Az MSZMP és a lengyelországi válság, 1980-1981

Varsóban 1981. december 13-án, éjjel egy órakor rendkívüli ülést tartott a Lengyel Államtanács, hogy törvényesen szentesítse a „W órát”, vagyis elfogadja a lengyelországi hadiállapot bevezetését, amely egyébként de facto már órák óta érvényben volt az egész ország területén. Válogatásunk öt dokumentumot tartalmaz, amely keresztmetszetében igyekszik bemutatni, milyen magatartást tanúsított az MSZMP felső vezetése és Kádár János, a párt első embere az 1980–1981-es lengyelországi válsággal szemben.

A Politikai Bizottság 1982. február 16-i állásfoglalása a magyar-lengyel kapcsolatok helyzetéről és a feladatokról

MSZMP
KÖZPONTI BIZOTTSÁGA
SZIGORÚAN BIZALMAS!
Ikt. szám: H/143/1982

A Politikai Bizottság 1982. február 16-i állásfoglalása a magyar-lengyel
kapcsolatok helyzetéről és a feladatokról

I.

1981. december 13-án a szocializmushoz hu lengyelországi erők a szükségállapot alkotmányos bevezetésével elhárították a hatalom megszerzésére irányuló ellenforradalmi kísérletet. A közvetlen ellenforradalmi veszély megszüntetésével és a szocialista kibontakozás elemi feltételeinek biztosításával minőségi fordulat történt az események menetében. A kialakult helyzet sajátossága, hogy a szocialista hatalom vívmányai megmentésének felelőssége elsődlegesen a lengyel fegyveres erőkre hárul, a párt vezető szerepét a megalakult Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsán keresztül közvetetten érvényesíti. Meghirdették a válságból való szocialista kibontakozásért cselekedni kész erők összefogását, az egyideju elhatárolódást a szocializmus építésében 1980 augusztus előtti torzulásoktól és az 1981 decemberét megelőző anarchikus állapotoktól, valamint a szocialista közösség országaihoz, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fuződő szövetségi viszony erősítését.

A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának intézkedései és erőfeszítései - a rendkívül súlyos belső gazdasági és politikai feltételek, valamint a széles köru nyugati, elsősorban amerikai beavatkozás ellenére - számottevő eredményeket hozott. Az ellenséges erők vezetésének megbénítása, a közrend helyreállítása, a sztrájkok megszüntetése eredményeként elsősorban a kitermelő ágazatokban emelkedett a termelés, és mérséklődött a piaci ellátás rosszabbodásának folyamata.

A szükségállapot intézkedéseinek rugalmas, de határozott végrehajtásával és lehetőség szerinti enyhítésével párhuzamosan megerősítették a hozott intézkedések alkotmányos jellegét, folytatták a párbeszédet a szövetséges pártokkal, a katolikus egyházzal, valamint a szakszervezetek képviselőivel. Szélesítették tevékenységüket a jelenlegi szakszervezeti funkciókat ellátó ún. szociális bizottságok, és létrejöttek vajdasági és városi szinten a Nemzeti Megmentés Polgári Bizottságai, amelyek egy új népfrontpolitika alapjait képezhetik.

A párthoz való tartozás felülvizsgálatával hozzákezdtek a párt megtisztításához, hogy alkalmassá tegyék vezető szerepének betöltésére. A pártszervezetek tevékenysége aktívabbá vált, bár ez a folyamat a szükségesnél lassúbb és ellentmondásosabb.

Hozzáláttak a gazdasági reform bevezetéséhez, és ennek részeként nagy arányú áremeléseket határoztak el és vezettek be. Az intézkedések komolyabb ellenállást nem váltottak ki, bár újabb belső feszültségeket okoztak.

A kezdeti eredmények mellett azonban több tényező lassítja, akadályozza, ellentmondásossá teszi a szocialista kibontakozást. Ezek a következők:

  • a párt lassú konszolidációja, egységének és programjának hiánya;
  • a "Szolidaritás" meglévő társadalmi pozíciói, valamint a katolikus egyház törekvése a társadalomban fellelhető ellenzéki törekvések együttes képviseletére;
  • a változatlanul súlyos gazdasági helyzet;
  • a tőkés országok összehangolt nyomása és széles köru gazdasági korlátozó intézkedései.

Mindezen tényezők következtében megállapítható, hogy a lengyelországi kibontakozás sikere jelentős mértékben függ a szocialista közösség országainak sokoldalú politikai, gazdasági és erkölcsi támogatásától is.

II.

Az elmúlt másfél esztendőben kétoldalú kapcsolataink alakításánál az internacionalista, testvéri segítségnyújtás elvét érvényesítettük minden területen.

  1. Politikai kapcsolataink alakításánál arra törekedtünk, hogy fenntartsuk az együttmuködést és ha lehetséges, befolyásoljuk az eseményeket. Ennek keretében:
    • Stanislaw Kania elvtárs 1981. március 19-én látogatott Budapestre. 1980 szeptemberében és novemberében a LEMP KB két titkára járt Budapesten. Az MSZMP küldöttsége Havasi Ferenc elvtárs vezetésével vett részt a LEMP IX., rendkívüli kongresszusán. A Maróthy László elvtárs vezette küldöttség 1981. októberében tett eleget a varsói pártbizottság meghívásának;
    • 1981-ben két-két pártmunkásküldöttség cseréjére került sor;
    • törekedtünk a testvérmegyei kapcsolatok fenntartására. Így került sor kontaktusra Borsod és Katowice, valamint Hajdú-Bihar és Lublin között;
    • államközi kapcsolataink a szükségleteknek és lehetőségeknek megfelelően alakultak. Elmaradt a lengyel Államtanács elnökének, a Szejm küldöttségének magyarországi látogatása és a miniszterelnökök találkozója;
    • a társadalmi szervezetek - mindenekelőtt a szakszervezetek és ifjúsági szövetségek közötti együttmuködés - főként a párt csatornáin keresztül valósult meg. A körülmények a kapcsolatok megőrzését tették lehetővé egyfelől az ágazati szakszervezetekkel, másfelől a szocialista alapon tevékenykedő ifjúsági szervezetekkel.
  2. Gazdasági kapcsolataink és együttmuködésünk alapvető törekvése az áruforgalom kiegyenlített fejlesztésének biztosítása volt. Tudatos szabályozással arra törekedtünk, hogy a lengyel fél - nehézségei ellenére - szüntelen erőfeszítéseket tegyen szállítási kötelezettségei maximális teljesítésére. Így a számunkra fontos lengyel anyagjellegu szállítások a kezdeti lemaradások után ütemessé váltak.
    Lengyelországnak a válság kezdetétől, 1981. december 13-ig az alábbi segítséget nyújtottuk:
    • 1980 végén 13,5 millió rubel értékben soron kívüli segélyszállításokat teljesítettünk;
    • az 1980 végén kialakult 58,5 millió rubel összegu lengyel tartozás törlesztését 1981-ben nem kértük;
    • a menet közben felmerült lengyel kérések teljesítésére különböző konstrukciós üzleteket kötöttünk, például cigarettát [Polski - T. J.] Fiat gépkocsikért, húst szénért stb.
    • a piaci ellátás javítására 35 millió dollár értékben szállítottunk élelmiszert és alapanyagot (sertéshús, zsír, napraforgóolaj stb.);
    • a már megállapított kontingensek felett 25 millió rubel többletszállítást teljesítettünk.
  3. 1981. december 13. után a lengyel kormány kérésére gyors gazdasági segítséget nyújtottunk: Közvéleményünk megnyugvással fogadta a lengyelországi intézkedéseket és spontán felajánlásokkal - pénzügyi támogatás, gyermekek befogadása stb. - fejezte ki segítő szándékát. Emellett különböző társadalmi szervek (Vöröskereszt, SZOT) kezdeményezése alapján térítésmentes segélyszállításokat teljesítettünk.
  4. A kulturális, az oktatási és a tudományos kapcsolataink egyezményes alapjait és kereteit biztosítottuk. 1980 júliusában aláírtuk az új kulturális és tudományos egyezményt, 1981 áprilisában pedig az 1981-1985-re szóló kulturális, oktatási és tudományos együttmuködési munkatervet. Kapcsolataink tényleges szintjében a gyakorlati végrehajtás során lényeges csökkenés következett be: mérséklődött a Lengyelországba kiutazó kulturális és oktatási szakemberek, muvészek száma; 1981-ben nem küldtünk állami ösztöndíjasokat Lengyelországba; beszukült az alkotószövetségek közötti kapcsolat és politikai okokból nem tudtuk megújítani az írószövetségek közötti együttmuködési munkatervet; a Kulturális, Oktatási és Tudományos Együttmuködési Vegyesbizottság muködése két éve szünetel. A nehézségek ellenére két kiemelkedő kulturális rendezvényre is sor került; 1981-ben a Bartók Centenárium krakkói rendezvénysorozata; a Lengyel Tájékoztatási és Kulturális Központ fennállása 30. évfordulójával kapcsolatos kulturális események.

III.

A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság együttmuködése alakításának továbbra is fő tartalma: kétoldalú kapcsolataink szorosabbra fuzésével hozzájárulni a lengyelországi szocialista konszolidáció erősítéséhez. Ehhez kedvező lehetőséget teremtenek hagyományosan jó kapcsolataink, pártunk politikájának tekintélye és a szocializmus építésében szerzett magyar tapasztalatok iránti őszinte - bár időnként idealizált - érdeklődés.

Kapcsolataink fejlesztése érdekében:

Politikai téren:

  • alkalmas időben és megfelelő feltételek esetén kerüljön sor legfelsőbb szintu találkozóra;
  • a szükséges és lehetséges szinten tartsuk fenn párt- és államközi kapcsolataink rendszerességét;
  • lengyel kérés esetén megfelelő összetételu tárgyalócsoport folytassa a megkezdett tapasztalat- és véleménycserét;
  • párt- és állami vezetőink lengyelországi tartózkodásaik során vállalkozzanak széles köru (munkáscsoportokkal, aktívával) találkozók megtartására;
  • a KB Külügyi Osztálya, a Külügyminisztérium, pártunk állásfoglalásaival összhangban, egyeztetve a szocialista országokkal, aktív nemzetközi tevékenységet fejtsen ki a Lengyelország körül kialakult feszültség enyhítésére;
  • aktivizáljuk a testvérmegyék kapcsolatait: ez a megszakadt kapcsolatok újrafelvételét, tapasztalatok átadását jelentse elsősorban;
  • véglegesítsük az 1982-1983. évekre szóló pártközi együttmuködési munkatervet;
  • államközi kapcsolatainkban is fogadjuk kedvezően a lengyel kezdeményezéseket; az elhalasztott kormányszintu találkozókat tartsuk napirenden;
  • a lengyel vezetés javaslatainak és kéréseinek megfelelően a SZOT és a KISZ - az MSZMP KB Külügyi Osztályának közremuködésével - törekedjen a kapcsolatok ápolására és az együttmuködés fenntartására partnerszervezeteivel.

Gazdasági téren:

  • az elért eredmények és az együttmuködés kialakult kereteinek megőrzése érdekében törekedni kell minden további évben az előző évi árucsere-forgalmi előirányzatok kölcsönös megismétlésére és teljesítésére;
  • törekedni kell a meglévő kooperációk és szakosítási megállapodások fenntartására és lehetőség szerinti továbbfejlesztésére, egyes esetekben az új helyzethez történő hozzáigazítására;
  • folytatni kell a lengyelországi szabad termelőkapacitások magyar közremuködéssel történő hasznosítására irányuló munkát, hogy új importlehetőségeket alakítsunk ki, és ezzel lehetőséget teremtsünk az árucsere bővítésére;
  • a turistaforgalom lehetőségének fenntartása érdekében sürgető feladat a forint-zloty közötti nem kereskedelmi árfolyam rendezése;
  • biztosítani kívánjuk a lengyel munkaerő további igénybevételét és igényeinkkel, lehetőségeinkkel összhangban álló esetleges bővítését;
  • a kialakult lengyel tartozás törlesztése kérdésében: az 1981. és az 1982. évi áruforgalom teljesítése mellett kialakult lengyel tartozásokat alakítsuk át hitellé, amelynek törlesztése 1983-tól kezdődjön;
  • a Jaruzelski elvtárs levelében foglalt kérésekkel összefüggésben a PB megerősíti azokat a vállalásokat, amelyeket eddig tettünk; a levélben foglalt, de ki nem elégített további kérésekkel kapcsolatban lehetőségeinkkel és a helyzet alakulásával összhangban egyedileg és a későbbiekben foglaljunk állást.

Kulturális téren:

  • kezdeményezzük a Kulturális, Tudományos és Oktatási Együttmuködési Bizottság tevékenységének felújítását és olyan magas színvonalú kulturális rendezvények szervezésére koncentráljunk, amelyek közvetlenül segíthetik közös politikai céljainkat, átmenetileg ne szorgalmazzuk az alkotó szövetségek közötti egyezményes kapcsolatokat, és ehelyett fokozatosan éljünk az egyéni vagy csoportos meghívások és kiutazások lehetőségével;
  • oktatási kapcsolatainkban a helyzet normalizálásától függően biztosítsuk az előképzős hallgatók továbbtanulását a lengyel felsőoktatási intézményekben.

A tömegtájékoztatás és a propaganda területén:

  • fogadjuk kedvezően és nyújtsunk támogatást a lengyel tömegtájékoztatási intézményeknek, politikai könyvkiadóknak a szocialista konszolidációra és építőmunkánkra vonatkozó dokumentumaink hasznosításához;
  • a párt-, állami- és társadalmi szervek 1982-ben hívjanak meg összesen 15 újságírót Magyarországra; a Magyar Televízió szorgalmazza két lengyel forgatócsoport magyarországi látogatását;
  • újítsuk fel a pártjaink közötti előadócserét és tegyünk - átmenetileg - javaslatot a létszámkeret igénytől függő emelésére;
  • a varsói nagykövetség gyakrabban és nagyobb példányszámban adja ki tájékoztató anyagait. Erre a célra propagandaköltségét 500.000 forinttal emeljék meg.

Egyéb területek:

A lengyelországi események alakulása, a magas infláció és a várhatóan csak lassan javuló életkörülmények szükségessé teszik a varsói külképviselet személyi állománya szervezett, folyamatos és megfelelő szintu utánpótlásának, valamint a kolónia életkörülményeinek javítását.

A Külügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium dolgozzon ki megfelelő tervet a normális élet- és munkakörülmények biztosítására.

* * *

A Politikai Bizottság a megjelölt feladatokat mint kerettervet hagyja jóvá, amelynek végrehajtása során elsősorban a lengyel helyzet nyújtotta lehetőségeket és a LEMP kezdeményezéseit kell figyelembe venni.

Záradék:

Az állásfoglalást kapják:
- a KB osztályvezetői,
- a Minisztertanács elnöke,
- a Minisztertanács elnökhelyettesei,
- a külügyminiszter,
- a pénzügyminiszter,
- a külkereskedelmi miniszter.

MOL-M-KS-288. f. 5/847. ő. e. 32-33. o. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Politikai Bizottság - 847. orzési egység)

Ezen a napon történt április 18.

1949

Az Ír Köztársaság deklarálja az Brit Nemzetközösségből való kilépését.Tovább

1951

Aláírják a párizsi szerződést. Létrejön az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Unió alapja.Tovább

1955

Hegedüs András a miniszterelnök.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő