A magyar labdarúgó-válogatott lejátssza második hivatalos mérkőzését Budapesten, a Millenáris sportpályán a cseh labdarúgó-válogatott...Tovább
Latabár Árpád „szocialista művészerkölcsöt sértő” eljárása
„Latabár Árpád és a lelkész ezt követő személyes megbeszélésekor Latabár Árpád érdeklődött a hízott sertés súlya iránt, mire a lelkész válasza az volt, hogy az elképzelés szerint 150 kg-os lesz. Tekintve, hogy Latabár Árpád egymaga egész estét betöltő műsort nem vállal, felajánlotta négytagú együttes fellépését. Ekkor a lelkész érdeklődött a művésznél, hogy négy tagú együttesnek megfelelő-e egy 200 kg-os sertés juttatása. Latabár Árpád válasza az volt, hogy ezért az ellenszolgáltatásért hajlandó a brigáddal 2 egymás utáni előadást tartani, s Latabár vállalja az előadással járó költségeket is.”
A Népművelési Minisztérium Ügyeleti Csoportjának jelentése a fellépés körülményeiről
1956. május 16.
Minisztériumi Titkárság
Ügyeleti Csoport
183/115-1/1956.
Jelentés
Tárgy: Latabár Árpád és művésztársainak 1956. február 6-ai mezőszilasi szereplésének vizsgálata
A Minisztertanács Titkársága Tanácsszervek Osztálya átirata alapján Kállai miniszterhelyettes elvtárs utasítására vizsgálatot folytattunk a fenti tárgyban. Ennek során beszéltünk Latabár Árpád, Mednyánszky Ági, Szenes László és Véninger László művészekkel, Havas Jenővel az Országos Filharmónia igazgatójával, Dobó Bélával az Országos Filharmónia csoportvezetőjével, és a helyszíni kiszállás során Csanádi Imrével a mezőszilasi községi tanács VB [Végrehajtó Bizottság] elnökével, Nádori Géza mezőszilasi kultúrotthon igazgatóval, és Draskóczi István mezőszilasi református lelkésszel. A vizsgálat alapján a következőket állapítottuk meg:
1.) 1956. január havában Latabár Árpád Draskóczi István mezőszilasi lelkésznek, régi ismerősének, baráti beszélgetés során elmondta Budapesten, hogy disznóvásárlási szándéka van, és ehhez segítségét kérte. A lelkész a beszélgetés nyomán a mezőszilasi tanácsnak azt az ötletet vetette fel, hogy lehetséges-e ezt a disznóvásárlást úgy megoldani, hogy Latabár Árpád hízott sertés ellenében Mezőszilason fellépjen. A tanács illetékes képviselői az ötletet magukévá tették és megkérték a lelkészt, hogy ennek részleteit Latabár Árpáddal beszélje meg. Latabár Árpád és a lelkész ezt követő személyes megbeszélésekor Latabár Árpád érdeklődött a hízott sertés súlya iránt, mire a lelkész válasza az volt, hogy az elképzelés szerint 150 kg-os [kilogrammos] lesz. Tekintve, hogy Latabár Árpád egymaga egész estét betöltő műsort nem vállal, felajánlotta négytagú együttes fellépését. Ekkor a lelkész érdeklődött a művésznél, hogy négy tagú együttesnek megfelelő-e egy 200 kg-os sertés juttatása. Latabár Árpád válasza az volt, hogy ezért az ellenszolgáltatásért hajlandó a brigáddal 2 egymás utáni előadást tartani, s Latabár vállalja az előadással járó költségeket is (útiköltség, szerzői jogdíj, közvetítési díj). A lelkész a beszélgetés eredményét közölte a községi tanács képviselőivel, akik ezt magukévá tették, és ugyanakkor megkérték, hogy erről értesítse Latabárt. Tehát két előadás természetbeni értékét a „közvetítő" szerepét betöltő lelkész ajánlotta fel, Latabár Árpád elfogadta, s megállapodást a községi tanács és kultúrotthon igazgató tudomásul vette.
A községi tanács az előadást a Filharmóniától szabályosan megrendelte, a Filharmónia a közvetítési lapot - amely a műsoron kívül a művészek tiszteletdíját és az ezenkívül felszámítandó költségeket tartalmazza - 1956. január 30-án kiállította, de azt Latabár Árpád kérésére neki adták ki. Latabár a közvetítési lapot a rendező szervnek nem mutatta meg, így annak nem volt tudomása arról, hogy szabályszerűen milyen összeg illeti meg a művészeket.
A két előadás megtartására 1956. február 6-án került sor. Az előadás után a rendező szerv Latabár Árpádnak 153 kg-os sertést adott - mivel nagyobbat szerezni nem tudott -, a 47 kg-os különbözetet 23 Ft napi áron készpénzben térítette meg. Megjegyzendő, hogy a 47 kg sertés ára 1081 Ft lett volna, amiből Latabár Árpád csak 900 Ft-ot kapott kézhez. A rendezőszerv 81 Ft-ot a hentes és a két pénztáros díjazására használt fel. A még hiányzó 100 Ft kifizetésének mellőzését kérték arra való hivatkozással, hogy ezt már a bevételből fedezni nem tudják. Ezt Latabár Árpád tudomásul vette.
Latabár Árpád a művészbrigád tagjai közül Mednyánszky Ági tiszteletdíját saját kérésére készpénzben, Szenes és Véninger művészeket disznóhússal fizette ki.
2.) A négy tagú művészegyüttest a rendelet szerint megillető díjazás és a rendező szerv részéről adott természetbeni, illetve forint összegű díjazás aránya a következő:
- A négy művész tiszteletdíja 2 előadás után: 2260 Ft.
A négy művész közvetítési díja 2 előadás után: 339 Ft.
A négy művész szerzői jogdíja 2 előadás után: 272 Ft.
A négy művész útiköltsége oda és vissza (gyorsvonat párnás Simontornyára, Simontornyától autóbusz) 2 előadás után: 602,20 Ft.
Összesen: 3474,20 Ft.
A felsorolt költségeken kívül a vidéken szereplő művészeket napidíj és szállásköltség felszámolása illeti meg. Ebben az esetben azonban a napidíj és szállásköltség felszámítása nem jogos, tekintettel arra, hogy az élelmezésről és szállásról a rendezőszerv gondoskodott.
- A rendezőszerv részéről adott díjazás:
153 kg-os sertés ára á[tlag] 23 Ft 3519 Ft A különbözet készpénzben fizetve: 900 Ft. Összesen: 4419 Ft. Túlfizetés: 944,80 Ft.
Véleményünk szerint a művészek természetbeni honorálása nem helyes, bár az írott rendelkezés kifejezetten nem tiltja, s tudomásunk szerint ez nem ritka gyakorlat művészeink körében. Latabár Árpád - ettől függetlenül - hibát követett el, mert amikor a „közvetítő" lelkész felvetette a természetbeni honorálás lehetőségét, nem közölte vele, hogy a művészegyüttest milyen összegű pénzbeli járandóság illeti meg a 2 fellépésért, és - helytelenül - nem annak megfelelő értékű sertés megszerzéséhez kérte a rendezőszerv segítségét. Tekintve, hogy a törvényes díjazást feltüntető lapot magánál tartotta, s nem adta át a rendezőszervnek, így annak nem volt tudomása arról, hogy milyen összeg illeti meg a művészeket, s hogy aránylik ez az összeg az ő természetbeni juttatásukhoz. Latabár Árpád az elszámoláskor tudta, hogy disznó vételára 23 Ft volt, mert a különbözetet is ennyiért számolta el részére a rendezőszerv. Ennek ellenére a természetbeni juttatáson felül elfogadta a 900 Ft készpénzt is, jóllehet már a 153 kg-os sertés vételára is 44,80 Ft-tal meghaladta azt az összeget, ami őket megillette.
A Minisztertanács átirata s a községi tanácsnak az Országos Filharmóniához írt levele is tartalmaz olyan utalást, hogy a műsor nívótlan volt, a közönség csalódott. A helyszíni beszélgetések alapján azt a benyomást szereztük, hogy nem a műsor színvonala ellen volt kifogás, hanem a községi tanács és a kultúrotthon vezetői utólag úgy értékelik, hogy az ilyen típusú kabaré rendezvények helyett a jövőben más műfajú rendezvényeket kell szervezni, ezek jobban megnyerik a község lakosságának tetszését (pl. népdal est, hangverseny, stb.).
2.) A február 6-i mezőszilasi fellépéssel kapcsolatos szabálytalanság - a Minisztertanács átiratától és az annak alapján elrendelt minisztériumi vizsgálattól függetlenül - már korábban is ismeretes volt a Filharmónia, s annak igazgatója: Havas elvtárs előtt. A községi tanács és a Filharmónia között több levélváltás történt ebben az ügyben, azonban a Filharmónia érdemleges felelősségre vonást nem alkalmazott az ügyben Latabár Árpáddal szemben.Havas Jenő elvtárs, a Filharmónia igazgatója mulasztást követett el a szükséges felelősségre vonás mellőzésével.
Javaslatok.
1. Kállai elvtárs részesítse írásbeli figyelmeztetésben Latabár Árpádot a szocialista munkaerkölcsöt sértő eljárása miatt, és a Filharmónián keresztül a határozat vételétől számított egy hónapi időtartamra tiltassa el vidéki fellépésektől. Ez az intézkedés az esetleg már kiközvetített és lekötött vidéki fellépésekre nem vonatkozik.
2. Kállai elvtárs részesítse írásbeli figyelmeztetésben Havas Jenő elvtársat, az Országos Filharmónia igazgatóját az ügyben helytelenül eljáró Latabár Árpád felelősségre vonásának elmulasztása miatt.
| Budapest, 1956. május 16. | Gönczi Imre főelőadó |
Kapják:
Darabos Iván miniszterhelyettes
Kállai Gyula miniszterhelyettes
Minisztertanács (jelentésből kivonat)
Országos Filharmónia
Jelzet: MOL XIX-I-3-r-115. t.-183/115-1/1956 (7. doboz). (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Ellenőrzési Osztálya.) Eredeti, gépelt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 05.
Colin Powell amerikai tábornok, politikus, külügyminiszterTovább
Átvette hivatalát Kárpátalja negyedik, s egyben utolsó kormányzói biztosa, Vincze András altábornagy.Tovább
Martonyi János magyar ügyvéd, 1998–2002 között és 2010-től külügyminiszterTovább
Hatályba lépett a 1240. sz. kormányrendelet a „zsidók megkülönböz-tető jelzéséről” a sárga Dávid csillagról. Ezt a 10x10 centiméteres...Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő
