Olimpia Magyarországon?

1954. május 11-ei keltezéssel sürgető hangú levél érkezett Farkas Mihály számára, amellyel aztán a Politikai Bizottság május 12-ei ülése foglalkozott a. Arról tájékoztatták a pártvezetőt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság meg kívánja vonni Ausztráliától az 1956-os olimpia megrendezésének jogát. A Farkas Mihálynak címzett levél előzményei két évvel korábbra nyúlnak vissza, amikor Budapest városa megpályázta az 1960-as olimpia megrendezésének jogát.

Javaslat

Adminisztratív Osztály
Országos Testnevelési
és Sport Bizottság
Szigorúan bizalmas!
Készült 2 pld-ban. HK
K/11/F/36/1955.

Javaslat

a Titkársághoz

Budapest városa 1952-ben kérte a Nemzetközi Olympiai Bizottságtól az 1960-s olympiai játékok megrendezési jogát. A Nemzetközi Olympiai Bizottság ez év júniusában dönt Párizsban az Olympia  játékok  megrendezési jogának hovaítéléséről. A Nemzetközi Olympiai Bizottság ez év júniusában dönt Párizsban az Olympia megrendezési jogának hovaítéléséről. Tájékoztatásul szükségesnek tartjuk a Titkárság figyelmét felhívni a következőkre:

  1. A megrendezés esetén számolni kell különböz&oicrc; gazdasági kihatásokkal,
    1. be kell fejezni a Népstadion építését;
    2. meg kell építeni egy kb. 15.000 nézőt befogadó fedett sportcsarnokot;
    3. építeni kell egy nagyobb befogadóképességű uszodát;
    4. fel kell építeni az "Olympiai Falut", amely beilleszthető a városfejlesztési és lakáspolitikai programba;
    5. ezenkívül számolni kell olyan gazdasági problémákkal, mint szálloda, élelmezési, közlekedési, valutáris és egyéb ügyekkel;
    6. az Olympia megrendezése valutában igen komoly bevételt jelent;
  2. A Nemzetközi Olympiai Bizottság döntése előtt feltétlenül kéri, hogy a magyar kormány szavatossági nyilatkozatot adjon a NOB részére, amelyben kijelenti, hogy
    1. támogatja Budapest városát az Olympia sikeres megrendezésében;
    2. az olympiai játékokat nem használja fel semmiféle politikai célkitűzések eszközéül;
    3. Budapest Városi Tanács elnökének 1955. február hó15-ig ismételten levelet kell eljuttatni a Nemzetközi Olympiai Bizpottsághoz, amelyben megerősíti az előzőekben foglalt kérését és egyben meghívja a Nemzetközi Olympiai Bizottságot az olympiai játékokra.

Más államok kormányai többségében már megadták ezt a nyilatkozatot.

Javaslat

  1. A Titkárság hozzájárul ahhoz, hogy Budapest Városi Tanács elnöke megerősítő levelet küldjön a Nemzetközi Olympiai Bizottsághoz, amelyben kéri, hogy az 1960. évi olympiát Budapestnek ítéljék.
  2. A Minisztertanács, A Magyar Olympiai Bizottságon keresztül juttasson el a Nemzetközi Olympiai Bizottsághoz szavatossági nyilatkozatot, amelyben kinyilvánítja, hogy támogatja Budapest városát az 1960. évi Olympa megrendezésében és felelősséget vállal azért, hogy az olympiai játékokat nem használja fel semmiféle politikai célkitűzések eszközéül
  3. Az OTSB fejtsen ki propagandát az 1960-s Olympia érdekében, tárgyalja meg a Szovjetunióval és a baráti országok sportszervezeteivel.
  4. A Nemzetközi Olympiai Bizottság pozitív döntése esetén az OTSB tegyen el&oicrc;terjesztést a további teendőkre

MOL-M-KS-276-95/218. ő. e. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége - Adminisztratív Osztály - Sport Alosztály - 218. őrzési egység)

Ezen a napon történt október 02.

1924

A Népszövetség elfogadja a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló genfi jegyzőkönyvet.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.

 

Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.

 

Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.

 

Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.

 

Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.

 

Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. szeptember 30.

Miklós Dániel

főszerkesztő