Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább
Kádár kegyéből, a Vatikán kérésére
Lénárd Ödön 1977-es szabadulása
„1977. június 30-án közönséges hétköznap volt, reggel az előírt időben ment ki mindenki a maga munkahelyére. De alig vettem kézbe a szokott dolgomat, lihegve rohant utánam egy smasszer: szedje össze minden cuccát és jöjjön: szabadul! Nyugodtan mondtam neki, igen: egy fél év múlva! A börtönrádióban hallottam, hogy van itt egy hasonló nevű fogoly. Én a maga helyében telefonon még visszakérdeznék, mert ha engem most tévedésből kitesznek, abból maguknak nagy bajuk lesz! Elszaladt és rohanva jött vissza: nem, jöjjön, nincs tévedés, maga az!"
Lénárd Ödön helyzete szabadulása után
a.
Albert István piarista tartományfőnök levele Lénárd Ödönnek.
| PIARISTA TARTOMÁNYFŐNÖKSÉG | Bp. 1977. dec. 8. |
BUDAPEST VIII., MIKSZÁTH KÁLMÁN TÉR 1.
TELEFON: 330-701.
LEVÉLCÍM: 1444. BUDAPEST 8. PF. 266.
Kedves Döncikém!
Délelőtt hivatott Lékai bíboros úr és átnyújtotta a
továbbítás végett. Ezt Cserháti püspök úr hozta kézben. Ugyancsak felolvasta nekem azt a levelet, amelyet [Török] Jenő Cserháti püspök úrnak írt, és amelyet a bíboros úrral is elolvastatni kívánt. Ezekből gondolom, hogy miről van szó ebben a levélben. Tőlem vár a bíboros úr választ álláspontodat illetőleg, mert holnap jön Poggi érsek, és szóba fog kerülni a Te ügyed is. Előttem a bíboros úr nagyon határozottan azt képviselte, hogy nemcsak rendi és magyar egyházi érdek, hanem a Vatikánnak quasi feltétele is volt, hogy Te kimenj az országból.Végtelenül sajnálom, hogy ilyen módon kell képviselnem Feléd egy felsőbbségi akaratot.
Szeretnék erről Veled beszélni. A holnapi nap nem alkalmas. Szombaton délben elutazom, de 11 óráig rendelkezésre állok. Kedden már itthon kell lennem, esetleg akkor.
| Szeretettel |
Jelzet: A levél eredetije Lénárd Ödön hagyaték Jelenkori Keresztény Archívum, Vác. Megtalálható még: PRMTKL I.1.b. Iktatatlan iratok, 1977. (Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára I. Acta provincialia I.1.b. Archivum Provinciae Hungariae novum (Periodus secunda, APHN) Tartományfőnöki levelezés, Vegyes ügyek, Lénárd Ödön szabadulása és kórházi kezelésével kapcsolatos levelezés. 1977.)
b.
Albert István piarista tartományfőnök levele Straub Istvánnak az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettesének.
PIARISTA TARTOMÁNYFŐNÖKSÉG
BUDAPEST VIII., MIKSZÁTH KÁLMÁN TÉR 1.
TELEFON: 330-701.
LEVÉLCÍM: 1444. BUDAPEST 8. PF. 266.
E L N Ö K H E L Y E T T E S Ú R!
Szeretném hinni, hogy nem jártam el Elnökhelyettes Úr szándéka ellenére, amikor a szobámban tett Lénárdra vonatkozó megjegyzéseit nem kezeltem bizalmasként, hiszen azok mások jelenlétében is hangoztak el. Elnökhelyettes Úr szavait én fölhasználtam, amikor Lékai bíboros úr utasítására beszéltem Lénárd Ödönnel Poggi érsek úr érkezése előtt ügyének be nem fejezett voltáról. Azt mondtam, hogy lényegében ugyanezt az álláspontot képviselte Elnökhelyettes Úr is, és hozzátette, hogy az ügy elintézésével nem fognak a végletekig várni.
Nem számítottam a beszélgetés ilyen fordulatára. Lénárd Ödön már akkor meglehetősen ingerülten reagált, és azt mondta, hogy a rendelkezésre álló törvényes eszközök igénybe vételével védelmet fog keresni önmaga számára. Néhány napja azután beküldte hozzám a mellékelt
Azt nem tudom biztosan, hogy beküldte-e a jelzett címekre, de nem tartom valószínűtlennek.Úgy gondolom, hogy Elnökhelyettes Úrnak kell tudnia erről a fordulatról, azért tartottam szükségesnek - nem hivatalosan - ezt a bejelentést.
| Tisztelettel /Albert István/ piarista tartományfőnök |
Jelzet: MOL XIX-A-21-b 18. tétel 12988/1977. 234. d. (Magyar Országos Levéltár - Állami Egyházügyi Hivatal - TÜK iratok)
c.
Lénárd Ödön levele a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a Legfőbb Ügyészségnek.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának
Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának
A Legfőbb Ügyészségnek
Alulírott, Lénárd Ödön /szül.: Bp. 1911. IX. 11. anyja neve: Bochdaneczky Adél/ panasszal és védelmük kikérésével fordulok Önökhöz az alábbi ügyben:
Egyházi keretbe soha be nem vett, 66 éves r[ómai] k[atolikus] pap, piarista tanár vagyok. Olyan világnézeti jellegű vádak alapján, melyekkel kapcsolatban mindig hangoztattam az ártatlanságomat 19 évnyi összbüntetésre ítéltek, amelyből a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1977. június 29-én kelt 10-17/11/1977. számú határozatával - a vonatkozó ítélet egyéb rendelkezéseinek érintetlenül hagyása mellett - kegyelemből elengedett kb. hét hónappal az ítélet lejárta előtt. Erről a Fővárosi Bíróság TB.XVI.9215/1967/15. szám alatt írásban hivatalosan értesített. Szabadításomkor a Budapesti Fegyház és Szigorított Börtön parancsnoka ünnepélyes körülmények közt hirdette ki előttem, hogy Kádár János római látogatása alkalmából - a Magyar Népköztársaság és a Vatikán közti megegyezés értelmében - szabadul, és - oda megy, ahova akar -. Ez ügyben mindmáig nem is kaptam sehonnan semmi további hivatalos megkeresést. Ugyanakkor közvetve, nem hivatalosan, visszatérően ki vagyok téve különböző fenyegető jellegű szóbeli üzeneteknek és közléseknek, melyek azt inszinuálják, hogy a Vatikánnal való megegyezés bizonyos feltételekkel történt, pl. azzal, hogy hagyjam el az országot. Nem tekintve azt, hogy a fennálló rendelkezések szerint ítéletem jogi lejártakor /1978. január/ kezdődik a fent idézett határozat értelmében 10 éves politikai jogvesztésem, és csak ezután 10 évre, tehát 1998-ban kaphatnék törvényesen nyugati útlevelet - magam nem is hiszem semmi ilyesminek a létét. Hiszen ennek a közlésével nem vártak volna egy félévet, hanem ugyanúgy azonnal tudomásomra hozták volna, mint a kegyelem tényét.
Meg kell jegyeznem, hogy rajtam kívül álló okokból harminc éve semmiféle magyar egyházi hatóság nem rendelkezhetik felettem. A püspöki kar tagjai nem, mert soha nem tartoztam egyetlen egyházmegyéhez sem. A piarista rendfőnök sem, mert harminc év alatt nem vettek keretbe, és ennyi idő után ma már nem is vagyok hajlandó elhagyni családi és baráti körömet, akik a velem szemben érvényesült sztálinista magatartás idején személyi nehézségek és anyagi áldozatok árán is iparkodtak sorsomon könnyíteni, amire a hivatalos magyar egyházi vezetőség nem szánta rá magát.
Konkrét panaszom, mint már utaltam rá, hogy magasabb szervekre, illetve a megegyezésre hivatkozva az ország elhagyására akarnak rávenni, máskor elhintenek egyházi hatóságoknál, pl. a piarista rendházban olyan suttogó propagandát, hogy - régi életét folytatja -, vagy - együttműködik ezzel és ezzel /a megnevezett/ pappal - stb., mint ezt legutóbb hivatalos személyek, az Állami Egyházügyi Hivatal alkalmazottai a piarista rendfőnök szobájában többek jelenlétében tették, olyan fenyegetésekkel kísérve, hogy ők ez ügyben - nem várnak a végtelenségig -. Az ilyen jellegű fenyegetésekkel szemben kérem az Önök védelmét.
Meg szeretném jegyezni, hogy jelenlegi életemet elsősorban a súlyos és tartós börtönélmények okozta egészségügyi nehézségeim helyrehozatala szabja meg. Azután a világ több mint egy évtizednyi szellemi életétől való lemaradásomat kell behoznom. A fentiek miatt még nem is tudtam minden olyan ismerősömmel találkozni, akivel emberi szempontok szerint kellett volna. De az is elfogadhatatlan, hogy ne érintkezhessek tetszőleges sürgősséggel bárkivel, aki a hatóságok által törvényesen nem kifogásoltan szabadon él.
Ugyanígy nem eshetik kifogás alá, hogy jelenlegi egészségi állapotomban, kimerültségem által engedett tetszés szerinti időben a lakásomon misézzem, és ezt még tartós ideig fenn is óhajtom tartani. Hivatkozom a Magyar Közlöny 1976. április 22-i 32. számában megjelent 1976. évi 8. számú Elnöki Tanácsi törvényerejű rendelet 18. cikk 1. pontjára: - Mindenkinek joga van - hogy vallását, vagy meggyőződését vallásos cselekmények és szertartások végzése útján akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa.-
Amennyiben pedig a társadalmi életből több mint egy évtizednyi kiesésem révén valamit helytelenül csinálnék, a megfelelő hatóság törvényes rendelkezésekkel alátámasztott, hivatalos, írásos megkeresésének mindig hozzáférhető vagyok. De akár az ÁEH, akár bármi más hivatal fent körvonalazott és általam törvénysértően fenyegetően tudott eljárása ellen tiltakozom, és erre kifejezetten hivatalos és törvényes védelmet kérek.
Elnézésüket kérem, hogy az alsóbb hatóságok törvénysértő magatartása miatt kénytelen voltam egyéni ügyemmel hivatali munkájukat megterhelni, de hiszem, hogy megértenek, és így szíves válaszukat várja
| /Lénárd Ödön/ 1085 Budapest, VIII. József körút 62. |
Jelzet: MOL XIX-A-21-b 18. tétel 12988/1977. 234. d. (Magyar Országos Levéltár - Állami Egyházügyi Hivatal - TÜK iratok)
d.
A római nagykövetség rejtjel távirata Miklós Imre tájékoztatására
| 4/137 | Szigorúan titkos! |
| 2785 | 278511.40 |
FELJEGYZÉS I.
| Dátum: 1978. február 9. Róma | Ki. 13.05 |
| T. Lénárd Ödön ügye |
Miklós Imre elvtárs tájékoztatására közlöm:
8-án meglátogatta piarista exgenerálist, aki elmondta, hogy reménytelennek ítéli meg Lénárd Ödön ügyének a kívánt módon való megoldását. A rend generálisa, aki utasítást adhatna Lénárdnak, hogy jöjjön Rómába, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a döntést teljes egészében Lénárdra kell bízni, nem lehet hatalmi szóval utasítani az ország elhagyására.A generális jelenleg Amerikában tartózkodik, így Tomek sem tudja befolyásolni. A helyettes viszont nem mer a generális szándékától eltérő intézkedést tenni.
Tomek tudomása szerint Poggi is azon az állásponton van, hogy Lénárdot ki kell hozni az országból, de a generálissal szemben, aki a zsinat határozatára hivatkozva nem tud fellépni.
Mind Poggi, mind Tomek várják Lékai római utazását, hogy a kérdésben is megbeszélést folytassanak vele.
Jelzet: MOL XIX-J-1-j 1978. Vatikán 160-2 001323 (138. d.) (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium Visszaminősített Tük iratok)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő