom síkján, ha itt nem tudunk megfelelően előre haladni, akkor a nemzetközi tárgyalásokon sem lehet a szavunknak kellő súlya.

Most egyes konkrét dolgokról: annak idején, amikor készültünk az ausztriai útra, - mivel az ilyen reláció új volt nálunk - itt az apparátusban elvtársaink egy része kezdett belelkesedni, hogy így-úgy-amúgy, mit fog ez az osztrák út jelenteni. És akkor én egy picit csitító szándékkal kértem őket, hogy nézzük reálisan ezeket a dolgokat. Szűk körben én ezt úgy értettem: itt a nemzetközi helyzet alakulása a döntő az osztrák meghívásban, és a kor követelményei szerint alakult ez így. Központilag úgy mondtam, hogy 

 meghívott engem, mert mit csináljon? Egy kis józanság ezekben a nemzetközi kérdésekben nem árt. Mindjárt hozzáfűzöm: el tudom képzelni, hogy az osztrák meghívás a Kreisky fejében született meg, de azt nemzetközi konzultáció előzte meg. Nekik is meg vannak a saját köreik és bár azt mondták, hogy - és azt hiszem így is van - az Osztrák Köztársaság semleges ország, de azért ilyen lényeges politikai lépéseket az amerikai nagybácsival való tanácskozás nélkül ők nem tesznek.

Hasonló benyomásom van az olasz meghívással kapcsolatban. Ennek olyan módon is nagy feneket kerítettek, hogy ez az első ilyesfajta találkozó a Magyar Népköztársaság egy képviselője és egy NATO ország kormány között. Andreotti miniszterelnököt én annyira nem ismerem, mint Kreiskyt, de olyan benyomásom van, mintha nem az ő fejében született volna meg a meghívás gondolata, - ez is konzultáció eredménye. Miért emlegetem ezt elvtársak? Amiért emlegetem ezt elvtársak az, hogy ilyen munkát kell végezni, ez a helyzet követelménye, de rendesen és normálisan kell ezt néznünk. Úgy tűnik, hogy az ilyen meghívások, és politikai akciók mögött több tényező van. Feltétlenül van osztrák és olasz részről is érdekeltség abban, hogy a Magyar Népköztársasággal fejlesszék, bővítsék a kapcsolataikat mind gazdasági, mind más tekintetben, - még politikai érdekeltség is fenn áll részükről és gazdasági érdekeltség is. Azon kívül ez beillesztendő a mi részünkről szemben álló nagyobb egység szándékaiba, mert ezt valahogyan a NATO - körök is tudomásul vették, azt hiszem és támogatták, bizonyos számításokkal - magától értetődik. Az előbb beszéltem arról, milyen jól esik, hogy van becsülete pártunknak és országunknak külföldön, még a nyugati világban is, de már néha feltűnően méltatják a mi eredményeinket és nem célzás nélkül. Egy kicsit szembe akarják állítani a mi politikánkat más szocialista országok politikájával, azzal a szándékkal, hogy differenciáljanak közöttünk. Azért ezt is tartsák mindig észben, mikor hasonló relációkról van szó.

Az olasz kormány képviselőivel folytatott tárgyalásokról még csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy ott a különböző programpontok keretében volt alkalmam, illetve teremtettek alkalmat arra, hogy az olasz gazdasági élet igazi gazdáival is találkozzunk, a FIAT-konszern vezető képviselőivel és másokkal is. Itt meg szeretném említeni, hogy ezek már kevésbé fejezik ki magukat diplomatikusan. Például a FIAT-konszern vezérigazgatója kifejezetten neheztelését érzékeltette, hogy mi szívesebben dolgozunk a nyugat-németekkel, mint velük. Tehát egy bizonyos rivalizálás is folyik ezek között természetesen. Ezt nekünk figyelembe kell venni, és a mi népünk javára hasznosítani kell. Ezeknek az embereknek én megmondtam, hogy mi itt nem a monopólium hívei vagyunk, de az az igazság, hogy a nyugat-németek fürgébbek, javaslataik jobbak, és ebből következik az, hogy a nyugat-német reláció erősebb. A FIAT-konszern vezetője mondotta, hogy ő készül Magyarországra és tíz konkrét javaslatot fog hozni. Én nem tudom, milyen javaslatokra készül, csak a gazdasági vonalon dolgozó embereink is készüljenek fel ezekre a találkozókra, és vegyék tudomásul, hogy a tőkésekkel nem tudunk gazdasági együttműködést bonyolítani olyan lassú tempóban, amihez szokva vagyunk a szocialista országok viszonylatában. Ők, ha konkrét javaslatot tesznek, akkor nekünk konkrét válaszokat kell adni és nem két és negyedév múlva. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet megismételve azt, hogy olasz részről a gazdasági tényezők részéről is van szándék és érdekeltség a Magyarországgal folytatott gazdasági kapcsolatok bővítésére, részünkről is fenn áll a szándék és az érdek és dolgozzunk, hogy ez érvényesüljön is. Azt hiszem, nem kell nagyon magyarázni, nekünk milyen fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy ne csak az NSZK-val bővüljön a forgalmunk; ehhez politikai érdekünk is fűződik.

A másik: a Vatikánról szeretnék néhány szót szólni. Amikor ez a római meghívás realizálódott, és a Politikai Bizottság úgy döntött, hogy eleget kell tenni, felmerült a szokásos kérdés; beköszönni a Vatikánba, vagy nem beköszönni. Végül a Politikai Bizottság úgy döntött, hogy igen, tegyünk látogatást a Vatikánba is, - kiindulva abból, hogy a mi pozíciónk nem rossz, védhető, magában a Vatikánban is védhető és védhető a közvélemény előtt is úgy idehaza, mint nemzetközi síkon. Így került sor erre a találkozóra.

Az úgynevezett pápai magánkihallgatás nagyon jó szellemű volt, nagyon reális és megfelelő tárgyalás folyt le a pápával. A Vatikán a külsőségekre is súlyt helyezett. A magánkihallgatás befejezése után kint pápai kamarások ácsorogtak, akik ugyan felkísértek bennünket a pápához, de részt nem vettek a tárgyaláson és azok közül mondja az egyik, hogy ő 30 éve szolgál itt, és még ilyen hosszú időtartamú magánkihallgatásra nem emlékszik. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy a pápa erre is súlyt helyezett. És nem csak az én, vagy a mi szép szemünk miatt helyezett súlyt a pápa erre a vizitre, hanem azt hiszem messzemenő politikai szándékainak felelt ez meg.

Meg kell mondani, hogy a megbeszélés során komoly kijelentéseket tett a pápa, és ott volt az ő külügyminiszterük is Casaroli. Két ember vett részt a tárgyaláson, tőlünk Puja elvtárs. A leglényegesebb mondanivalója a pápának az volt, hogy elismerte a magyar kormányzat tevékenységét, amit a nép jólétének emelése érdekében tesz. Ez az ő zsargonja szerinti fogalmazás, de a szocialista építés eredményeit ismerte el. Kérte, hogy kezeljük megértéssel az egyház problémáit, gondjait és kategorikusan kijelentette, hogy ők készek mérlegelni, a magyar állam problémáit is tekintetbe venni minden kérdésben, amiben számukra lehetséges. Ez - mondjuk a legfontosabb mondanivalója volt a pápának. Utána elhangzott a pápai beszéd. Ezt a beszédet hallgatva gondolkoztunk, mit csináljunk mi ezzel? Tudott dolog, hogy az ő hivatalos lapjuk, a vatikáni magyar közlöny már este kiadja. Azon kívül a pápa tüntetőleg aláírva átadta nekem a beszédet az elhangzás után, ami azt jelenti, belátásunkra bízza, hogy mit csinálunk vele. Az a meggyőződés alakult ki közöttünk - amennyire lehetséges volt, az itthoniakkal is kontaktusba léptünk - hogy vegyünk egy mély lélegzetet, vezessünk be egy újítást és publikáljuk ezt a pápai beszédet, lényegében csonkítás nélkül. És ténylegesen nem csonkítottuk a beszédet. Miért határoztunk mi így? Elvtársaim, én azt hiszem, hogy ennek megvan a jelentősége magyar vonatkozásban is, a mi belső munkánk szempontjából is. Nem akarom itt részletezni, de azoknak az embereknek, akik hívők és ugyanakkor tisztességes állampolgárok akarnak lenni, és egyetértenek a szocialista célkitűzésekkel, ez egy óriási segítséget, lelkiismereti feloldást jelent, vagy mi az ördögöt. Másképp tudnak nézni most már a közös ügyeinkre. Ennek tehát ilyen szempontból is van jelentősége. Mi a párt befolyását nagyjából ismerjük, de az egyházak igazi befolyását csak becsülgetjük. Van befolyásuk az egyházaknak még Magyarországon. Nem is csak klerikális emberekre.

Másrészt azért is gondoltuk, hogy publicitást kell adni ennek a pápai beszédnek, mert a magyar viszonylaton túl - azt hiszem nagyobb túlzás nélkül mondhatjuk - van egy bizonyos történelmi jelentősége. Ha emlékeznek erre a beszédre, a pápa utalva a kritikára, az ő oldalukról jelentkező kritikára, a meg nem értésre, tehát a kétezer év tapasztalataira hivatkozva foglalt állást a magyar állam és az egyház viszonyában. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nem csak Magyarországnak szólt, hanem ez egy új valami. Azon kívül a pápa, úgy tűnik nagyon gondosan mérlegelve a helyzetet és a várható fogadtatást, fontosnak tartotta - azt hiszem nagyobb mértékben, mint eddig bármikor tette - kimondani és hangsúlyozni a II. zsinat elődje a XXXIII. János lépéseit és azokra visszavezetve tette le most a garast nagyobb mértékben, egy szocialista ország állam-egyház viszonyának kérdésében. Ezért gondoltuk, hogy ezt helyes itt publikálni. Mivel ott nyilvánosan csak a pápa beszélt, én abban a meggyőződésben, hogy ebben egyet fognak érteni az elvtársak, az utána következő sajtókonferenciát felhasználtam, hogy nyilvánosan is mondjak valamit abból, amit én a pápának kénytelen voltam mondani: mi úgy tekintünk ezekre a kérdésekre, és arra rendezkedtünk be, hogy ez az új állam, ami ma Magyarországon van, és az egyház nemzedékeken át együtt fog még élni és meg kell találnunk a modus vivendi-t. Meg kell találnunk azokat a járható utakat, ami a tisztességes, becsületes magyar népköztársasági állampolgárnak - aki egyben hívő is - kell ahhoz, hogy rendesen, normálisan tudjon élni és dolgozni. Szükségesnek tartottam, hogy a pápa ne csak fülbesúgási alapon szerezzen erről tudomást, hanem mi vállaljuk nyilvánosan is, ha ilyesmiket mondunk. És persze ugyan ezt demonstráljuk azzal is, hogy a pápa beszédét is publikáltuk.

Még egy érdekességet szeretnék megemlíteni. Mielőtt odautaztunk volna, előző csütörtökön a szovjet nagykövetségen fogadás keretében találkoztunk Lékai érsekkel, aki oda jött. Volt ott egy beszélgetés - egyébként Bartha 

 is beszélgettünk ott egy negyedórácskát. Közben Lékai azt mondja, hogy ha adódik alkalom, adjam át üdvözletét a pápának. Mondom, hogy egy elég szokatlan megbízás, de ha lehetőség lesz rá, én át fogom adni. A pápával olyan módon ment a beszélgetés, hogy ez lehetséges volt. Mondtam neki: nem tudom, hogy a diplomácia itt mit diktál, de van egy ilyen ügy: én csütörtökön találkoztam az esztergomi érsekkel, aki megkért, és én átadom Önnek az ő üdvözletét. Azt mondja, hogy ez a diplomáciában talán új, de folytassuk, és ő megkér engem, hogy adjam át Lékainak az ő üdvözletét, és közöljem vele, hogy ő többes számban beszél persze - mi teljes mértékben támogatjuk azt, amit ők Magyarországon csinálnak. Ebbe azért értsék bele az érsek népfront kongresszusi felszólalását és sok minden mást is. De ennek van jelentősége. Most ezzel a megbízatásommal a tarsolyban azon gondolkoztam, hogy mit csináljak? Érdeklődtem és megtudtam, hogy Lékai, érsek és Cserháti hétfőn valami megbeszélésre mennek az Egyházügyi Hivatalba. Én ezt, mint alkalmat felhasználtam és előbb Lékai érsekkel beszéltem külön, utána, pedig együtt hármukkal; megköszöntem hozzá járulásukat az állam és az egyház viszonyának rendezéséhez. Természetesen külön Ijjasnak is, - akinek szintén megvannak az érdemei, nagyon tisztességes partnerünk volt, amikor ő vezette a püspöki kart - és Cserhátinak is.

Azért is akartam vele találkozni, hogy megmondjam neki és érzékeltessem: nem új világ kezdődik mostantól kezdve Magyarországon, hanem azt kell folytatnunk, amit eddig csináltunk. Felhívtam a figyelmet arra: a pápa is úgy fejezte ki magát, hogy ez egy bizonyos munka befejező aktusa és lezárása. Ezt azért mondtam, nehogy félreértés legyen, hogy holnaptól kezdve nem tudom miket fogunk Magyarországon csinálni az egyházpolitikában. Ő meg is értette. Mondtam, hogy a pápa volt olyan szíves és a mi képviselőnket, Miklós Imrét megdicsérte, korrekt partnernek tartja, - én is megdícsértem Casarolit, meg a Poggi érseket, meg a [Giovanni] Cheli-t mondván, hogy nagyon szívós tárgyaló partnerek - így dicsértem a pápánál őket - de javukra írtam, hogy amely dolgokban megegyeztünk, azt mindkét fél részéről korrekten tartják és ezt kell folytatnunk.

Elmondtam ezeknek az érsekeknek is, hogy a diplomáciai kapcsolat kérdése szóba került a Vatikánban, csak éppen vatikáni módon. Volt ott egy francia nemzetiségű érsek, a Vatikán protokoll főnöke, aki az egész procedúrát vezényelte, és amikor vezetett a könyvtár irányába, termeken mentünk át, egy teremben megállt és mondta, hogy ez a trónterem. Mutatta az egyetlen bútordarabot, amit egyébként is láttam, és az egy trón volt. Mondja, hogy a pápa itt szokta átvenni a diplomáciai megbízóleveleket. És ha majd egyszer a Magyar Népköztársaság megbízottja is jön, itt fogja tőle a pápá átvenni a megbízólevelet. Mondtam: köszönöm, ez világos, mehetünk tovább érsek úr, ezt értettem. A pápa is felvetette - de még tapintatosabb módon - hogy a magyar kormány meg van-e elégedve a Vatikán és a kormány között kialakult kapcsolatok rendszerével. Én mondtam, hogy nagyon meg vagyunk elégedve és ezt a rendszert, kérjük, hogy tartsa fenn a pápa is. Többet nem is beszéltünk a diplomáciai kapcsolatok kérdéséről.

Még egy dolgot szeretnék említeni ebben a témakörben. Felhasználtam az alkalmat és egy rövid találkozót szerveztünk az Egyházügyi Hivatal valamennyi beosztottjával. Én ott megköszöntem sokévi nehéz munkájukat, amivel hozzá járultak ehhez az ügyhöz, és felhívtam a figyelmüket arra, hogy nem katolikus napok következnek Magyarországon, nehogy ilyen félre értés legyen. Még a sajtókonferencián is kaptam egy jó kérdést, és megmondtam, hogy a protestáns egyházakkal előbb rendezte a magyar állam a viszonyát, és gondolom Mindszenty-féle ügynek köszönhetően itt csak később rendeződhetett. Ezt ott nyilvánosan mondtam. Magyarországon az állam és az egyház viszonya az állam és az egyházak viszonyát jelenti, nem úgy, mint a Vatikánban, mert ott csak a katolikus egyházat értik. Ennyit szerettem volna mondani ezekről a dolgokról.

Gondolom, talán egyetért a Központi Bizottság ezekkel a kiegészítő mozzanatokkal is.

[...]

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 4. cs. 150. ő. e. (1977. június 22.) 28, 31-34, 68-74. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága)

5.
A párizsi nagykövetség rejtjel távirata Kádár János olaszországi látogatása tárgyában
1977. június 27.

Kádár János elvtársnak esősorban a pápával történt találkozása keltett érdeklődést.

A Francia Nemzetgyűlés néhány elnökhelyettesével beszélgettem. Andrieux kommunista elnökhelyettes, nagyon fontosnak tartja a kommunista mozgalom napi agitációja szempontjából a magyar egyház, a Vatikán és a magyar állam közötti viszonyt, lelkes elismeréssel nyilatkozott Alaninnatt, a Szocialista Párt elnökhelyettese is; Brocard, Giscard-párti elnökhelyettes, mint hívő katolikus külön nagyra értékelte az egyház és az állam rendezett viszonyát, a római találkozót; Fritsch asszony, kormányhű radikális elnökhelyettese és Thome-Patenotre baloldali radikális, volt elnökhelyettes érdeklődéssel fogadták a tájékoztatót, de értékelhető kommentárt nem fűztek hozzá. Valamennyi megígérte, hogy pártjuk képviselőit tájékoztatják a hallottakról. Az angol nagykövetet az is érdekelte, hogy Magyarországon van-e olyan befolyása a katolikus egyháznak, mint Lengyelországban. A nuncius lelkesen beszélt a találkozóról, megküldte a Vatikán olasz nyelvű sajtótájékoztatóit, a június 29-i MALÉV-vel felterjesztettem.

Beszélgető partnereim nem fűztek kérdést, vagy megjegyzést az olasz állam vezetőivel történt találkozókhoz, de a nemzetgyűlési elnökhelyetteseket meglepte, hogy Olaszország mennyivel fontosabb kereskedelmi partnerünk, mint Franciaország.

További beszélgetéseim lesznek. [Palotás Rezső nagykövet]

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/87 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

6.
Palotás Rezső római nagykövet jelentése Kádár János római látogatásának vatikáni visszhangjáról
1977. június 29.

Már önmagában a látogatás bejelentésének a ténye is nagy figyelmet és várakozást keltett. Megállapítható, hogy a sajtó és hírközlő eszközök felfűtött várakozását teljes mértékben igazolta Kádár János elvtárs és VI. Pál pápa találkozójának eredménye.

Különböző vatikáni forrásokból származó értesülések szerint a pápa, továbbá Casaroli érsek és környezete megelégedettséggel és bizakodással értékeli Kádár elvtársnak a találkozón elhangzott megnyilatkozásait. VI. Pál a meghatódottság jóleső érzésével hallotta Kádár elvtárs elismerő szavait a békéért, a népek közötti együttműködésért eddig végzett munkálkodásáért.

Értesüléseink szerint Kádár elvtárs humanizmusa, állásfoglalásainak érvelési módja, a dialógusban résztvevő másik fél érdekeinek őszinte tiszteletben tartására irányuló törekvés kifejeződése igen kedvező befolyást gyakorolt a Szentszék vezetőire. Megerősítette a Vatikán leginkább illetékes vezetőit abban a meggyőződésben, hogy a dialógus történelmi szükségszerűsége csak a kölcsönös tiszteleten, a szocializmus értékeinek elismerésén, az eltérő érdekek kompromisszumán alapulhat. VI. Pál beszédében ezt a gondolatot nyíltan ki is fejezte, amikor hangsúlyozta: a Szentszék kész a továbbiakban is az eddig eredményeket hozó dialógus útját járni. Megítélésünk szerint így Kádár elvtárs vatikáni látogatása hozzájárult a római Kúriában reálpolitikát kívánó pozíciójának megerősödéséhez.

Ugyanakkor, az előbb említett okok miatt, a találkozó ténye, főként a pápa Kádár elvtárs személyét illető elismerő szavai a Kúriai és az olasz főpapok konzervatív erőinek fenntartásait és nemtetszését váltotta ki. Az említet körök kételyeit és aggodalmait csak növelte, hogy Kádár elvtárs vatikáni látogatása időben csaknem egybeesett az erős kezűnek és hajthatatlannak tartott államtitkár helyettes, Benelli érseknek Firenzébe történő áthelyezésével. A konzervatív főpapi csoportosulás attól tart, hogy Benelli Kúriából történő eltávozásával nagyobb szerephez jut majd a kompromisszumokra hajlamos „gyengekezű" Casaroli, és akadálytalanabbul érvényesülhet a szocialista országok befolyása. A konzervatív erők az evangélium és a marxizmus kibékíthetetlen ellentétére hívják fel a pápa figyelmét, és a szocialista országokban élő egyházak nehéz helyzetét bizonygatják VI. Pálnak.

Még inkább riadalmat okoztak VI. Pál pápa Kádár elvtárs személyét illető elismerő szavai a kisszámú, a Szentszék maga tartására ma már befolyással alig bíró reakciós magyar papi emigráció körében. Néhányan közülük egyenesen botránynak minősítik a pápa magatartását, és nyíltan bírálják a Szentszék és Casaroli tevékenységét. Tapasztalataik szerint azonban a Szentszék a legkevesebbet sem törődik a disszonáns hangok figyelembe vételével.

Megítélésünk szerint Kádár elvtárs és a pápa találkozója fontos hozzájárulás volt a magyar egyház és az állam viszonyának elismertetéséhez is. VI. Pál elhangzott beszéde nyílt bíztatást jelent a magyar főpapok számára: a Szentszék fontosságot tulajdonít, és nagyra értékeli az egyház s a magyar állam kiegyensúlyozott viszonyát, és nem ellenzi, hanem kívánatosnak tartja a jó viszony további fejlesztését.

Ez a pápai biztosítás megerősítheti a magyar főpapok állam iránti lojalitásának további kiteljesedését és megalapozhatja a további együttműködést. VI. Pál beszéde ugyanakkor hasznos érvet biztosít az állam és egyház viszonyának megromlására spekuláló egyházi reakció ellen.

Palotás Rezső
/Palotás Rezső/
nagykövet

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/88 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

7.
Miklós Imre feljegyzései Aczél György részére Kádár János vatikáni látogatásának a nemzetközi sajtóban és a hazai egyházi lapokban megjelent visszhangjáról

Kádár János vatikáni látogatásának visszhangja a nemzetközi sajtóban
és a hazai egyházi lapokban.

Mint ismeretes, Kádár János elvtárs olaszországi látogatása idején a nemzetközi sajtó a vatikáni találkozásra fordította a nagyobb figyelmet, és szenzációként kezelte az esemény részleteit. Tudósításaik bővelkedtek a találkozó különböző aspektusból való ismertetésében, többségük a realitások talján maradt, tartózkodtak mindennemű difomáló hangvételtől.

  • A látogatás hangzatos címeiben és szöveg közötti megfogalmazásaiban az olasz sajtó járt az élen. A La Republica így ír a címoldalon: „Történelmi fordulat a Vatikánban", vagy az Il Populo „Egy kelet-európai kommunista párt főtitkára első ízben tett látogatást a Vatikánban." A katolikus Avvenire azt emeli ki, hogy Magyarország volt az első a kommunista országok közül, amely 1964. évben a Szentszékkel megállapodást kötött.
  • A Wiener Kirchen Zeitung külpolitikai szerkesztője - Peter Musyl, aki írásaiban egyáltalán nem szimpatizál hazánk egyházpolitikájával, így ír lapjában: „Ez a találkozás - az első pápai kihallgatás egy kommunista pártvezető funkcionáriusa számára, aki nem tölt be magas állami hivatalt - kétségtelenül több volt, mint egy szinte már protokolláris szokás puszta teljesítése."
  • A L? Osservatore Romano tudósításában a realitás és az objektivitás mellett erősen dominál a pápa és Kádár János egymás iránt tanúsított tiszteletének kiemelése. Ugyanezt, a Neue Zürcher Zeitung így fejezi ki: „Mindkét oldalon nem takarékoskodtak a barátságos szavakkal." (Külön kiemeli, hogy „Egyetlen szó sem esett Mindszenty bíborosról, akinek akaratos alakja hosszú éveken át terhelte a viszonyt.")
  • A Le Monde külföldi bulletinjének vezércikke méltatja Kádár Jánosnak a 1956. utáni időszak konszolidálása érdekében tett munkásságát. Különösen hosszan értékeli a Vatikán felé való nyitást, amit a mostani látogatás tetőzött be. Itt idézi Kádár Jánost: „Ez a találkozás egy bizonyos korszakot lezár, és egy új korszakot megnyit." Kiemeli továbbá a tudósítás, hogy a találkozással „VI. Pál igazolta keleti politikáját, melyet egy évtizede folytat, de amelyet egyes katolikusok tanácstalanul, néha zsémbesen fogadtak."
  • Elenyésző volt a találkozó ellen különböző formákban megnyilvánuló tiltakozó tevékenység kommentálása. Magniám római kereszténydemokrata parlamenti képviselő táviratban tiltakozott a pápánál a látogatás ellen. (SZER) Jobboldali fiatalok magyar ellenes röpcédulákat osztogattak a Szent Péter téren. (Új Kelet, Izrael). A SZER (aki a találkozó alatt tartózkodott a véleménynyilvánítástól) az Élő Egyház adásában most azt magyarázta, hogyan kell a pápa beszédét értelmezni. (Az elismerések csak szóvirágok a további útra való célzás, pedig súlyos problémákat takar.)

    Fábián Károlynak a Nemzetőrben megjelent letargikus írása meghúzza a vészharangot Olaszország, Róma, a Vatikán és VI. Pál pápa felett. Ilyen stílusban kesereg „Róma már elesett. Kommunista polgármestere van", vagy „Mi magyarok nem először kerülünk olyan helyzetbe, hogy aggodalommal figyeljük a vatikáni politikát."

    A magyar egyházi lapok először a rádió, a televízió adásából, majd a hazai központi sajtóból értesültek a vatikáni látogatás eseményeiről.
  • Magyar Kurír, a katolikus hírszolgálat június 10-én számol be elsőnek négy gépelt oldalon az olaszországi és a vatikáni látogatás részleteiről és közli az ott elhangzott beszédeket és nyilatkozatokat.
  • Az Új Ember c. katolikus hetilap június 19-i száma „Kádár János a Szentatyánál" címmel és „A tapasztalatok igazolják a megtett utat" alcímmel ismerteti a látogatás körülményeit, és közli a pápa üdvözlő beszédét. A június 26-i száma „Távolabbra kell előre néznünk" címmel, Várkonyi Imre prépost, kanonoknak a látogatást, értékelő írását közli, melyben kiemeli, hogy két különböző nézetű ember történelmi találkozása több volt formális udvariassági látogatásnál. Az elmúlt tizennégy éves időszak lassú, nem látványos, kis lépései meghozták az eredményeket, melynek betetőzés volt ez a látogatás. A továbbiakban a lap Kádár Jánosnak a L? Osservatore Romano kérdésére adott válaszát közli és végül arról ad hírt, hogy Kádár János az ÁEH-ban találkozott Lékai László bíborossal, valamint Íjjas József kalocsai érsekkel és Cserháti József pécsi püspökkel, akiket tájékoztatott VI. Pál pápánál tett látogatásáról.
  • Katolikus Szó, a katolikus papi békemozgalom lapja jún. 19-i száma 27 soros gyorshírben tájékoztat a vatikáni látogatásról, majd a július 3-i szám „Kölcsönös megértés - pozitív együttműködés" című szerkesztőségi írásban a 27 éves magyar katolikus papi békemozgalom szemszögéből vizsgálja a találkozó létrejöttét. Kommentárjában részletesen elemzi a mindkét részről elhangzottakat, és igazolva látja a békés építőmunkában folytatott tevékenységüket, sőt a találkozás igazolt, hogy 27 év óta jó úton járnak.
  • Reformátusok Lapja június 26-i számában „Kádár János Olaszországban" címmel - kommentár nélkül - szó szerint közli a L? Osservatore Romano és a Corriere della Sera tudósítóinak kérdéseire adott válaszokat, valamint a pápa üdvözlő beszédét.
  • Az Evangélikus Élet méltatja találkozás jelentőségét, megállapítja: „A pápa nagyra értékelte a magyar népnek az emberiség egyetemleges érdekei védelméért, a békéért, a népek társadalmi és gazdasági előrehaladásáért tett erőfeszítését." A továbbiakban idéz Kádár János válaszából, amit a protestáns vallások magyarországi helyzetére, vonatkozó kérdésre adott. Végül megállapítja, hogy az evangélikus egyház jó úton jár, amikor „hitéleti célkitűzései belesimulnak az össztársadalmi érdekbe."
  • Az Új Élet c. izraelita lap „Az enyhülésért" című vezércikkében Brezsnyev Franciaországban tett látogatásával foglalkozva, értékeli Kádár János olaszországi útját, valamint az NSZK-ba tervezett látogatását, de a vatikáni látogatásra külön nem tér ki.

Megállapítható, hogy a hazai egyházi lapok a vatikáni találkozással kapcsolatban eddig elsősorban a központi sajtóban megjelent írásokat ismételték. Kiemelkedik az írásokból a Katolikus Szó és az Evangélikus Élet szerkesztőségi cikke, mely helyesen kapcsolja össze a látogatást a papi békemozgalom 27 éves működésével, illetve az evangélikus hívőknek a szocializmus építésével, egyező hitelveikkel. Hasonló szellemű Várkonyi Imrének az Új Ember részére adott nyilatkozata.

Várható, hogy az időszakonként megjelenő egyházi lapok csak későbbi számukban foglalkoznak a látogatással. Várható továbbá az is, hogy a hazai egyházi lapok még számos esetben visszatérnek a látogatás tapasztalataira.

Budapest, 1977. július 4.

* * *

Feljegyzés
Aczél György elvtárs részére

  1. Lékai László bíboros július 1-én haza érkezett római útjáról, ahol részt vett a bíborosi konzisztórium ülésén. Elmondotta, hogy a Vatikánban élénken érdeklődtek Kádár János és VI. Pál pápa közötti találkozás hazai visszhangjáról. Lékai bíboros tájékoztatta Casaroli és Poggi érseket arról, hogy Kádár Jánossal találkozott az Állami Egyházügyi Hivatalban és hogy a püspöki karban és a katolikus közvéleményben nagyon jó hatást váltott ki Kádár János és a pápa találkozója.

    Lékai bíboros a továbbiakban arról tájékoztatott, hogy a Vatikánban is nagyon pozitívan értékelik a magas szintű találkozót. A jelenlévő bíborosok közül többen gratuláltak és kifejezték pozitív értékelésüket az eseményről. Az újonnan bíborossá kreált csehszlovák Tomasek élénken érdeklődött a magyarországi viszonyok felől, és kifejezte reményét, hogy náluk is hasonlóan fognak alakulni a dolgok.
  2. Lénárd Ödön piarista szerzetes ügyéről konzultáltam Lékai bíborossal, aki egyetértett azzal, hogy Lénárd Rómába hívásával kapcsolatban érintkezésbe lépjünk Casaroliékkal. Lékai véleménye szerint is helyes lenne, ha Lénárdot mielőbb Rómába rendelnék. Megemlítette, hogy a piarista rendnek Európán kívül több olyan intézménye van, ahol jól tudnák foglalkoztatni Lénárdot.

Lékai bíborossal folytatott konzultációval párhuzamosan római nagykövetségünk útján érintkezésbe léptem Casaroli érsekkel. Javasoltam, hogy július 4-10. között Straub István elnökhelyettes és Poggi érsek találkozzék Rómában a Lénárd üggyel kapcsolatos teendők egyeztetése céljából. Választ még nem kaptam.

Budapest, 1977. július 4.

Miklós Imre
/Miklós Imre/

MOL XIX-A-2-ad AGy/0045/77 (8. d.) (Magyar Országos Levéltár - Minisztertanács Titkársága, Aczél György miniszterelnök-helyettes iratai)

8.
Részlet Palotás Rezső római nagykövet jelentéséből: Kádár János olaszországi látogatásának visszhangja
1977. szeptember 28.

Kérem véleményezve a Sajtófőosztálynak megküldeni. Ez azonban ne a nagy, általános tanulságokat vizsgálja csupán, hanem azt, hogy

  • milyen tapasztalatok vannak a római nagykövetség tájékoztató és propaganda tevékenységéről, amelyet a legfelsőbb szintű találkozót megelőző munka és az azt követő hasznosítás időszaka adott.
  • miképpen kell ilyen látogatásokat a jövőben más viszonylatokban e téren előkészíteni, segíteni és .

Nem sajtó téma. A Sajtófőosztály készített összefoglalót az MSZMP KB Agit. Prop. részére a látogatás sajtójáról.

[...]

Nagy hatása volt a közvéleményre, hogy a Nyugaton közismerten felfújt Mindszenty ügy után Kádár elvtárs látogatást tett VI. Pál pápánál. Először fordult elő a történelemben, hogy ilyen jellegű látogatásra sor került. A többi első titkárok, illetve más vezetők, állami funkciójuk minőségében látogattak a Vatikánba, sőt pártfunkciójuk hivatalosan meg sem volt jelölve. Ez a tény a szocialista tábor közvéleményében is felkeltette az érdeklődést, viszont a nyugati, főleg katolikus közvéleményben „bombaként" hathatott.

[...]

Palotás Rezső
/Palotás Rezső/
nagykövet

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/96 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

9.
Miklós Imre átirata Nagy János külügyminiszter-helyettesnek Kádár János és VI. Pál pápa találkozásáról készült feljegyzésével kapcsolatban

Kedves Nagy Elvtárs!

Köszönettel megkaptam azt a jelentést, amely Kádár János elvtárs és VI. Pál pápa találkozásával kapcsolatban készült.

Elsősorban a történeti pontosság kedvéért, de a Vatikánnal folytatandó jövőbeni tárgyalásaink szempontjából is fontosnak tartom egy részletnek látszó kérdés tisztázását.

A jelentés 3. oldalán többek között arról van szó, hogy Casaroli érsek Poggi érseket jelölte meg tárgyaló partnernek. Ez nem meglepő, mivel Casaroli érsek már korábban is tett kísérletet arra, hogy csökkentse a vatikáni fél tárgyalási szintjét.

Mint ismeretes előtted, Kádár János elvtárs Lékai érseket és engem is tájékoztatott a látogatásról, melynek során többek között megemlítette, hogy Casaroli érsek kezdeményezésére a pápa úgy foglalt állást, hogy Casaroli érsek és Poggi érsekkel való tárgyalási szintet tartja kívánatosnak a jövőben is. Előttem úgy tűnik, hogy Kádár elvtárs ezt helyeselte.

Mindezek után javaslom annak ellenőrzését, hogy Casaroli érsek kezdeményezése mellett a pápa hogyan fogalmazta meg ezzel kapcsolatos álláspontját. Bizonyára egyetértesz velem, hogy a további tárgyalásokra való felkészülés szempontjából nem mellékes a helyzet pontos ismerete.

Köszönöm fáradozásodat.

Budapest, 1977. június 14.

Elvtársi üdvözlettel:

Miklós Imre
/Miklós Imre/

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Olaszország 117-131 0032/97 (102. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

10.
A római nagykövetség rejtjel távirata a Vatikán külpolitikája tárgyában
1977. október 31.

Berlinguer elvtárs „nyílt levele" után, amelyet az Ivreai püspökhöz intézett, az 

megbízásából Santini elvtárs, a nagykövetség sajtóirodájának vezetője, nem hivatalosan találkozott Casaroli érsekkel.

Casaroli elmondta, hogy a Vatikán realitásként fogadja el az OKP-t. Ezt már korábban is felismerték, s azt is, hogy nincs más út, mint az együttműködés. Ez a Vatikán részéről ma még nyíltan nem jelenthető ki.

A szocialista országokban szerzett tapasztalatokat hasznosítja a Vatikán az OKP-val történő együttműködésben. Jelenleg azon dolgoznak, hogy a VI. Pál pápa utáni időt úgy készítsék elő, hogy az új pápa se tudjon a jelenleg követendő fő irányvonalon változtatni. Berlinguer elvtárs levelét ezért pozitívnak tartja Casaroli.

Kádár János elvtárs vatikáni látogatását még ma is ébren tartják. Az NSZK hivatalos vezetése és az egyház is nehezményezte a Vatikánban, hogy VI. Pál pápa fogadta Kádár János elvtársat. Ennek szóban is hangot adtak. Casaroli és az államtitkárság pozitív tényként értékeli a látogatást, és az NSZK észrevételét nem fogadták el.

Casaroli elmondta még, hogy novemberben előadást tart Bécsben az osztrák külpolitikai intézetben a „Vatikán külpolitikája" címmel. A bécsi előadáshoz felhasználja Kádár János elvtárs vatikáni látogatásának tényét, Berlinguer elvtárs budapesti és belgrádi látogatása alkalmával elhangzottakat is.

Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1977 Vatikán 160-1 005533 (131. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)

11.
A Magyarok Világszövetsége feljegyzése Kádár János vatikáni látogatásának visszhangjáról az emigrációs sajtóban
1977 november 1.

Feljegyzés
Kádár elvtárs vatikáni látogatásának visszhangja az emigrációs sajtóban

Kádár elvtárs 1977. június 7. és 9. között hivatalos látogatást tett Olaszországban Giulio Andreottinak, az Olasz Köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására. Június 9-én Kádár elvtárs felkereste VI. Pál pápát a Vatikánban, ahol hivatalos, baráti tárgyalásra került sor.

Az emigrációban nagy érdeklődést keltett Kádár János elvtárs látogatása és tárgyalásai. A vélemények és találgatások megoszlanak azon, hogy vajon miért megy Kádár a pápához?

Egyes újságok szerint azért, mert az „Eurokommunizmus olasz vezetői és Kádár között fontos elvi megbeszélések lesznek. Többek véleménye szerint a magyar látogató elsősorban a szovjet vezetők számára fog szemlét és eszmecserét folytatni." - írja a Szabadság (USA) 1977. május 6-i száma.

„Mélyreható felháborodást okozott a Vatikán széles köreiben Kádár pápai fogadásának lehetősége". Fábián Károlynak a Nemzetőr (NSZK) június 15-én megjelent letargikus írása meghúzza a vészharangot Olaszország, Róma, a Vatikán és VI. Pál pápa felett. Ilyen stílusban kesereg: „Róma már elesett", „Kommunista polgármestere van" vagy „Mi magyarok nem először kerülünk olyan helyzetbe, hogy aggodalommal figyeljük a vatikáni politikát."

Ezt a cikket a Kanadai Magyarság című újság is átvette. Szeptember 3-i számában arról ír, hogy „ő volt az első kommunista pártvezér, aki sem államfő, sem miniszter nem volt és mégis átléphette a Vatikán küszöbét...", ezen kívül a cikkben megemlíti a pápai détente-politika bizonytalanságát.

A Hídfő (Anglia) július-augusztusi számában Nyisztor Zoltán is azon döbben meg, amin az előző cikk írója. Ostorozza Kádárt és a Vatikánt.

„Kádártól sem lehet józanul várni a vallásszabadság visszaállítását, de dialogizálni lehet vele. S a Vatikán napszámosainak csak ez a fontos, ha nem is jár eredménnyel."

A Magyar Hírlap (Argentína) július 15-i száma tárgyilagosan számol be az eseményekről, melyet az AFP hírszolgálattól vett át. Cikkében leírja, hogy a Szent Péter téren Kádár és kísérete megjelenésekor antikommunista tüntetést rendeztek, mely során röpcédulákat osztottak szét a tömeg között a következő szöveggel. „Kádár Rómában. A magyar nép elnyomója megmutatja a mi (olasz) kommunistáinknak, hogy kell a szabadságot vérbe fojtani."
A Magyar újság (USA) június 30-i számában beszámol Kádár elvtárs látogatásáról a pápánál, valamint külön cikket „Tüntetés a 'mészáros' ellen" címmel.

A pápai kihallgatás után Kádár elvtárs sajtókonferenciát tartott. Az olasz sajtó azt írta, hogy a tárgyalások során előkerült a hitoktatás, a szerzetesrendek, a papnevelés kérdése is.

N. Á. a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1977. július 10-i számának vezércikkében többek között ezt írja: „Kádár a Vatikán árnyékában mondta, hogy Magyarországon az állam és egyház viszonya tartósan rendeződött, ahol jól tudják, hogy mennyire beavatkozik az állam az egyház belügyeibe. Hiszen Magyarországon a pápa csak azt nevezheti ki püspöknek, akit a 27-es számú törvény értelmében az Elnöki Tanács előzetesen megenged. Az egyház érdekeit a pápa érintette. A rendszer érdeke tehát az egyház kiszorítása, a hívek eltávolítása az egyháztól és Istentől."

„Kádár János vatikáni látogatását mind a mai napig nem követte észrevehető enyhülés a magyarországi egyházpolitikában. Enyhülésről ebben a tekintetben eddig csak a propaganda beszél. Ezzel szemben a valóság az, és idézte König [bécsi] bíboros a Hazafias Népfront főtitkárának kijelentését, hogy Magyarországon minden iskolában, materialista szellemben nevelik az ifjúságot." - állapítja meg Fábián Károly a Kanadai Magyarság szeptember 17-i számában.

A vatikáni látogatással kapcsolatban többek között ezeket írja a bécsi jól értesült Egyház szociológiai Intézet tudósítója a Magyar Élet (Kanada) 1977. július 16-i számában:

„Új utakat keresnek a keleti blokk országai az egyház-állam viszonyának kialakításában, se ezen a téren úgy látszik Magyarország, adná a jó példát. Biztosra vehető, hogy Kádár vatikáni látogatása Moszkva jóváhagyásával történt.
Moszkva rendezni akarja állam-egyház viszonyát, mert szeretne az egyházak üldözése vádja alól mentesülni."

Találgatások folytak arról is egyházi és világi körökben, hogy milyen eredménnyel fog járni a pápa és Kádár elvtárs találkozása.
„Úgy vélik, hogy az egyház további engedményeket fog kapni a magyar kommunista kormánytól. A látogatás betetőzte, külsőségekben is megpecsételte a teljes diplomácia viszony helyre állítását." - írja az Amerikai Magyar Világ 1977. június 26-i száma.

Magyarország és a Vatikán megegyezéséről a Los Angeles Times Bonnból keltezett augusztus 28-i száma ad tudósítást,
„mely szerint Magyarország és a Vatikán megegyeztek abban, hogy újra felveszik egymással a diplomáciai kapcsolatot.
Magyarország Kádár János alatt az elmúlt évben fokozta azt az irányzatot, hogy új utakat nyisson a Nyugattal való együttműködésre."

„Kádár vatikáni látogatása nem jelent fordulatot Budapest egyházpolitikájában" című cikkben írja Fábián Károly a Kanadai Magyarság október 15-i számában. Ez a cikk hivatkozik Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének a Magyar Hírlapban megjelent nyilatkozatára.
„Akiket megtévesztett a vatikáni diplomácia feljátszás, az udvari fény, a komoly elismerés, a kritikát nem ismerő magas méltatás, azt könnyen elragadta a képzelődés, a fordulat reménye.
Alaposan kell ismerni a kommunizmus, a marxizmus rendszerét, a vallással illetve Egyházzal szemben elfoglalt ideológiai álláspontját.

Aki ezt ismeri, annak látni kell, hogy Kádár pápai fogadása nem jelent fordulatot Budapest egyházpolitikájában. Ez a látványos esemény csupán egyik mozzanata annak a folyamatnak, amit a kommunista egyházpolitikának nevezünk." - összegezi Fábián Károly.

Kádár elvtárs látogatása világszerte nagy érdeklődést keltett.
Az emigráns sajtó hozzánk eljutott részében az említett vélemények és találgatások hangzottak el. A cikkek és tudósítások bővelkedtek a találkozó különböző szempontból való ismertetésében, azonban többségük a realitások talaján mozgott.

Budapest, 1977. november 1.

Elek Ildikó
/Elek Ildikó/

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 32. cs. 1977. 2. ő. e. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Szocialista Munkáspárt Központi bizottság Külügyi Osztály iratai)

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő