Eperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot.Tovább
Embernek maradni
Erb Jenő munkaszolgálatos századparancsnok-helyettes a II. világháborúban
Egy volt munkaszolgálatos levele hajdani parancsnokának
„Én Önre – és meggyőződésem, hogy minden életben lévő volt bajtársam – szeretettel gondolok, és mindenkor mintaképül állítom Önt, mint aki abban a nehéz időben, amikor minket zsidókat a rendelkezések sújtottak, Ön mint századparancsnok helyettesünk (de gyakorlatilag századparancsnokunk volt) mindent megtett nehéz sorsunk enyhítésére, még a német megszállás után és a nyilas hatalomátvétel után is, amíg Ön velünk volt.”
Forrás
G. L. egykori munkaszolgálatos levele hajdani parancsnokának, Erb Jenőnek
1970. március 30.
„Arlington, Va. March 30, 1970
Kedves Erb Jenő Úr!
Ha a feladót nézi, az nem sokat árul el Önnek, mert nem tartom valószínűnek, hogy erre a nevemre emlékezne, hisz eredeti nevemet csak a felszabadulás után változtattam meg a mai nevemre. Az eredeti nevem: G. L. és az Ön századában szolgáltam (hála Isten) és együtt voltam Önnel, amíg Önnel az a sajnálatos szerencsétlenség nem
. A felszabadulás után pedig a bátyám cukorka üzletében a Jókai téren volt rövid ideig egy kis élelmiszer üzletem. Ezek után azt hiszem, semmi kétségem sincsen, hogy emlékezni fog rám. Én Önre - és meggyőződésem, hogy minden életben lévő volt bajtársam - szeretettel gondolok, és mindenkor mintaképül állítom Önt, mint aki abban a nehéz időben, amikor minket zsidókat a rendelkezések sújtottak, Ön mint századparancsnok helyettesünk (de gyakorlatilag századparancsnokunk volt) mindent megtett nehéz sorsunk enyhítésére, még a német megszállás után és a nyilas hatalomátvétel után is, amíg Ön velünk volt. És ennek tudható be, hogy ottlétéig csak egyetlen halottunk volt (), aki[t] azon az emlékezetes visszavonuláskor (mikor szekereket és ágyúkat toltunk fel a szerpentinen) egy ágyútalp agyonnyomta.[!]Én 13 éve élek itt az Egyesült Államokban, viszonylag nyugodt életkörülmények között, sikerült ez idő alatt a jövőmet megalapozni, életet teremteni. Egy lakás és házfestő vállalatom van, ami az ún. nyugodt megélhetést biztosítja. A lányom öt évvel ezelőtt kijött, mint látogató, itt tudtam tartani, és két évvel ezelőtt férjhez ment egy repülő ezredeshez, Californiában lakik, kifogástalan életkörülmények között és boldogan. 1958 szeptemberében látogatóban voltam otthon feleségemmel (közben ismét megnősültem itt), de Pécsett csak két órát töltöttem, amíg a temetőbe mentem imádkozni. Így sajnos senkivel sem tudtam találkozni. Jövőre szándékozok ismét hazamenni, és remélem akkor sikerülni fog Önnel is találkoznom.
Nyilván felmerül Önben a kérdés, hogy mi késztetett engem ennek a levélnek a megírására. Őszintén mondom, semmi különös okom nem volt, mint a napokban a kezembe került egy érdekes könyv, ami a régi időkkel foglalkozott és különösen sok esetet említ az akkori idők kegyetlenkedéseiről a munkaszolgálatosokkal. Ez ébresztett fel bennem gondolatokat az együtt töltött időről és szeretném, ha válaszolna és közölne levelében sok pécsi érdekességet, valamint hogy kik vannak még meg otthon a régi bajtársak közül. Igen, sajnos arra is kell gondolni, hogy kik vannak meg, mert bizony, ha nem is öregedtünk meg, az idő bizony eljárt. Én is a 63. évemben vagyok, de hála Isten jó egészségben. Remélem Önről és kedves családjáról ugyanazt fogom olvasni kedves levelében.
Szívélyesen üdvözlöm a kedves családjával együtt: L. J. G.
 |
 |
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 16.
1919
1940
A Szovjetunió megkezdi Észtország megszállását.Tovább
1944
Jaross Andor belügyminiszter a közrend és a közbiztonság megőrzésére hivatkozva feloszlatja a Gyermekbarát Egyesületet. A "veszélyt...Tovább
1948
A Nemzetgyűlés elfogadja az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot (1948:XXXIII. tv.), amelynek végrehajtása...Tovább
1958
Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós halálos ítéletének végrehajtása.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő