Párizsban meggyilkolják Jean Jaurès francia pacifista politikust, a világháborús részvétel elleni tiltakozó mozgalom vezetőjét.Tovább
Biztonsági Fehér arannyal az imperializmus ellen
„Vasárnap reggel, verőfényes őszi napsütésben úttörőpajtások gyülekeznek a bikácsi iskola udvarán. A tegnapi csapatgyűlésen elhatározták, hogy szabad vasárnapjukon gyapotot szednek. Fél nyolc után néhány perccel fegyelmezetten, hármas sorokban indul el a csapat a gyapotszedésre. Az első sorokban a leányok tarka ruhás serege menetel, utánuk a fiúk sorakoztak fel nagyság szerint, és amint mennek, daluk messze száll. A földön, tengeren és az égen száll dalunk acélos keményen!"
Mi is segítünk a gyapotcsata megvívásában...
A bikácsi úttörők is segítséget nyújtanak állami gazdaságainknak
Vasárnap reggel, verőfényes őszi napsütésben úttörőpajtások gyülekeznek a bikácsi iskola udvarán. A tegnapi csapatgyűlésen elhatározták, hogy szabad vasárnapjukon gyapotot szednek. Fél nyolc után néhány perccel fegyelmezetten, hármas sorokban indul el a csapat a gyapotszedésre. Az első sorokban a leányok tarka ruhás serege menetel, utánuk a fiúk sorakoztak fel nagyság szerint és amint mennek daluk messze száll.
"...A földön, tengeren és az égen száll dalunk acélos keményen!..."
Néhány perc múlva már a Petőfi termelőcsoport épülő, szürkésfehér falú fiaztatója mellett halad el a csapat, és büszkén tekintgetnek a hosszú épületre; mennek néhány lépést, máris előttük magasodik a 64 ablakos, egyemeletes, hatalmas dohánypajta. Ezt is alig egy hónapja kezdték építeni, máris befejezés előtt áll.
-Úgy nőnek ki ezek az épületek a kukoricaszárak közül, mint a gomba az erdőben! - néz fel Ágoston Laci a nagy építményre, akinek édesapja is itt van az építkezésnél.
Egyes földdarabokon még nem vágták le a kukoricaszárat. - Vezető pajtás jó lenne szólni a gazdájuknak, hogy vágják le a szárat - mondja Farkas Józsi, csapattanács elnök, - mert nem tudjuk a Nagy Októberi Forradalom évfordulójára teljesíteni vállalásunkat. Pedig az egész falu egyhangúan vállalta, hogy november 7-re minden őszi munkát elvégez. - közben alig húsz perces menetelés után kiértek a pajtások az állami gazdaság 30 holdas gyapotföldjére. Nemsokára több, mint negyven pár kéz gyors mozdulatokkal indul el csatára a gyapotért, a "fehér aranyért."
- Jaj de fáj a derekam, nem megyek egy tapodtat se tovább - szólal meg Bandi pajtás és tapogatja a derekát. - Vékony kisfiú Bandi, úgy látszik, szokatlan neki az állandó hajlongás. - Ejnye Bandi, csak nem te dőlsz ki legelsőnek a sorból. Ne hozz szégyent a brigádunkra! - Felel neki H. Pityu, aki ugyanolyan sovány fiú, mint Bandi. Bandi ránéz Pityura, még vagy kettőt tapogat az oldalán, és halad tovább a sorban. ...
- A Nagy Októberi Forradalom 34. évfordulójára elhatározta a csapat, hogy zászlót avat.
Ezért jöttek ki a VI., VII., VIII. osztályosok legjobbjai, de nem úttörő is van közöttük. Két óra munka után egy kis pihenőt tartanak, és közben lemérik az eddigi eredményt: Horváth Laci pajtás szedte eddig a legtöbbet, 3 kilót, ami 125 százalékos teljesítménynek felel meg. A. Bandi 2,43 kilót szedett. Lám, lám Bandi pajtás lekűzdötte az első nehéz órát. Pedig már sok pajtás leste Bandit félszemmel: ha ő abbahagyja, mi is? Bandi azonban erős volt, mert látta, hogy vezetői keményen, harcosan menetelnek a sor elején. Az állami gazdaság felnőtt, szerződéses gyapotszedői először idegenkedve, kíváncsian, de később megelégedve nézték a szorgalmasan hajlongó úttörőket.
Egy óra felé járt az idő, legtöbb pajtás előtt már a második kötény van. Az elsőt tele rakományával lerakták. Több mint öt kiló volt benne. Most egy kocsi zörgése hallatszik. Hozzák az ebédet. Nemsokára körülveszik a kocsit a pajtások, szép fehér porcelántányér van a kezükben. Húsleves, sertéspörkölt burgonyával az ebéd.
Néhány nap után elindul a sok zsák gyapot a textilgyárakba, ahol már várják a dolgos munkáskezek, hogy feldolgozzák, és visszaküldjék a falvainkba, mint alsó, felső ruhának valót, hatalmas végekben. Majd, amikor egy gyapotszedésben résztvett pajtás ránéz egy nagy vég flanellre, büszkén mondja: - Nézze édesanyám! Lehet, hogy ez is abból a gyapotból készült, amit én segítettem szedni!
Sz. J.
Forrás: Tolnai Napló 1951. október 18. 3. oldal
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 31.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő