Mussolinit olasz kommunista partizánok kivégzik, szeretőjével, Clara Petaccival együtt.Tovább
Iratok Kádár János belügyminiszterségének idejéből
„A Magyar Köztársaság Elnöke 1948. évi augusztus hó 5-én kelt elnöki elhatározásával Rajk László belügyminisztert eddigi buzgó szolgálata elismerése mellett ezen tiszte alól felmentette, s egyidejűleg nevezettet külügyminiszterré, Kádár János országgyűlési képviselőt pedig belügyminiszterré kinevezte. […]
Intézkedés teendő a 24.001/1947. II. P.M. számú rendeletben meghatározott 150%-os miniszteri pótlék Rajk László volt belügyminiszter részére való beszüntetése és egyidejűleg Kádár János belügyminiszter részére fogadalomtétel napjától, azaz 1948.évi augusztus 5-től való kiutalása iránt.”
Bevezető
A Magyar Országos Levéltár „1945 utáni Belügyminisztérium"
öt iratot mutatunk be. Az iratok közül kettő Kádár János belügyminiszteri kinevezéséhez köthető: az egyik egy kötet, az ún. első oldala, a másik két egymással összefüggő ügyirat Rajk László felmentéséről és Kádár János belügyminiszteri illetve Kádár miniszteri pótlékának utalványozásáról szóló A további két irat a Belügyminisztérium szervezetének átalakításához kapcsolódik: a BM Államvédelmi Hatóság jogkörének megállapítása tárgyában, Kádár János által 1948. szeptember 6-án kiadmányozott, 288.010/1948. IV. 1. BM számú rendelethez készült valamint a november 25-ei keltezéssel ellátott, az Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága szervezeti változtatását célzó .Az elsőként említett irat nem a benne szereplő adatok gazdagságával, vagy azok újszerűségével tűnik ki. Mindössze két nevet tartalmaz: Rajk Lászlóét és Kádár Jánosét, valamint hivatali működésükkel kapcsolatos, minimális mennyiségű adatot. Eszerint Rajk László közszolgálatának és belügyminiszterségének kezdete egyaránt 1946. március 20., e tisztséget pedig külügyminiszterré történt kinevezéséig, 1948. augusztus 5-éig viselte. Ettől a naptól kezdve váltotta őt a belügyminiszteri székben Kádár János. A kinevezés dátumát a miniszteri pótlékokról szóló irat is említi, azzal az információ-többlettel, hogy Kádár
összege 1948 szeptemberétől 2065, 50 forint volt. A szegényes információk miatt az iratok messzemenő következtetésekhez nem szolgáltathatnak kellő alapot, de éppen hiányosságaik miatt lehetnek gondolatébresztők.Státuszkönyv egy oldala Kádár János és Rajk László nevének beírásával.
Jelzet: MOL XIX–B–1–r–Vegyes személyzeti. Státuszkönyv–1948
Jelzet: MOL XIX–B–1–r–Vegyes személyzeti. Státuszkönyv–1948
Azt már nem rögzítették ugyanis, hogy Kádárt 1950. június 23-án - a Munka Érdemrend arany fokozatával való kitüntetése mellett - felmentették belügyminiszteri tisztségéből, miként azt sem, hogy utódául Zöld Sándort nevezték ki, aki 1951. április 10-ig dolgozott belügyminiszterként. Mindhárom személy rövid időt töltött belügyi hivatalában, további hasonlóság életútjukban, hogy nem sokkal a Belügyminisztérium éléről való távozásuk után nemcsak a hatalomtól voltak kénytelenek , hanem a puszta létük is volt. Csupán e tények ismeretéből arra következtethetünk, hogy önmagában a belügyminiszteri poszt birtoklása nem jelentette a hatalom legfelső köréhez való tartozást, a megválás a poszttól viszont az egyén politikai súlyának drasztikus csökkenését jelezte.
Ehhez a megállapításhoz illeszkedik a szeptemberi rendelettervezet is, amiről tévedés lenne azt hinni, hogy Kádár saját kezdeményezésére született, közvetlenül a kiadmányozás előtt. Az sem helyes, ha feltételezzük, hogy a Magyar Államrendőrség államvédelmi osztályának átalakításáról szóló döntést az MDP valamely vezető testülete hozta, noha az MDP Titkárságának 1948. szeptember 7-ei
tárgyaltak az ÁVO másodfokú hatósággá történő átalakításáról. A Titkárság ekkor csupán megerősítette az MDP Belügyi Bizottságának 1948. július 15-ei hozott határozatát, amit még Rajk László . Az, hogy annak ellenére nem adták ki a határozatot Rajk belügyminisztersége idején, hogy még júliusban jóváhagyták a hónapokkal később kiadott rendelet minden lényeges elemét, arra utal, hogy már ekkor sem számoltak vele hosszútávon.A rendelet végül a belügyminisztérium államvédelmi hatósága jogkörének megállapítása címmel a Rendőrségi Közlöny1948. szeptember 15-ei számában
azzal, hogy 1948. szeptember 10-től lép hatályba. Ez év novemberében a Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdasági Rendészeti megszüntetésével és a BM ÁVH-ba való részleges beolvasztásával a rendőri és az államvédelmi szervezet párhuzamosságát számolták fel, illetve .Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 28.
1945
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő