Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább
Olimpia Magyarországon?
1954. május 11-ei keltezéssel sürgető hangú levél érkezett Farkas Mihály számára, amellyel aztán a Politikai Bizottság május 12-ei ülése foglalkozott a. Arról tájékoztatták a pártvezetőt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság meg kívánja vonni Ausztráliától az 1956-os olimpia megrendezésének jogát. A Farkas Mihálynak címzett levél előzményei két évvel korábbra nyúlnak vissza, amikor Budapest városa megpályázta az 1960-as olimpia megrendezésének jogát.
Bevezetés
1954. május 11-i keltezéssel sürgető hangú levél érkezett Farkas Mihály számára, amellyel aztán a Politikai Bizottság május 12-i ülése foglalkozott a "Különfélék"-nek nevezett napirendi pontban. Arról tájékoztatták a pártvezetőt, hogy a Nemzetközi Olympiai Bizottság meg kívánja vonni Ausztráliától az 1956-os olimpia megrendezésének jogát. A levelet a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa mellett működő Országos Testnevelési és Sportbizottság elnöke, Hegyi Gyula küldte.
A Farkas Mihálynak címzett levél előzményei két évvel korábbra nyúlnak vissza, amikor Budapest városa megpályázta az 1960-as olimpia megrendezésének jogát, a Nemzetközi Olympiai Bizottság döntése 1955. júniusában volt várható.
Dokumentumunk keletkezési idejére (1954-re) a Magyar Dolgozók Pártjának sikerült kiépítenie egy minden tekintetben erősen centralizált sportigazgatást. Az 1945. után újjáéledt számtalan helyi sportkör, sportszövetség, sportegyesület, tornaklub lassan, de feltartóztathatatlanul nagy országos egyesületek és szövetségek ellenőrzése alá vonódott, amelyek aztán a régi, "megbízhatatlan" és "beférkőzött ellenséges elemekből" álló vezetőségeket leváltották. A Magyar Dolgozók Pártja Adminisztratív Osztályának Sport Alosztálya ellenőrzést gyakorolt a sportélet legkisebb eseménye felett is. A sport legfelsőbb állami irányítására 1951. január 14-én (1951. évi 2. tvr.) létrehozták a közvetlenül a Minisztertanácsnak alárendelt Országos Testnevelési és Sportbizottságot.
Ilyen körülmények között íródott az idézett levél, amelyben Hegyi Gyula azon véleményének adott hangot, hogy az 1956-os olimpia megrendezési jogát Magyarország megpályázhatja, mert azt úgyis egy másik ország fogja elnyerni.
Az 1956-os olimpia megrendezési jogát - mint tudjuk - nem Magyarországnak ítélték, az iratokban erről több szó nem is esik. Minthogy azonban közeledett a Nemzetközi Olympiai Bizottság döntésének időpontja az 1960-as olimpia megrendezési jogáról, egyre sürgetőbbé vált az olimpia-szervezés gyakorlati lehetőségeinek áttekintése.
Az Országos Testnevelési és Sportbizottság Terv- és Beruházási Osztálya el is készítette az olimpiával kapcsolatos, előreláthatóan szükséges beruházások tervét. A terv számolt azzal, hogy az olimpiára várhatóan érkező látogatók számára nincsen elég szállás, ezért szükséges a "más célra lefoglalt szálloda-épületek" visszaalakítása, a háború óta romosan álló szállodákat is újjá kell építeni. Ez sem elég azonban, új szállodák építése is szükséges.
Annak fenntartásával, hogy a vizsgálat csak a sportolók szállításának és mozgatásának lehetőségeivel számolt, a dokumentum készítői "150 db nagy befogadóképességű, kifogástalan állapotban levő autóbusz" biztosítását látják szükségesnek.
A Terv- és Beruházási Osztály elkészítette a szükséges beruházások költségelőirányzatát, és áttekintette a bevételi lehetőségeket.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 28.
1914
1943
Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább
1945
A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább
1955
Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább
1969
Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő