Mi is segítünk a gyapotcsata megvívásában...

A bikácsi úttörők is segítséget nyújtanak állami gazdaságainknak

Vasárnap reggel, verőfényes őszi napsütésben úttörőpajtások gyülekeznek a bikácsi iskola udvarán. A tegnapi csapatgyűlésen elhatározták, hogy szabad vasárnapjukon gyapotot szednek. Fél nyolc után néhány perccel fegyelmezetten, hármas sorokban indul el a csapat a gyapotszedésre. Az első sorokban a leányok tarka ruhás serege menetel, utánuk a fiúk sorakoztak fel nagyság szerint és amint mennek daluk messze száll.

"...A földön, tengeren és az égen száll dalunk acélos keményen!..."

Néhány perc múlva már a Petőfi termelőcsoport épülő, szürkésfehér falú fiaztatója mellett halad el a csapat, és büszkén tekintgetnek a hosszú épületre; mennek néhány lépést, máris előttük magasodik a 64 ablakos, egyemeletes, hatalmas dohánypajta. Ezt is alig egy hónapja kezdték építeni, máris befejezés előtt áll.

-Úgy nőnek ki ezek az épületek a kukoricaszárak közül, mint a gomba az erdőben! - néz fel Ágoston Laci a nagy építményre, akinek édesapja is itt van az építkezésnél.

Egyes földdarabokon még nem vágták le a kukoricaszárat. - Vezető pajtás jó lenne szólni a gazdájuknak, hogy vágják le a szárat - mondja Farkas Józsi, csapattanács elnök, - mert nem tudjuk a Nagy Októberi Forradalom évfordulójára teljesíteni vállalásunkat. Pedig az egész falu egyhangúan vállalta, hogy november 7-re minden őszi munkát elvégez. - közben alig húsz perces menetelés után kiértek a pajtások az állami gazdaság 30 holdas gyapotföldjére. Nemsokára több, mint negyven pár kéz gyors mozdulatokkal indul el csatára a gyapotért, a "fehér aranyért."

• Jaj de fáj a derekam, nem megyek egy tapodtat se tovább - szólal meg Bandi pajtás és tapogatja a derekát. - Vékony kisfiú Bandi, úgy látszik, szokatlan neki az állandó hajlongás. - Ejnye Bandi, csak nem te dőlsz ki legelsőnek a sorból. Ne hozz szégyent a brigádunkra! - Felel neki H. Pityu, aki ugyanolyan sovány fiú, mint Bandi. Bandi ránéz Pityura, még vagy kettőt tapogat az oldalán, és halad tovább a sorban. ...
• A Nagy Októberi Forradalom 34. évfordulójára elhatározta a csapat, hogy zászlót avat.
  Ezért jöttek ki a VI., VII., VIII. osztályosok legjobbjai, de nem úttörő is van közöttük. Két óra munka után egy kis pihenőt tartanak, és közben lemérik az eddigi eredményt: Horváth Laci pajtás szedte eddig a legtöbbet, 3 kilót, ami 125 százalékos teljesítménynek felel meg. A. Bandi 2,43 kilót szedett. Lám, lám Bandi pajtás lekűzdötte az első nehéz órát. Pedig már sok pajtás leste Bandit félszemmel: ha ő abbahagyja, mi is? Bandi azonban erős volt, mert látta, hogy vezetői keményen, harcosan menetelnek a sor elején. Az állami gazdaság felnőtt, szerződéses gyapotszedői először idegenkedve, kíváncsian, de később megelégedve nézték a szorgalmasan hajlongó úttörőket.

Egy óra felé járt az idő, legtöbb pajtás előtt már a második kötény van. Az elsőt tele rakományával lerakták. Több mint öt kiló volt benne. Most egy kocsi zörgése hallatszik. Hozzák az ebédet. Nemsokára körülveszik a kocsit a pajtások, szép fehér porcelántányér van a kezükben. Húsleves, sertéspörkölt burgonyával az ebéd.

Néhány nap után elindul a sok zsák gyapot a textilgyárakba, ahol már várják a dolgos munkáskezek, hogy feldolgozzák, és visszaküldjék a falvainkba, mint alsó, felső ruhának valót, hatalmas végekben. Majd, amikor egy gyapotszedésben résztvett pajtás ránéz egy nagy vég flanellre, büszkén mondja: - Nézze édesanyám! Lehet, hogy ez is abból a gyapotból készült, amit én segítettem szedni!

Sz. J.

Forrás: Tolnai Napló 1951. október 18. 3. oldal