A szerb hadsereg visszafoglalja Belgrádot az Osztrák-Magyar Monarchia seregeitől.Tovább
Egy irreális terv 1951-ből
Javaslat magyar–csehszlovák területcserére
„Magyarország és Csehszlovákia között területcserét hajtsanak végre. Magyarország a Vág, Garam, vagy Ipoly vízi energia termelésre alkalmas területéből egy részt kapna, lehetőség szerint a Vág alsó szakaszából, amellyel alumíniumtermelésünk – olcsó villanyenergiát előállítva – rentábilisan lenne végezhető. […] Csehszlovákia cserébe vagy a jó mezőgazdasági termelésre alkalmas dunántúli északi területrészből kapna ellenértéket képező darabot, vagy bauxit, timföld, esetleg alumínium formájában lekötött rendszeres szállítmányt.”
Magyar-csehszlovák tervhivatali tárgyalások
Az első ötéves terv előirányzatainak nagyarányú felemelése hozzájárulhatott ilyen, a fentiekhez hasonló irracionális javaslatok kidolgozásához és napirendre kerüléséhez. Ismeretes, a tervszámok teljesíthetetlen mértékű felemelését Sztálin utasítására nem csupán Magyarországon hajtották végre, s középpontjában kimondatlanul is a hadiipari fejlesztés, a háborús felkészülés állt. Más kérdés, hogy a rendszer propagandája ezt másként kommunikálta. Gerő Ernő az első ötéves terv irányszámainak felemelése kapcsán a következőket mondta az MDP II. kongresszusán, 1951. február végén: „Ötéves népgazdasági tervünket oly módon kell átdolgozni, hogy meggyorsítsuk országunk iparosítását, vagy mindenekelőtt a nehézipar, az ipari alapanyagok, a villamos energia és a gépgyártás, s általában a termelőeszközöket előállító iparágak fejlődését." Mindezek fényében került sor Magyarország és Csehszlovákia között a tárgyalásokra, amire a Tervhivatal válasza is utal. Az előtárgyalások magyar részről Vas Zoltán, az OT elnöke, csehszlovák részről pedig Jaromir Dolansky, a Csehszlovák Állami Tervhivatal elnöke között zajlottak le Prágában, 1951. január 20-22.
.A megbeszélések folyamán a következő problémákat vitatták meg: 1. Magyar segítség a csehszlovák alumíniumipar felépítésében; 2. Csehszlovákia és Magyarország energia-együttműködésének kérdése; 3. „Néhány aktuális kérdés" megbeszélése. (Az aktuális kérdések közé tartozott többek között a csehszlovák kohókoksz, hengerelt anyag, vasérc szállítási kérdései, valamint az alumínium csehszlovák drótkötélgyárakban való feldolgozása.) A találkozóról készült feljegyzés szerint a felek a fő kérdéseket tovább rész pontokra bontották a kivitelezés módjait illetően. A csehszlovákiai alumíniumipar kiépítéséhez nyújtandó magyar segítséget többek között úgy képzelték el, hogy Magyarország a csehszlovákok rendelkezésre bocsátja az inotai alumíniumkohó terveinek másolatait, valamint lehetővé tenné a csehszlovák szakemberek számára, hogy a bauxittelepek kutatásában és az alumíniumművek tervezésében tapasztalatokat szerezzenek. Az összes kérdés részletes megtárgyalása céljából egy csehszlovák-magyar bizottságot kívántak létrehozni, amely részletes javaslatokat dolgozna ki a Csehszlovákiában építendő alumíniumkohó („elektrolízis üzem), valamint a gyorsított magyar bauxitbányászat és timföldgyártás problémáinak kezelésére. A két ország villamosenergia-ellátásával kapcsolatos együttműködéséről az a nézet alakult ki, hogy legalább két helyen összekapcsolhatók legyenek a csehszlovák és a magyar 100 kv-os villamos-távvezetékek. A prágai tárgyalásokon került előtérbe az a javaslat, hogy Nyugat-Szlovákia energiája a budapesti hálózatot táplálná, a Mátrai és a Borsodi Erőművek pedig Kelet-Szlovákiába adnának energiát. A tárgyalások során ismét megfogalmazódott, hogy „Helyes lenne közösen megvizsgálni a Duna közös cseh, illetőleg magyar szakaszán vízierőművek építésének lehetőségét." A két ország között a határvidék vízgazdálkodásával összefüggő kérdéseket három különböző - eddig nem említett egyezmény rögzítette. Az egyik a párizsi békeszerződés értelmében bekövetkezett területátengedés következtében felmerült hidrotechnikai természetű kérdések rendezésével kapcsolatos, 1948. október 9-én, Pozsonyban, aláírt egyezmény, a Sajó vízével kapcsolatos vízgazdálkodási kérdésekről Prágában, 1950. november 29-én aláírt egyezmény, valamint a határ menti vízfolyások műszaki és gazdasági kérdéseinek szabályozásáról szóló és 1954. április 16-án Prágában kelt voltak.MOL XIX–A–16–e–B/K/37/1951. (1. d.) 1951. június 5. – Magyar Országos Levéltár, Vas Zoltán elnök iratai 1949–1953.
A tárgyalások lezárásaként Magyarország és Csehszlovákia kormányai között 1951. április 27-én Budapesten megkötötték az alumíniumipar kiépítésében való együttműködésről és a kölcsönös elektromos energia szállításáról szóló egyezményt. Az egyezmény 1 §-a
, hogy „célja a magyar alumíniumipar gyorsított ütemű kibővítése és Csehszlovákiában az alumíniumipar kiépítése a magyar nyersanyagbázis felhasználásával." Az egyezményben , hogy a két országnak kölcsönösségi alapon mennyi bauxitot, timföldet, valamint energiát kell szállítania.A két ország gazdasági kapcsolatai azonban korántsem váltak zavartalanná. 1954 elejére Magyarország villamosenergia-ellátásában komoly problémák mutatkoztak. A Minisztertanács elnökének 1954. február 4-én kelt levele jelezte ezeket a gondokat. Ennek alapján Csehszlovákia nem teljesítették azokat a megállapodásokat, amelyek egyrészt az inotai „November 7" Erőmű építésére, illetve felszerelésére, másrészt pedig a Magyarországnak Csehszlovákia által átadandó elektromos-energia szolgáltatásra
.A területcseréről szóló javaslat egy olyan időszak nyomát viseli magán, amely az akkori Magyarországon a nehézipar szerepének megkérdőjelezhetetlen dominanciájáról szólt. Az első ötéves népgazdasági terv megemelt irányszámainak teljesítésébe illeszkedő kétoldalú energia-együttműködés egyben Magyarország jelentősen megnövekedett ipari energiaéhségének a kielégítését szolgálta, mindez azonban a nehézipar egyoldalú fejlesztéséből következően rövid időn belül anomáliákhoz vezetett.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 15.
1914
1933
Az alkoholtilalom visszavonása az Egyesült Államokban.Tovább
1944
Adolf Eichmann német SS-Sturmbannführer utasítására Budapestről elindítják a Magyar Nemzeti Bankban tárolt értékeket szállító „...Tovább
1987
Az MSZMP Politikai Bizottságának 1987. december 15-ei határozata március 15-ét ismét nemzeti ünneppé nyilvánította.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő