Azok, akik a cserkészetet a keresztény-nemzeti gondolat szolgálatába akarták állítani, a mielőbbi összefogás érdekében konferenciát hívtak...Tovább
"Át lettünk verve"
„Csak itt döbbent rá, csak itt látott tisztán sok magyar, és itt érezték először igazán, hogy mennyire be lettek csapva.” A magyar és német kormány között 1944 novemberében kötött megállapodás a Dunai Repülőgépgyár Rt. osztrák területre áttelepített üzemeibe önként jelentkező munkavállalóknak és családtagjaiknak a német munkavállalókkal egyenlő elbánást ígért.
Források
HIRDETMÉNY
A harcvonal közelsége miatt a kőbányai, horthyligeti, budatétényi, budafoki, és diósároki üzemekben a nyugodt és eredményes munka lehetősége nem biztosítható.
A magyar és német kormány ennek tudatában egyetértőleg úgy határozott, hogy a Me. 109. typ. repülőgép és a hozzátartozó motorgyártását végző üzemeket a volt Ausztria területére helyezi át.
Az áttelepüléssel érintett magyar tulajdonban lévő gyártási eszközök és termelvények továbbra is magyar tulajdonban maradnak. Az áttelepített üzemeket a hazai magyar vállalatok leányvállalatának kell tekinteni, és az üzemek magyar vezetés alatt maradnak. Az üzemek Magyarországra visszatelepülnek, mihelyt a katonai helyzet megengedi.
A fenti kormányzati döntés következtében a mai nappal megkezdődik a sárkány- és a motorgyárak teljes leszerelése. Német részről gondoskodás történt, hogy a leszerelt anyagok és berendezések a lehető leggyorsabban a kijelölt helyre szállíttassanak.
A magyar munkavállalók folyamatos foglalkoztatása életlehetőségeinek fenntartása érdekében a kormány biztosította annak lehetőségét, hogy munkavállalók önkéntes jelentkezés alapján a volt Ausztria területén elhelyezendő új magyar repülőgép- és motorgyárban munkájukat folytathassák.
A két kormány között 1944. XI. 14.-én megegyezés jött létre e tekintetben, hogy az önként jelentkező munkavállalók és családtagjaik minden vonatkozásban különösen élelmezésük és fizetésük tekintetében a német munkavállalókkal egyenlő elbánásban részesüljenek. A német kormány a magyar munkavállalók kulturális és szociális igényeit a lehetőség határain belül tekintetbe veszi.
Felszólítom a munkavállalókat, hogy a közös cél és saját életlehetőségeik biztosítása érdekében folyó hó 25-ig az üzem-, ill. osztályvezetőknél jelentsék be, hogy hajlandók-e az áttelepülő gyárral együtt a volt Ausztria területére eltávozni. Önként jelentkező családfenntartó munkavállalók családtagjaik számát, nemét és korát is jelentsék be. A Németországba áttelepülő munkavállalók katonai mentességüket megtartják.
Budapest, 1944, november 15.
A miniszter rendeletéből:
vitéz Kóthay István s. k.
hüsz. pk. [hadiüzemi személyzeti parancsnok]
Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Dunai Repülőgépgyár Rt. Hadiüzemi Személyzeti Parancsnokának iratai (Z 1417); 2. tétel. [MOL-Z-1417-2.-1944]
186./1944. december 5.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 28.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő
