A Német Birodalom hadat üzen az Orosz Birodalomnak.Tovább
Háborús propaganda a hadiüzemekben
A magyar munkásság egy része már 1942-ben megismerkedett a szabotőrök és a kémek elleni küzdelem fontosságával, az „éberség” jelszavával, az aktuális ellenség rabszolgasorban tartott dolgozóinak sorsával, egyáltalán a munkaidő utáni „fejtágítók” hangulatával. Ezek a kötelező előadások alighanem szokatlanok és kellemetlenek lehetettek a munkásoknak. Az sem kizárt azonban, hogy röpke hat-hét év múlva, békeidőben, egy szombat délutáni Szabad Nép félórán ülve nosztalgiával gondoltak vissza a "Horthy-fasiszták" előadásaira.
Hadiüzemi tájékoztató előadások 2.
| 52.026/vkf.2.klgs.-1942.sz-hoz. |
| Hadiüzemi tájékoztató előadások. |
4. sz. előadás
AZ IPARI KÉMKEDÉSRŐL
Napjainkban, - midőn az anyagellátás döntő fontosságú és midőn a háborúból totális háború lett - a kémkedés sem szorítkozik csupán a katonai térre!
Különös fontosságú lett az ipari kémkedés, melynek célja, hogy hadiiparunk termelőképességének, gyártmányainak adatait megszerezze.
Hadiüzemi munkások!
Legyünk résen!
Honvédségünk fegyvereinek jósága, páncéljainak edzettsége, hadimunkánk zökkenésmentes folyamata nemcsak a gondos, lelkiismeretes munkától függ, hanem éberségünktől is!
Ne fecsegjünk! Az ipari kémek legtöbb értesülésüket a meggondolatlan fecsegőktől szerzik, akik levegőt sem tudnak venni addig, míg jólértesült nagyképűséggel nem fecseghetnek. Vagy az örök elégedetlenkedőktől, akiknek képzeletében a szovjet nyomortanya a földi paradicsom.
De megtudhat az ellenség megbízottja bizalmas adatokat sötét jellemű egyénektől is, akik csak akkor érzik jól magukat, ha nem járnak egyenes úton.
Az ellenséges kém összeköttetést keres olyan gyári alkalmazottakkal, akik kilátásba helyezett jutalom reményében vállalják a munkalassítás, rombolás, zavartkeltés szörnyű munkáját. Aki nem engedelmeskedik nekik, azt megfenyegetik. Ha erélyes, becsületes, öntudatos magyar munkással állanak szemben, - aki azonnal jelentést tesz hadiüzemi személyzeti parancsnokának - gyáván meghátrálnak.
Az ipari kém eszközeiben nem válogatós, nem ismeri az érzelgősséget. A csalás, sikkasztás, lopás, betörés, gyilkosság mind csak eszközök az ipari kémkedés céljainak szolgálatában.
Magyar munkás! Jól vigyázz! Ne fecsegj! Ha kíváncsiskodókkal állsz szemben, semmit se árulj el nekik, bármennyire zaklatnak látszólag érdektelen kérdéseikkel. Becsületes munkád, kenyered, családod jövője, otthonod nyugalma függ attól, hogy tudsz-e titkot tartani, vagy sem?
Óvakodj azoktól, akik költséges vásárlásokba, szórakozásokba akarnak beugratni, kerüld a nagyhangú ígérgetőket, a cifrálkodó nőket.
Bármit észlelsz, látsz és hallasz, kísérd éber figyelemmel.
A tapasztaltakat, hallottakat jelentsd sürgősen, feltűnés nélkül a hadiüzemi személyzeti parancsnokodnak, aki anélkül, hogy felfedné személyedet meg fogja tenni a kellő intézkedéseket.
Nemcsak a haza, nemzet, a nagy család: a hadiüzem, hanem legelső sorban kis családod érdekeit véded! Mi lesz apró gyermekeiddel, akiket féltő gonddal nevelsz! Ha a szabotázs miatt megáll a gyár, nincs munkabér! Ha nincs kereset, szeretteid éhezni, nélkülözni fognak! Ha tehát rendellenes tevékenységet tapasztalsz az üzemben, azonnal tégy jelentést, bármily csekélység legyen is az! Ha látszólag jelentéktelen, de gyanús tünetről nem tudsz megfelelő következtetést levonni, ne töprengj! Ez nem a te feladatod! A látottak és hallottak bejelentése hazáddal és önmagaddal szemben legszentebb kötelességed!
Magyar hadiüzemi munkás! Hazád és családod érdekeit szolgálod, ha tevékeny részt veszel az ipari kémkedés elhárításában!
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 01.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő