Próbanépszámlálás 1956 után

Jenovay Jenő, a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője az előterjesztést 1957. augusztus 14-ei dátummal küldte

, melyben kérte, hogy a Gazdasági Bizottság ülésén nyújtson segítséget az elbírálásban, a „kedvező feltételek megteremtésében", és abban, hogy az anyagot a Gazdasági Bizottság a „lehető legsürgősebben tárgyalja". Külön kitért arra, hogy ez a segítség miben nyilvánuljon meg: „Itt leginkább , és elvtársak véleményét kellene kipuhatolni és kedvező irányba fordítani - tekintve, hogy az ő részükről várható inkább elutasítás". A továbbiakban az osztályvezető hangsúlyozta, hogy „tervgazdálkodni lehetetlenség anélkül, hogy ne ismernénk az adott helyzetet. Munkaerő tekintetében pedig nem ismerjük." Véleménye szerint a munkaerőhelyzetre vonatkozó becslések nagymértékben eltérnek a gyakorlattól. Ezt az eltérést kedvező irányú, de „épp úgy lehetett volna váratlanul kedvezőtlen is". Megállapítja, hogy a gazdaság ilyen nagyfokú bizonytalanságát nem lehet megengedni. Utalt arra is, hogy „milyen lehetetlenül következetlenek vagyunk ezekben a dolgokban. Így pl. évente felmérjük - és erre sok millió forintot irányozunk elő rendszeresen - a marhaállományt, illetve általában állatszámlálást végzünk, összeírjuk az ország összes fáit, stb., csak éppen az embereket nem számoljuk meg. Ezt a következetlenséget semmivel nem lehet indokolni", ezért már a kísérőlevélben javasolta a népösszeírást.

Az Országos Tervhivatal, a Munkaügyi Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal által jegyzett előterjesztés a „népösszeírás" indokaként felhozta, hogy az éves és a távlati tervek elkészítése során egyre több és komoly problémát okozott az a tény, hogy a népesség számát és összetételét tükröző statisztikai adatok részben elavultak, részben pedig egyáltalán nem állnak rendelkezésre. A népesség száma és összetétele már „az ellenforradalmi események előtti időkben sem volt teljességében és részleteiben ismert". 1949 elején történt a legutolsó népszámlálás, melynek területi és foglalkozási adatait a nagyarányú társadalmi és gazdasági változások miatt már nem tudják használni. A Központi Statisztikai Hivatal a népszámlálási adatok folyamatos vezetése és korrigálása során „adathiányra való tekintettel" nem tudta figyelembe venni a népszámlálás után történt legális és illegális külföldre távozásokat. Az akkor a távozottak számát „több tízezerre" becsülték

A lakosság többszázezres nagyságrendű belső vándorlása jelentős változásokat okozott, főleg a népesség számának területi megoszlásában. Ez a belső vándorlás az „októberi események" után is folytatódott, illetve fokozódott. Az 1956. október 23-át követő időszakban különösen elavulttá váltak a már addig is bizonytalan adatok. A népesség abszolút számában jelentős csökkenés következett be, közel 200 ezer ember hagyta el „illegálisan" az országot. Mint az előterjesztő írja: „Az országot illegálisan elhagyók száma, valamint a hazatérők egyenlege csak becsléssel állapítható meg, mert a kötelező, de az eltávozottaknak nem teljes körére vonatkozó rendőrségi kijelentőlapok statisztikai összesítése alapján az eltávozottaknak csak egy része ismert."

A népgazdaságon belül olyan további belső mozgások folytak le, amelyek főleg a foglalkoztatottság megoszlásának vizsgálatánál okoztak nehézségeket, ugyanis tízezrekre volt tehető azoknak a bérből és fizetésből élőknek a száma, akik a mezőgazdaságba távoztak, és ott találták meg életlehetőségeiket. A termelőszövetkezetek egy része feloszlott és az ott dolgozók a mezőgazdaság magánszektorába mentek. Nagymértékben csökkent a fegyveres erők létszáma is. Növekedett a nem mezőgazdasági magánszektorban dolgozók száma. A külföldre távozás az ország népességének területi megoszlásában - és egyéb vonatkozásaiban is - újabb, jelentős eltolódásokat okozott. Az előterjesztés szerint ezért nincs elég adat a népgazdaság tervezéséhez (hároméves terv ellenőrzéséhez, ötéves terv elkészítéséhez, ezeken belül a munkaügyi tervezéshez), sőt, az „M" - katonai, hadikészletező - tervek elkészítésének alapjai is hiányoznak.

A KSH főépülete a budapesti Keleti Károly utcában

A fentiekben vázolt fontos feladatok elvégzéséhez a határozati részben az előterjesztők még az év - 1957. - végére javasolták a népesség egészére kiterjedő minimális adatigényű, de teljes körű statisztikai adatfelvétel elrendelését, amelyből meg lehet állapítani a népesség számát területi, nem, kor, családi állapot, foglalkozás stb. szerinti részletezésben. Ezen kívül javasolták - mint a GB határozatát - hogy a pénzügyminiszter biztosítsa az egyszeri adatfelvételhez szükséges 20 millió forintot, az Országos Tervhivatal pedig teremtse elő az - akkor stratégiai hiánycikknek számító - 45 tonna papírt. A javaslatból végül is egy pont maradt életben, az hogy az eredetileg 1959. év elejére kitűzött a (3454/VI. 22./1957. MT. sz. határozat) népszámlálást 1960. év elején kell végrehajtani. A Központi Statisztikai Hivatal 1957. évre javasolt népösszeírása a népszámlálás „előkészítésére" nem valósult meg. (Lásd az 1. forrást!)

Ekkor azonban még úgy látszott, hogy az ügy sínen van.

a Központi Statisztikai Hivatal elnöke 1957. július 20-ai, a munkaügyi miniszternek írt válaszában egyetértett a Gazdasági Bizottság előterjesztésével, csak az 1960. évre vonatkozó népszámlálással kapcsolatban javasolt kiegészítéseket. (Lásd az 2. forrást!)

Nyárády Ferenc 1957. szeptember 21-én készült, az előterjesztéshez tett észrevételei is „indokoltnak és szükségesnek" tartották az ország népességére és összetételére vonatkozó egyszeri minimális adatfelvételt 1957. december végén. Feljegyzésében ugyanazokat az indokokat hozza fel, mint amelyek a Gazdasági Bizottság előterjesztésében találhatók, s három pontban sorolja fel azokat az okokat, amelyek szerint az adatfelvétel különösen indokolt. Eszerint: a népgazdasági tervek megalapozottá tétele, a munkaerő-gazdálkodási problémák megoldása, az M tervek pontos és megalapozott kidolgozása. (Lásd a 3. forrást!)

Az ügyben a következő levélváltás 1957. szeptember 24-én történt, amikor

, az Országos Tervhivatal elnöke megküldte írt levelének másolatát a Gazdasági Bizottság titkárának, Szász Jánosnak. Ajtai levele már utal arra, hogy a népösszeírás megtartása előtt anyagi gondok (konkrétan papírhiány) tornyosulnak, de a Tervhivatal mégis talált megoldást arra, hogy a „papírszükséglet milyen megkötöttségekkel" lesz biztosítható.