Sztálinvárosi felhőkarcolók

„A Sztálin Vasműhöz tartozó Sztálinváros ne egyszerű lakótelep, hanem új típusú szocialista város legyen, tükrözze vissza az épülő szocializmus diadalmas erőfeszítéseit, biztosítsa az emberi igények kiegyensúlyozott kielégítését, épületei életörömet sugározzanak és minden[t] egy egységes gondolat: a célszerűség és az emberről való gondoskodás sztálini gondolata hasson át.”

Források

Előterjesztés Sztálinváros városrendezési tervének jóváhagyása tárgyában

[...] A Sztálin Vasműhöz tartozó Sztálinváros ne egyszerű lakótelep, hanem új típusú szocialista város legyen, tükrözze vissza az épülő szocializmus diadalmas erőfeszítéseit, biztosítsa az emberi igények kiegyensúlyozott kielégítését, épületei életörömet sugározzanak és minden[t] egy egységes gondolat: a célszerűség és az emberről való gondoskodás sztálini gondolata hasson át.

Sztálinváros a Vasművel kooperáló üzemek dolgozóinak elhelyezését is biztosítsa, egyúttal járási székhely legyen, de mint ilyen, a környező, fejlődés szempontjából elmaradott területek lakosságát, mint szervező központ kapcsolja be a szocializmus építésébe. [...]

A folyó mentén épülő nagy városoknál a város tengelye a folyam. Sztálinvárosnál a meredek, omló partfal miatt erre nem volt lehetőség és így. A városszerkezet tengelye a Budapest felől érkező és a Vasmű bejáratához vezető útvonal. A tervezők a szovjet élenjáró városrendezési gyakorlaton alapuló magyar városrendezési normákat Sztálinváros tervezésénél [már (kézzel írt megjegyzés)] alkalmazták. /Pl.: szociális, orvosi, kulturális ellátás, iskolák, mozgóképszínház, stb./ A tervezés kerülte a nyugaton divatos, úgynevezett kertváros jellegű beépítési módot, ehelyett az útvonalak mentén kialakított városias jellegű épülettömböket tervezett. Lehetőséget biztosít a terv a legszükségesebb mértékben családi házak létesítésére is.

[...] A lakóterület céljára kijelölt - a falu megmaradó lakóterületével együtt számított - 170 ha nagyságú területet több emeletes lakóházakkal kell beépíteni. 375 család számára azonban családi ház építésére megfelelő területet kell biztosítani. 250 családi ház a házépítő szövetkezeti mozgalom keretében, a régi faluhoz kapcsolódóan épüljön, 125-öt pedig az állam építsen a kiváló dolgozók és családtagjaik számára, az állomástól a főtér felé vezető út északi oldalán.

[...] Minden lakókörzetben a lakos[ság]szám arányának megfelelő mennyiségű óvoda, bölcsőde /napköziotthon/ legyen. Sztálinváros és környékének beteg-ellátására 400 személyes kórházat, rendelőintézetet, valamint tüdő- és nemibeteg gondozó intézetet kell a város központja közelében építeni. Nyilvános kád- és gőzfürdő a vasútállomáshoz vezető út mentén, a strandfürdőt pedig a sportligetben, az Alsófokú patak mellett kell létesíteni. A más meglévő, 800 személy befogadó képességű mozgóképszínházon kívül még egy 600 személyes mozgóképszínházat kell a falu felé eső, fejlesztendő területen létesíteni. Nagy kultúrpalotát kell építeni a város központjában. Ebben kell elhelyezni egy 1200 fő befogadó képességű színháztermet, a kisebb előadótermeket, a nyilvános könyvtárat.

[...] Városszerkezet és városközpont

Sztálinváros városszerkezetének alapja a Vasmű bejáratánál végződő főútvonal /egyúttal felvonulási út is/ és a vasútállomásról bevezető út kereszteződésénél kialakítandó városközpont legyen. Ez legyen a város kiemelkedő reprezentatív helye, itt kell elhelyezni a legfontosabb politikai, közigazgatási és kulturális intézményeket. A városközpontot térszerűen kell kiképezni, alkalmas legyen a felvonulásokra és ünnepségek megtartására. A téren kell elhelyezni a pártszékházat, a tanácsházat, a szakszervezeti és társadalmi szervezetek központi székházát, a központi kultúrházat, a könyvtárat, a múzeumot, alkotók otthonát. [...]

Az egyéb fontos közintézményeket: a járásbíróságot, a rendőrséget, a pénzintézet épületét, a körzeti kultúrházakat, az éttermeket, az állami áruházakat, a nagyobb üzleteket ugyancsak hangsúlyosan kiképezendő, három - négy téren, illetve út mentén kell elhelyezni. [...]

A városközpontban épüljenek tehát a központi legfontosabb és legmonumentálisabb épületek. A központ uralja a város építési kompozícióját és egyben határozza meg a város sziluettjét.

[...] A városépítés eddig elkövetett hibáit fel kell számolni. A közintézmények elhelyezésénél az ötletszerűséget meg kell szüntetni. Több közintézményt kell egy-egy nagyobb épületben elhelyezni és meg kell akadályozni, hogy egyes vezető[k] sovinizmusa miatt a sok apró középület monumentális városkép kialakítását lehetetlenné tegye. A közintézményeknek olyan hangsúlyozott épületeknek kell lenniük, amelyek a lakóépületek jelentőségét meghaladják.

Tervezőink különös szeretettel foglalkozzanak a város főterével. Itt fogjuk elhelyezni a béketábor vezérének, Sztálin elvtársnak szobrát. A teret övező épületek méretének és kiképzésének ki kell emelkednie a környezetből, az egyes épületek díszítményei az ésszerű gazdaságosság szem előtt tartásával elégítsék ki népünk egészséges szépérzékét [épüljenek (kézzel fölírva)]. A homlokzatok kiképzésénél bátran támaszkodjanak népünk gazdag művészetére, a magyar építészet hagyományaira, elsősorban a reform kor építészetére, a klasszicizmusra.

A fontosabb főútvonalakon az épületek homlokzatát az építészeti díszítő elemeken kívül szobrokkal, és más képzőművészeti elemekkel kell szebbé, derűsebbé tenni. A lakóházak - a múlt bérkaszárnyáival ellentétben - parkokhoz csatlakozóan települve, nagyobb, összefüggő, monumentális tömegekben épüljenek és egyúttal biztosítsák a helyes utcaképet és a tér kialakításokat. A lakóházakat tipikus tervek felhasználásával kell építeni, de óvakodni kell azoknak mechanikus alkalmazásától. A városnak egészében is, de az egyes épületeknek is, kifejezésre juttatniuk, felszabadult népünk örömteli életét, öntudatos munkásosztályunk erejét és hatalmát.

MOL. XXVI - D - 8 - f /1952/88. d. (Magyar Országos Levéltár - Városépítő Tudományos és Tervező Intézet - Tervtár - 88. doboz.)

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő