Ausztria-Magyarország hadat üzen Oroszországnak, Szerbia pedig Németországnak.Tovább
Egy nyilas képviselő hihetetlen kalandjai a Szovjetunióban
„A Rátz Kálmánnal folytatott, s nekem megküldött feljegyzésére hivatkozva közlöm, hogy okvetlenül tartózkodjon attól, hogy ígéreteket tegyen Rátznak magyar és szovjet filharmoni-kusok szovjetunióbeli és magyarországi koncertjével kapcsolatban, illetve semmilyen segítsé-get ne nyújtson neki az itteni levéltárak és könyvtárak anyagának tanulmányozásában. Rátz igényeinek kielégítését a színházakkal való megismerkedésre, hanglemezek, kották, fényképek stb. cseréjére kell korlátoznia.”
Kristóffy József moszkvai követ jelentése Bárdossy László külügyminiszternek a Rátz Kálmánnal folytatott megbeszéléséről
Moszkva, 1941. április 30.
| Bizalmas! 98/1941. biz. | Moszkva, 1941. április 30. Tárgy: Rátz Kálmán moszkvai tartózkodása |
Rátz Kálmán április hó 21-én keresett fel első ízben és úgy ekkor, mint az azt követő napokon igen hosszadalmasan előadta nekem terveit a magyar-szovjet kapcsolatok kiépítése tekintetében. Mondanom se kell, hogy a legbarátságosabb fogadtatásban részesítettem és szem előtt tartva azt a körülményt, hogy itt tartózkodása teljesen magánjellegű, igyekeztem tevékenységét is megkönnyíteni.
Terveinek részletezésével elkerülni óhajtom Nagyméltóságod türelmét igénybe venni, és ezért e vonatkozásban legyen szabad csupán röviden a következőket jelentenem. Kereskedelmi téren a Budapesti Elektromos Művek, továbbá a budapesti anya- és csecsemőotthonok megbízásából eredetileg nikkelt, vörösrezet, molibdént, wolframot és ónt szándékozott vásárolni dollár, illetőleg magyar iparcikkek ellenében. Tervbe vette továbbá a magyar-szovjet kulturális kapcsolatok szélesebb keretű kiépítését és egy kulturális egyezmény megkötésének kezdeményezését. Az utóbbira, mint mondotta, a vallás-és közoktatásügyi miniszter úrtól felhatalmazást kapott és az egyezmény letárgyalására, ha az aktuálissá válik, ő fog megbízást kapni. Közléseiből kiérezhető volt a kritika, részint a kereskedelmi delegációk, részint a követség működése tekintetében.
A kritikára természetesen túlságosan nem reflektáltam, miután feltételeztem, hogy tapasztalatai meg fogják győzni arról, hogy tervei oly elképzelések, amelyek megvalósítására az itteni viszonyok mellett alig lehet gondolni. Viszont a kulturális egyezmény, amely megvalósítható lenne, egyenesen veszélyt jelentene a kommunista agitátoroknak Magyarország felé irányuló inváziója szempontjából anélkül, hogy részünkre valamely előny származnék abból, mert azt hiszem, a szovjet kultúrától, eltekintve egynéhány vonatkozástól, alig tanulhatnánk valamit.
Természetesen már első beszélgetésünk alkalmával is érdeklődtem privát összeköttetései iránt, amelyekről már én is sokat hallottam, és amelyek útján a nyersanyagokat meg akarja szerezni. Ez irányú kérdésem elől, Rátz Kálmán meglehetősen kitért, és végül felkért, hogy tárgyalásait én vezessem be, mivel magán összeköttetései nem olyanok, hogy azok révén a szovjet szervekkel összeköttetésbe kerülhetne. Végül közölte azt is, hogy ő
volt budapesti fogorvosra és szociológusra gondolt, akivel, mielőtt a Szovjetunióba emigrált volna, szoros kapcsolatban állott. Értesült arról, hogy Madzsar „bejáratos" lett Sztálinhoz, és így ezen az úton eredmények lettek volna elérhetők, de miután le kell mondania igénybevételéről.Közbevetőleg megjegyzem, hogy még Madzsarnál nevezetesebb, ide emigrált külföldi kommunisták feltalálása is teljesen megoldhatatlan feladat. Ha még egyáltalában él az illető, álnév alatt él és erre, valamint tartózkodási helyére vonatkozólag semmi sem tudható meg. Ha pedig valamely véletlen folytán sikerülne az illetőt felfedezni, saját érdekében mindent elkövetne, hogy ne legyen megközelíthető.
Hogy Rátz Kálmánt mégis legalább némiképpen kielégítsem, figyelemmel a nyert utasításra, csupán arra szorítkoztam, hogy egy magánlevél útján, hangsúlyozva, hogy nincsen semmiféle hivatalos megbízatása, beajánlottam a politikai igazgatóhoz. Üzleti szándékait nem említve, közöltem Novikov igazgatóval, hogy Rátz évek óta szláv tanulmányokkal foglalkozik, és ha már vízumot adtak részére, tegyék lehetővé, hogy tanulmányait a helyszínen folytathassa. A választ levelemre
adta meg szóbelileg, amikor Budapestre való visszautazása napján felkeresett. Közölte, hogy nem foglalkozhatnak Rátz Kálmánnal, mert ő félreismeri a jelenlegi helyzetet, amikor állandóan pánszlávizmusról ír, amelyhez a szovjet politikának nincsen semmi köze. Közölte, továbbá hogy már Budapesten beszélt Rátz-al üzleti terveiről is, de ő oly nyersanyagokat kíván, amelyeket senkinek, még Németországnak sem adnak el, mivel maguknak is kevés van.Ezek után igyekeztem megmagyarázni Rátz Kálmánnak, hogy üzleti tervei megvalósítása érdekében a külügyi népbiztosság útján, amely részemről egyedül elérhető, többet nem tehetek. Ellenben a közben visszaérkezett Krausz Rolf kereskedelmi attasé ma elvitte a szovjet árucsere-forgalmi szervhez, ahol ajánlatot tett Rátz nikkelnek alumínium ellenében való megvásárlására. E vonatkozásban Krausz tesz a Kereskedelmi Hivatalnak egyidejűleg jelentést. Saronov követ közlése után azonban alig hiszem, hogy Rátz ajánlata eredményhez vezethessen.
Rátz Kálmánt magánúton kapcsolatba hoztam a „VOKSZ" egyesülettel, amely a külfölddel való szellemi együttműködés terén munkálkodik. Itt Rátz felajánlotta több magyar népdal hanglemezét és magyar népdalok hangjegyeit és hasonló orosz lemezeket és hangjegyeket kért, amelyeket meg is kapott. Kérte továbbá, hogy adják részére át a Hmelnyickij Bogdan kozák vezérnek a kijevi Potocki grófok elleni lázadásról szóló itt nagy sikerrel előadott történelmi filmet, amelynek ellenében egy megfelelő magyar filmet ajánlott fel. E vonatkozásban a „VOKSZ" egyelőre nem adott választ. Javasolta továbbá Rátz orosz kórusoknak és zenekaroknak budapesti vendégszereplését. Úgy tudom választ erre nézve sem kapott. Végül átadta a „VOKSZ"-nak a pánszlávizmus történelméről szóló könyvének kefelenyomatát.
Végül megjegyezhetem, hogy Rátz részére, elég sok nehézség mellett, a protokollfőnöktől jegyet szereztem a vörös hadsereg május 1-i díszfelvonulására a diplomáciai testület tribünjére. Fogadni fogja továbbá őt
a német nagykövetség gazdasági osztályának vezetője.Mint velem közölte innen május 3-án szándékozik elutazni Helsinkibe, ahol a nikkel üzlettel szintén próbálkozni akar. Miután azonban terveit állandóan változtatja, sem helsinki útja, sem elutazásának napja véglegesnek nem tekinthető.
| s. k. magyar királyi követ |
Jelzet: MOL XIX-J-1-a, 70. d., IV-178. dosszié. Géppel írt másolat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 06.
1914
1916
A VI. isonzói csata: az olasz fronton először sikerült jelentős területi és stratégiai győzelmet aratniuk az olaszoknak.Tovább
1919
Hat napi működés után lemond a Magyarországi Tanácsköztársaság, bukása után megalakult Peidl-kormány.Tovább
1919
Ellenforradalmi ifjak a műegyetem aulájában tömegverekedést kezdeményezve inzultálták a zsidó hallgatókat. Akcióik ezt követően robbantak...Tovább
1945
Az amerikaiak atombombát dobnak Hirosimára.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő