Eck Mór fővárosi bizottsági tag indítványt terjesztett a közgyűlés elé. Eszerint a zsidó egyetemisták és főiskolások védelme érdekében...Tovább
Vígszínház és kultúrpolitika 1972–1973
„A kis dolgokban engedek, hogy a lényegben ne kelljen engedni.” (Örkény István)
"Én úgy érzem, nem szabad abból kiindulni, hogy a nézőtéren jány-drukkerek ülnek. Nem ennek a pár embernek játszanánk el a darabot, hanem annak a tömegnek, amely csak tankönyveiben tanult valamit a háborúról, nincs semmiféle elképzelése, tehát indulati állásfoglalása sem a régi rendszerről, én pedig, mint rendező úgy szeretném ezt a művet előadni, hogy a néző nemcsak megrendülne e negyedmillió szegényparaszt, „megbízhatatlan” és munkaszolgálatos áldozat áldozat szörnyű sorsán, hanem meg is gyűlölje azokat, akik a vesztőhelyre vitték őket."
Kőháti Zsolt feljegyzése
Örkény-Nemeskürty „Holtak hallgatása" c. darabjának főpróbájáról
Kulturális Alosztály
Feljegyzés
Örkény-Nemeskürty: Holtak hallgatása c. darabjának főpróbájáról
1973. január 10-én a Pesti Színházban szűk körű főpróbát tartottak Örkény-Nemeskürty: Holtak hallgatása c. darabjából.
A szövegkönyv a korábbi változathoz képest jelentékenyen módosult. Egyértelművé vált, hogy Jányt - illetőleg a Jány-féle magatartás-típust - a szerzők elítélik, és egyéniségében a Horthy-korszak fasiszta mentalitását kísérelik meg ábrázolni. Tomanek Nándor szerepfelfogásában is egyértelmű a kritikus állásfoglalás; a második részben világos és hatásos jelenet során mondják ki felette, „mégegyszer" az ítéletet (Tordy Géza mintegy a tömegek képviselője, ügyészként).
Ezzel a művel továbbra is esztétikai természetű problémák adódhatnak - magát a műfajt illetően -, ami azonban már a sajtókritikára tartozik. Néhány mozzanat így is - vita keretében - szóba került:
•- Jány hazatérésének, önkéntes felelősségvállalásának ténye túl nagy hangsúlyt kap; - a rendező, Várkonyi ezzel kapcsolatban szövegmódosítást ígért (húzást);
•- Teleki Pál öngyilkosságát a színpadon lévők tiszteletadó vigyázzállással fogadják; Várkonyi gondolkodik más megoldáson;
•- Jeremenko szövegét a katonai szakértők nem tartották eléggé világosnak és odaillőnek; Örkény elmondotta, hogy a Neues
származó nyilatkozatnál jobb dokumentumot nem sikerült találniok; a szöveg valószínűleg marad;•- a dzsentroid „tisztesség" mozzanata is a kelleténél több hangsúlyt kapott - szemben a „kisemberek" magatartás-típusával; Várkonyi apróbb változtatást ígér (pl. Stomm Marcell grófi címének elhagyását).
•- túl erős dramaturgiai hangsúlya van egy feltételezett beszélgetésnek Jány kinevezéséről, holott a darab világosan érzékeltette: miért éppen Jányra volt szükség.
Véleményem szerint a produkció intellektuális színvonala, különösen a hosszadalmasabb, érdektelenebb első rész miatt túl nagy közönségvisszhangja az előadásnak nem lesz; főképp azok nézik majd meg, akik Nemeskürty könyvét is elolvasták. Nem zárható ki persze az sem, hogy a közönség egy részében bizonyos gondolatébresztő, önvizsgálatra késztető hatást is kelthet; konkrét történelmi eseménysoron túlmutatva a folyó és lehetséges imperialista háborúk ellen adhat érveket. A bemutató a Vígszínház politikus útkeresését jelzi, de egyben színházi kritikánk vizsgája is lesz.
Budapest, 1973. január 11.
Kőháti Zsolt
Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 36. cs. 24/1972. ő. e. (MSZMP Központi Szervei - Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály) - Géppel írt tisztázat saját kezű aláírással.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 15.
1922
1928
Egyetemisták tüntetnek a numerus clausus módosításával kapcsolatos intézkedések ellen. Bezárják a budapesti Műegyetemet, a Közgazdasági...Tovább
1944
A sikertelen kiugrási kísérletet követõen Szálasi Ferenc ragadja magához a hatalmat.Tovább
1944
„A Szálasi-puccs és a fronthelyzet végképp szétbomlasztotta a dezorganizálódott úri–jobboldali szervezeteket.” A...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő