Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább
Vörös Vince kisgazdapárti politikus 1956-os szerepvállalása
56’-os források Vörös Vince irathagyatékában
Kisgazdapárt ismert politikusának, Vörös Vincének – aki 1990 és 1994 között a rendszerváltó Országgyűlés alelnöke volt – irathagyatékának ’56-os vonatkozású forrásaiból válogatott a szerző. Vörös Vince a forradalom alatt más kisgazda politikusokkal együtt pártja újjáélesztésén fáradozott, aminek következményeit évtizedeken keresztül viselnie kellett.
Szigeti Pozsár István levele Vörös Vincének
1957. január 14.
Kedves Barátom!
Folyó hó 3-án írott leveledet megkaptam, jó kívánságodat és tanácsodat köszönöm. Igazad van, itthon a helyünk, ha kibírtuk eddig, ezután már jobban kibírjuk. Nem fogok menni, amíg nem kényszerítenek rá. Ennivalóm és a ruházatom meg van, szűkösen kijövünk. Ide a Hansági Á[llami] G[azdaság]-hoz helyeztettem magam br[igád] vez[ető]-nek a tehenészetbe, reggel 4 órától este 8-ig vagyok talpon itt a
közelébe, ahol már igen erős az igazoltatás. Igen sokan mentek itt ki azelőtt. Te is dolgozol a családodért. Gondolom kicsi keresetedből nehezen jöttök ki. [Kovács] Béla írt pár sort, féltő szeretettel gondolunk rá, nagy az a feladat, amely reá vár. [Dobi] Pista bácsi körül baj lehet, nem válaszolt, mit tudsz róla?Vincém sok az aratnivaló, de vajon lesz-e elég arató? Hová jutottunk?
Ha Te látnád, mi folyik itt.
A vadászok ma is tartottak nagy vadászatot a mesgye körül. De mi jön még? Sok minden nincs itt még rendben. Családunk minden tagja rokonaimmal együtt itthon vannak, nem ment ki senki.
A fiam ifj. Sz. I. gépkocsivezető Hajdúszoboszlón, Marx tér 10. sz. alatt lakik, derék értelmes, okos ember, 27 éves nős. Leányom Kollár Andrásné lakik, férje vontatóvezető (a forradalmi munkástanács elnöke volt). Kovács Péter volt titkár visszaköltözött újrónafői lakásába. Én is haza akartam menni, de nem adták vissza a lakásomat. [Nagy] Ferivel kapcsolatban érdekes a közvélemény. Keveset hallani róla. Talán már Te is vissza tudnál jutni az Á.G-hoz.
Időnként önts belém lelket, az idegeim kimerülnek. Pestet én is láttam. Megsokszorozódott a megbecsülésem a m[agyar] munkásság iránt. Nem vagyunk mi utolsó nemzet. Hiszem, hogy feltámadunk, nagyok, erősek leszünk és egy új Magyar Élet, Boldog Nagy Magyarország és benne megelégedett boldog magyar nép.
Ölel (52) éves barátod István
Bősárkány, 1957 I. 14.
Baranya Megyei Levéltár XIV. 66. Vörös Vince irathagyatéka: I. Állag a. tétel, 22. irat.
Kézzel írt eredeti.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő