II. világháború: A guadalcanali csata kezdete.Tovább
„Gyorsan meg kellett tanulnom, hogy Szegedről menekültem..."
Irathamisítás és élet a hamis papírokkal 1944-1945-ben
„Délután megjött Piroska nagynéném és meghozta a hamis papírokat édesanyám, Sári nagynéném, meg az én részemre. Csak most tudta meg, hogy már hiába, néhány órával, egy nappal elkésett. Gyorsan összeszedtünk egy pár holmit, beraktuk a »riadós« hátizsákomba és elindultunk ki a gettóból. A gettó egyik kapuja a Wesselényi utca elején, a zsinagógánál volt. Itt várakozásunk ellenére aránylag simán kijutottunk. Úgy látszik, a papírjaink jó hamisítványnak bizonyultak. Út közben betanított, hogy hibátlanul tudjam a papírok szerinti adataimat. Ambrus Iván. Ez lett az új nevem."
A dokumentumok köre
A hamisított irat olyan gyűjtőfogalom, amelybe sokféle dokumentumtípus tartozik, és maga a hamisított jelző mögött is különféle tartalmak húzódnak meg. A minden elemében valódi irattól a minden elemében hamisig, sokféle átmeneti típus létezett. A hamisítók lehetőségeikhez mérten választották ki, melyiket veszik igénybe vagy állítják elő. Természetesen ez időben változhatott és a legtöbb esetben változott is: egy új kapcsolat, iratforrás, eszköz, technikai eljárás mind hozzájárult a folyamat tökéletesedéséhez és a használat biztonságosabbá válásához.
Ide sorolhatóak azok a valódi iratok és igazolványok, melyek adatai, aláírásai és pecsétjei hitelesek voltak, a kitöltött sorok viszont nem a felhasználó személyére vonatkoztak. Ezek után jönnek az olyan igazolványok, melyeken a bélyegzőlenyomatok és az aláírások ugyan hitelesek, de az adatok kitaláltak, megközelítőleg a tulajdonosra illőek voltak. Ilyen módon főként hadiüzemi igazolványok, polgári személyi lapok, zsoldkönyvek, bejelentő lapok, anyakönyvi kivonatok készültek. A kényszer és a sürgető igények miatt keletkeztek hamisított pecséttel ellátott és hamisított aláírással megerősített iratok is, gyakorta gépelve, stencilezési eljárással, jobbik esetben nyomdai szedés
. A hivatalos szabvány szerint, a valódi iratokat másolva, sok gonddal szerkesztették meg ezeket is. A hamisítás utóbbi módja leginkább a katonai igazolványokat érintette (nyílt parancs, élelmiszer- vagy járműutalvány, belépési, utazási ). |
4. A hamis igazolások egyike. Halasy Kálmán kocsikísérő, nyilas pártszolgálatos személyazonosságával valójában egy I. világháborús frontszolgálatáért Károlyi-csapatkeresztet kiérdemlő hadnagy bujkált Budapesten 1944 decemberében. „Kálmán" túlélte a háborút. Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2012.23.4. |
Igazából irat-együttesekről, legalább két-három összeillő dokumentumról beszélhetünk. Egyetlen hamis iratra nem épülhetett egy egész személyazonosság. Jellegzetes iratcsoportot alkotott az anyakönyvi kivonat keresztlevéllel, lakóhelyi igazolással. Ha előbbi létező személyé volt, utóbbit könnyű volt beszerezni, ha nem, azt is hamisítani kellett. A változó rendeletek, a körülményekből adódó, kényszer szülte, sűrű név- és lakáscserék tovább bonyolították a helyzetet. Tehát sokféle és sokszor változó állományról volt szó.
A teljesség igénye nélkül álljon itt egy lista a hamisított okmányokról: születési- és házassági bizonyítvány, keresztlevél, polgári személylap, ki- és bejelentőlap, egyetemi index, érettségi bizonyítvány, tanintézeti igazolvány, fényképes üzemi belépő, hadüzemi felmentést igazoló irat, rendőri bejelentő, leventeigazolvány, katonai igazolványi lap, zsoldkönyv, leszerelési jegy, SAS-behívó, menetlevél, katonai szabadságos levél, nyílt parancs, katonai alkalmatlanságot bizonyító
.Az iratok elkészültével nem zárult le a folyamat, tesztelni is kellett azokat, kipróbálni, megállják-e a helyüket egy-egy igazoltatás alkalmával. Ennek sikerrel zárulta után az okmányok eljuttatása a célszemélyekhez sem volt kisebb és veszélytelenebb feladat. A lebukás az átadás-átvételnél is fenyegető volt.
Aki 1944-ben a bujkálás és az illegalitás mellett döntött, annak papírjaival elsősorban azt kellett bizonyítania, hogy nem zsidó, másrészt férfiként, hogy nem katonaszökevény. A nem zsidó származást anyakönyvi kivonatokkal igazolták. A legfőbb veszély forrása az utcai igazoltatás volt, amely a legváratlanabb helyzetekben is bekövetkezhetett, erre felkészülve a legtöbben ezeket a nyomtatványokat mindig maguknál tartották. Akik valódi irat nélkül dolgoztak, azoknak minden személy családját és felmenőit újra kellett tervezniük. A hamisítók gyakran erdélyi hivatalok pecsétjét használták, mert azokat nem tudták ellenőrizni: „Kérem az olvasót, hogy ha a Maroscsúcsi Lelkészi Hivatal pecsétjével találkozik egy esketési anyakönyvi kivonaton, fogadja kellő aggállyal az azon szereplő házasság valódiságát" - emlékezik vissza a hamisítók egyike, Bauer Miklós.
A saját lakásából az adott személynek mindenképpen be kellett jelentkezni valamilyen más lakcímre. Ez a férfiak számára mutatkozott nehéz feladatnak, ugyanis számukra a bejelentkezéshez - egy albérlet esetében is - szükség volt az illetékes rendőrszoba által szabályszerűen lebélyegzett kijelentőlapra is, melyet a házfelügyelőnek is be kellett mutatni. Erre jó módszernek mutatkozott a női bejelentő lapok
. Akinek az adott lakcímen a tartózkodási papírjai rendben voltak, annak élelmiszerjegyekkel is rendelkeznie kellett. |
5. Állandó lakás bejelentését igazoló szelvény Róna Istvánné sz. Farkas Ibolya részére, pecséttel, Féja Géza aláírásával. Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2012.37.37. |
Katonaköteles korú férfinak veszélyes volt az utcán civilben mutatkoznia, főleg az 1944 nyarától kezdődő, tömeges munkaszolgálatos behívások idejétől kezdve. A hamisításnak kedvezett, hogy zsidók és nem zsidók igazolására ugyanazon okmányok szolgáltak. A honvédségi iratok közül elsősorban a zsoldkönyvek és az alkalmatlansági bizonyítványok voltak fontosak. Az előbbi, mellyel honvédként lehetett megbújni, biztonságosabbnak mutatkozott, az alkalmatlanságot igazoló dokumentumok figyelembevételére nem volt garancia.
 |
6. Katonai zsoldkönyv üres formanyomtatványa. Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2013.52.7. |
A szükséges dokumentumok körébe a mindennapi életben használatos, úgynevezett nem hivatalos iratok is beletartoztak, ezek megléte csak tovább növelte a személyazonosság hitelességét. Egy névre szóló zálogjegy, vagy egy cédula a tisztítóból legalább annyira legalizált, mint egy hivatalos
.Tulajdonképpen többrendbeli közokirat-hamisításról volt szó, ennek értelmezése azonban az egyik résztvevő
„senki számára nem okozott semmilyen törvényességi gondot, semmiféle erkölcsi skrupulust. Az emberbaráti segítségnek, a pusztításon alapuló hatalom törvényei kijátszásának egyetemes törvényei annakidején erősebbnek bizonyultak."
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 07.
1942
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő