A Népszövetség elfogadja a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló genfi jegyzőkönyvet.Tovább
Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban
A felsőoktatás a ’80-as évek végén
„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”
7. 1988. november 14-ei keltezésű minisztériumi feljegyzés a sztrájk után történtekről
Tájékoztató az október 31-e utáni eseményekről
November 7-én Pécsett a Koordinációs Bizottság ülésén részt vettek: a JATE BTK; az ELTE BTK, ÁJTK, TTK; KLTE BTK, ÁJTK; JPTE Tanárképző Kar, Juhász Gyula Tanárképző [Főiskola]; a Bessenyei György Tanárképző [Főiskola]; a BME Villamosmérnöki Kara; MME Jogi Kar, Bányászati Kar; Keszthelyi Agrártudományi Egyetem; MKKE, Győri Tanítóképző Főiskola. Ugyancsak részt vettek a megbeszélésen a Veszprémi Ifjúsági Parlamenten megválasztott hallgatói képviselők küldöttei is.
Tájékozódásunk szerint oktatók csak a JATE képviseletében voltak jelen.
A találkozón megerősítették a november 23-24-i szolidaritási demonstrációt, amelynek formájáról minden intézmény önmaga dönt. Az előzetes hírek szerint az első napra előadásokat, filmvetítéseket terveznek, és az éjszakát az intézményben szándékozzák tölteni, reggel közös dalénekléssel kezdenék a napot (pl. Szeged, Pécs).
Ezen a megbeszélésen formálódott a Javaslat egy országos érdekképviseleti Felsőoktatási Szövetség alapító okirata [!], amelyet több felsőoktatási intézmény megkapott azzal a kéréssel, hogy ennek alapján nyilvánítsák ki csatlakozási szándékukat.
A Javaslat főbb gondolatai az alábbiakban foglalhatók össze:
A Felsőoktatási Szövetség[et] és az általunk tervezett Felsőoktatási Tanácsot most már összekapcsolják. A Felsőoktatási Tanács lenne anyagi kérdésekben az igénybegyűjtő, tárgyaló és szétosztó testület. A Tanácsban delegálnák képviselőiket a Szövetség, az intézmények, [a] szakszervezetek, [a] vezetői kollégiumok, az MTA [Magyar Tudományos Akadémia] és [az] MM.
A Szövetségnek oktatói és hallgatói tagozata lenne, félévenként Kongresszust hívnának össze (intézményi képviselőkből). Nem szólnak a Kongresszus közötti időszakról, illetve a Szövetség valamilyen vezetőségéről.
A Szövetség kizárólagos legitimitással képviseli a felsőoktatást a tervük szerint. A Szövetség megalakulását Előkészítő Koordinációs Bizottság készíti elő, de erről a testületről sem szólnak.
a.) Az autonómiát igénylik a személyzeti kérdésekben, a felvételi tartalmában és a keret számok megállapításában, a képzési rend meghatározásában.
b.) A demokratizálást igénylik az intézményi testületi hatáskörök növelésében, a tanszékvezetői feladatok adminisztrációs feladatokra történő szűkítésében és a rotációs elv alkalmazásában.
c.) A tanszabadságot kérik a szabad kollégiumok hirdetésében, diák és tanárválasztásban, egyetemválasztásban, alternatív oktatási formákban (pl. nyári kurzusok), a külföldi tanulmányok korlátozásának megszűntetésében.
d.) Az oktatói alkalmazásban a tanácsok döntsenek, megfelelő kritériumok alapján, oktatók anyagi érdekeltsége legyen biztosított, szabad oktatói meghívást [!] (tudományos minősítés legyen a kritérium).
e.) A képzési tervek felülvizsgálata és korszerűsítése során a diploma kritériumaként az ideológia megfontolásoktól függetlenül közismereti műveltséget ismerik el.
A jelzett követelések sok esetben egymást átfedik, más esetekben intézményi belső mechanizmusokat érintenek, illetve meglévő jogi előírások megvalósítását, de vannak olyanok, amelyek nem vállalhatók.
A felsőoktatási intézmények az elmúlt hét végén Szegedről megkapták a szeptember 28-i követeléseket, a minisztériumi választ, valamint a Válasz a válaszra c. [című] dokumentumot, illetve egy [egy] oldalas levelet az anyagi követelésekről és felhívást a csatlakozásról.
Az ELTE ÁJTK-n november 10-én vitafórumot terveztek (Bihari-Madarász előadásával) a felsőoktatás válság-állapotáról, amely végül a szegedi javaslathoz történő csatlakozás jegyében zajlott le. A fórumnak ezt a funkcióváltását el nem fogadva Bihari Mihály nem tartotta meg az előadását. A fórumon úgy döntöttek, hogy a Kar oktatóinak és hallgatóinak véleményét meghallgatva döntenek a csatlakozási szándékról, mert ez a fórum nem jogosult kari álláspont kialakítására. A tervezet több pontját vitatták, de az anyagi követelésekben egységes volt az álláspont. November 23-24-re kari fórumot terveznek, ahol a jogászképzés problémájáról vitatkoznának. Az ELTE BTK-n megismételt Kari Tanácsülés tárgyalta november 10-én a Javaslatot, amelyet előzetesen a tanszékcsoportok is megvitattak. A beérkezett észrevételek alapján a Kari Tanács nem fogadta el a Javaslatot, de megbízta az elnökséget, hogy az észrevételek bedolgozásával hozza az előterjesztést a Kari Tanács elé. E [!] jelenlévő hallgatói képviselők ezzel nem voltak megelégedve.
A november 23-24-i szolidaritásról nem született döntés.
Az MKKE Ifjúsági Parlamentje november 10-én a szegediek törekvéseit támogatva, olyan demonstrációt tud elfogadni, amely nem zavarja az órák zavartalan megtartását. Ugyanakkor a Felsőoktatási Szövetséggel szemben a Veszprémben elhatározott Felsőoktatási Tanács létrehozását támogatja, de nyitottak egy későbbi időpontban a Szövetséghez való csatlakozásban is.
A KISZ országos felsőoktatási rétegértekezletén november 11-12-én elfogadott állásfoglalás az ideológiai, illetve társadalomtudományi tárgyakkal kapcsolatos követelményektől eltekintve az szegediekkel azonos kérdésekben sürgeti a felsőoktatás reformját.
A KISZ KB jogosultságait egy országos hallgatói választmánynak adná át, amely az előzetes tárgyalások során a Felsőoktatási Tanácshoz csatlakozna.
Budapest, 1988. november 14.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 02.
1924
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő