Az Országgyűlés Képviselőházának 727. ülésén bejelentették a gyermekvédelmi törvényt (1901: VIII. tc.). Miután az uralkodó a „...Tovább
A klerikális reakció és az ÁEH
„A megyei egyházügyi hivatalok munkájában az elmúlt másfél év alatt eléggé háttérbe szorult a klerikális reakció leleplezése. A tanács és más szervek által egyes papok ellenséges magatartásáról, tevékenységéről közölt jelzéseket nem vizsgálták ki (pl. Veszprémben), s nem éltek a rendelkezésre álló jogkörrel. Komárom megyében pl. az egyházügyi megbízott több esetben túl későn közölte a megyei pártbizottsággal az eseményeket, sőt olyan is előfordult, hogy el sem küldte a kért anyagot, vagy fontos tényeket nem közölt a pártbizottsággal.”
Forrás
MDP Központi Vezetőség
Párt- és Tömegszervezetek Osztálya
Szigorúan bizalmas!
Készült 5 példányban.
Készült: a Fejér, Győr, Komárom, Vas, Veszprém megyei Pártbizottságok feljegyzései és a Baranya, Somogy, Zala megyei Pártbizottságok telefonjelentései alapján.
A megyei egyházügyi hivatalok kapcsolata az elmúlt időben bizonyos mértékben javult a megyei párt- és tanácsszervekkel. A megyei pártbizottságokat rendszeresen tájékoztatják az egyes papok ellenséges tevékenységéről, az egyházi rendezvényekről és esetenként segítséget is adnak azok ellensúlyozásához. Az utóbbi időben - különösen a K.V. márciusi határozata után - jobban törekednek az egyházi kötelességek érvényre juttatásáért (pl. a koronagyűléseken és a püspöki körlevelekben). Több megyében - pl. Somogy, Vas, Veszprém és Komárom megyében - a megyei pártbizottságokkal a papok áthelyezését - esetenként pedig felelősségre vonásukat - megbeszélik. Fejér megyében pl. a megyei egyházügyi hivatal (március és április hónapban) több pap reakciós tevékenységére adatokat gyűjtött, s leleplezte a püspöki titkárt, aki a megbízottat megkerülve titkos levelezést folytatott az USA-ba.
Ezek ellenére a megyei egyházügyi hivatalok - különösen pedig a megbízottak - tevékenységében az alábbi hibák tapasztalhatók:
A megyei párt, tanács és tömegszervek, valamint a megyei egyházügyi hivatalok közötti kapcsolat nem kielégítő. Ez a kapcsolat ezideig főleg a megyei pártszervektől kért véleményben, az azoknak adott havi jelentésekben, vagy az egyes papok magatartásáról való információadásban merült ki.
Több megyében a megyei pártbizottságok az egyházügyi megbízottak munkájával elégedetlenek, mivel állásfoglalásaikban nem elég következetesek és sok esetben - különösen az elmúlt másfél évben - túlzott mértékben támogatták az egyház jogtalan kéréseit. Nem egy esetben az egyházügyi megbízott és vezető egyházi személyek között elvtelen kapcsolat van kialakulóban. Pl. Veszprém megyében Prazsák elvtárs egyházügyi megbízott Badalik püspöknek disznóöléskor kóstolót vitt és kutyát szerzett számára. Vas megyében Balázs elvtárs munkáját hanyagul végzi, túl sokat tárgyal olyan egyházi személyekkel, akik nem is az ő hatáskörébe tartoznak és ezek igyekeznek befolyásuk alá vonni. A Győr megyei megbízottak opportunista munkájára jellemző, hogy az állami szervek részéről elkövetett túlzásokra rendkívül érzékenyen reagáltak, azonban nem ez történt, amikor a papok túlkapásairól és egyezmény-megsértő magatartásokról volt szó.
Több helyen - így pl. Veszprémben Moravecz elvtárs és Komárom megyében Hevesi János elvtárs - az egyházügyi megbízottak igyekeznek becsületesen ellátni munkájukat, azonban politikai felkészültségük és általános műveltségük alacsony és így nem tudják elvégezni a rájuk bízott feladatot.
Az utóbbi időben több helyen az egyházügyi megbízottak munkájában visszaesés tapasztalható. Nem követelik meg maradéktalanul az egyház részéről az egyezmény betartását, gyakori esetben "népszerűségüket" féltve túlságosan diplomatikusan akarnak eljárni s emiatt gyakran csak az eseményeket regisztrálják (pl. Győr, Komárom, Vas, és Veszprém megyében stb.) ahelyett, hogy az állam és az egyház közötti egyezményeknek teljes mértékben érvényt szereznének. Az elmúlt másfél évben - pl. Fejér és Veszprém megyében - több esetben jogtalan egyházi követeléseket támogattak, (pl. épületek visszajuttatása stb.) elvi engedményeket láttak a vallás kérdésében (pl. Veszprém megyében) s engedékeny, liberális magatartást tanúsítottak. Vas- és Győr megyében jelentősebb adminisztratív intézkedést az elmúlt másfél évben nem tettek az egyezményt megsértő papokkal szemben (ehhez az Állami Egyházügyi Hivatal sem járult hozzá), bár a megyei pártbizottságok több esetben felhívták figyelmüket az egyezmény nyilvánvaló megsértésére (pl. illegális hittanóra, templomépítésre való gyűjtés stb.)
A megyei egyházügyi hivatalok munkájában az elmúlt másfél év alatt eléggé háttérbe szorult a klerikális reakció leleplezése. A tanács és más szervek által egyes papok ellenséges magatartásáról, tevékenységéről közölt jelzéseket nem vizsgálták ki (pl. Veszprémben), s nem éltek a rendelkezésre álló jogkörrel. Komárom megyében pl. az egyházügyi megbízott több esetben túl későn közölte a megyei pártbizottsággal az eseményeket, sőt olyan is előfordult, hogy el sem küldte a kért anyagot, vagy fontos tényeket nem közölt a pártbizottsággal. Pl: az alsógallai plébános templomi előadás szervezését, vagy hogy a bársonyosi plébános cowboy és kalandor regényeket kölcsönzött az iskolás gyerekeknek.
A megyei egyházügyi hivataloknál dolgozó elvtársak keveset járnak ki területre. Információikat nagyobb részben - pl. Komárom, Vas és Veszprém megyékben - a többé-kevésbé demokratikus magatartású papoktól szerzik be. Ezek iránt túlzott bizalommal vannak, s emiatt a megyei egyházügyi hivatalok jelentései sok esetben egyoldalúak és az egyházi befolyásról adott kép nem egészen helytálló. A gyenge kapcsolat miatt nem tudnak időben az eseményekről (pl. Vas megyében nem tudtak a megyei pártbizottságnak felvilágosítást adni a június 5-i celli búcsúról és nem ismerik a hittan beiratkozással kapcsolatos papi tevékenységet). A megyei egyházügyi megbízottak főleg a körlevelek tartalmát és kiadását ellenőrzik, (pl. Vas megyében ) azonban nem kísérik figyelemmel azoknak további sorsát.
Az állami egyházügyi hivatal részéről rendkívül kevés helyszíni segítséget adnak a megyei egyházügyi hivataloknak (pl. Fejér és Veszprém megyében). Nem kielégítő az egyházügyi megbízottakkal való foglalkozás, nem kapnak alapos tájékoztatást az egyházpolitikai kérdésekről. Pl. a püspök olvassa az Osservatore Romanót - a Vatikán lapját - ugyanakkor az Állami Egyházügyi Hivatal nem küldi azt meg az egyházügyi megbízottaknak, holott ezeket kiválóan fel tudnák használni.
A megyei pártbizottságok - különösen pedig a megyei tanácsok - sem adtak meg minden segítséget az egyházügyi hivatalok munkájához, nem követelték meg a tartalmasabb elvi kapcsolat kialakítását. Nehezíti a megyei pártbizottságok ellenőrző tevékenységét (pl. Fejér és Vas megyében) az, hogy nem tudják milyen utasítást kapnak az Állami Egyházügyi Hivataltól a megyei hivatalok.
A megyei egyházügyi hivatalok munkájában levő hibák hozzájárultak az egyes papok túlkapásaihoz és a klerikális reakció befolyás&aac ute;nak növekedéséhez. Baranya megyében a papság nagy része vonakodik végrehajtani az egyezményt; Komárom megyében a békepapok a hitélet fokozására törekednek stb.
Budapest, 1955. június 14.
Jelzet: MOL M-KS-276-54/372.ő.e. 39-41.o. A Magyar Országos Levéltár (MOL) "M" szekciójába sorolt, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető Szerveinek (KS) 276. fondjához tartozó anyagának 54. csoportja, mely a párt titkársági üléseinek anyagát tartalmazza. A fenti forrás az MDP Titkársága 1955. július 11-i ülésének jegyzőkönyve, a Párt-és Tömegszervezetek Osztályának jelentése.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt szeptember 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő