Aki nem állt fel dicsőíteni Sztálint

„Gáspár elvtárs a kongresszusra teljesen készületlenül jött ki. […] Amikor a Szovjetunió és a népi demokráciák, de még a nyugati küldöttek referátuma is érdekes, tartalmas és kielégítő volt, elvárható lett volna, hogy a világ minden részéből összesereglett küldöttek a magyar népi demokrácia szállítómunkásainak mai helyzetéről valamit megtudjanak. Gáspár elvtárs felszólalása előtt öt perccel kezdte összetákolni beszédét, és az bizony semmi lényegesebbet nem tartalmazott.”

Források

Feljegyzés

Szántó Béla elvtárs, rk. követ részére

F e l j e g y z é s
1950. október 2-án

A közelmúlt napokban a Szállítómunkások Nemzetközi Szövetségének kongresszusára Varsóba érkezett a Magyar Szállítómunkások Főtitkára, Gáspár Sándor elvtárs, akivel kapcsolatban az alábbi jelentést adom.

Gáspár elvtárssal való első találkozásomkor, tehát a bemutatkozásomnál észrevettem velem szembeni barátságtalan és tartózkodó viselkedését, amit természetesen nem tudtam magamnak megmagyarázni. A másnapi találkozásnál azután megemlítette Gáspár elvtárs, hogy panasza van rám, mert vele szemben nem megfelelő módon viselkedtem. Mikor erre bővebb magyarázatot kértem tőle, kijelentette, hogy bár ő nem kívánja, hogy neki udvaroljak, de hát mégsem járja, hogy senki nem törődik vele, Pestről a követséget is értesítették megérkezéséről, de még nem látott senkit. Ezen szokatlan megnyilvánulására megkérdeztem tőle, mióta párttag. Arra gondolva, hogy még a polgári csökevényeket nem sikerült leküzdenie. A válasz lakonikus volt, biztosan régebben, mint te. És rögtön megmutatta Pártkönyvét, megjegyezve, láthatod a tagdíjfizetésből, hogy nemcsak a kötelező tagdíjat fizetem.

Véleményem szerint Gáspár elvtárs, aki mellesleg tudomásomra hozta, hogy országgyűlési képviselő is, az MTI-tudósító legfőbb feladatát abban látja, hogy a küldöttségeket kalauzolja, és szórakoztatásukról gondoskodjon. Mondanom sem kell, hogy az elvtársi kapcsolatokat az itt járó küldöttségekkel én mindég fenntartom, de természetesen nem a munkám rovására, és különösképpen nem tanultam meg a kölcsönös kötelező tiszteleten kívül az udvarlást, mert erre sem az illegalitásban, sem most semmi szükségünk nincs.

Szükséges ezen kívül Szántó elvtárs tudomására hozni, hogy Gáspár elvtárs a kongresszusra teljesen készületlenül jött ki. Bár nekem elmondta, hogy kijövetele az utolsó pillanatig bizonytalan volt, mégis módja lett volna, tekintve, hogy az utolsó felszólaló volt, és így három teljes nap állt rendelkezésére, egy valamirevaló beszédet összeállítania, és nem két percben megtartani összefoglalóját. Amikor a Szovjetunió és a népi demokráciák, de még a nyugati küldöttek referátuma is érdekes, tartalmas és kielégítő volt, elvárható lett volna, hogy a világ minden részéből összesereglett küldöttek a magyar népi demokrácia szállítómunkásainak mai helyzetéről valamit megtudjanak. Gáspár elvtárs felszólalása előtt öt perccel kezdte összetákolni beszédét, és az bizony semmi lényegesebbet nem tartalmazott.

Varjas Miklós

Ezen a napon történt július 12.

1919

1919 – P. Ábrahám Dezső vezetésével Szegeden ellenkormány alakult.Tovább

1941

A Luftwaffe először bombázza Moszkvát.Tovább

1943

A prohorovkai páncélosütközet, a világtörténelem legnagyobb tancsatája a kurszki ívbenTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.

Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.

Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.

Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.

Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban. 
 

Budapest, 2026. június 29.

Miklós Dániel
főszerkesztő