20. század

A Nagy Háború

Az első világháború kitörésekor az 1912. évi XXX. tc. volt érvényben, mely egységesítette a közös hadsereg és a honvédség védkötelezettségét. A törvény szabályozta a jelentkezést az összeírásra, a községi elöljáróságok és az anyakönyvvezetők közreműködését. Új elem tűnik fel az egészségügyi alkalmasság kérdésében: amennyiben a sorozás helyszínén a jelölt alkalmassága, illetve alkalmatlansága nem dönthető el, kórházi kivizsgálás kérhető. A sorozóbizottság tagjai polgári részről a sorozójárás közigazgatási tisztviselője és a megyei főorvos, a közös hadsereg és a honvédség részéről egy-egy törzstiszt vagy százados és legalább egy katonaorvos. A besorozottak közös hadseregbe és a honvédségbe való beosztását váltakozva kellett foganatosítani.

1914. július 25-én Ferenc József elrendelte a haderő egy részének mozgósítását. Alig egy héttel később, 1914. július 31-én pedig az ország minden védköteles férfija megkapta a mozgósítási parancsot. Már a háború első hónapjai oly mértékű véráldozattal jártak mind a legénységet, mind a tisztikart illetően, hogy a póttartalékok is kimerültek. Testi alkalmasság tekintetében egyre lejjebb és lejjebb került a színvonal, egyre idősebb évfolyamokat küldtek a frontra. A sebesültek felépülésük után szintén az arcvonalban találták magukat, a háború vége felé bizony az is előfordult, hogy negyedszer-ötödször sebesült katonát vezényeltek ismét a hadszíntérre.

A népfelkelés fegyverbe hívása már a háború elején, 1914. július 31-én bekövetkezett. A békében kidolgozott mozgósítási tervek alapján létrejöttek a népfelkelő gyalogezredek és huszárosztályok. Különleges népfelkelő alakulatokat is felállítottak, melyek elnevezése árulkodik az általuk ellátott feladatokról: erődítési munkásosztagok, útépítési munkásosztagok, őrkülönítmények, vasútbiztosító alakulások, mészáros századok, pékszázadok, teherhordó századok, megszálló alakulatok. A háború elhúzódásával a negyvenkét évesek évfolyama is kimerült. Kivételes törvényekkel kellett tehát biztosítani az utánpótlást, egyre idősebb és idősebb évfolyamokat mozgósítottak. A háború utolsó évében már 55 év volt a népfelkelési korhatár. A fiatalabb korosztályokat is érintette az életkorban bekövetkezett módosítás, itt 18. évre csökkentették a népfelkelésben való részvételt. Az alkalmasság tekintetében is egyre engedékenyebbek lettek a sorozóbizottságok.

1915 folyamán két rendkívüli katonai törvény is életbe lépett. A Ferenc József által szignált 1915. évi II. tc. módosította a háború időtartamára a népfelkelési törvényt, a III. tc. pedig rendelkezett a népfelkelésre kötelezett magyar állampolgárok a Galíciából és Bukovinából kiegészülő osztrák seregtestekbe a háború időtartamára történő beosztásáról. (Lásd az 5. számú forrás!)

Az 1917. évi VIII. tc. már IV. Károly uralkodására esik. (Lásd a 6. számú forrást!) Ebben a törvényben az uralkodó a hősi halottak emlékének megörökítéséről rendelkezik. A törvény minden község illetve város feladatául jelöli ki a hősi halottak nevének megörökítését, melynek eredményeként sorra jönnek létre a háborús emlékművek még a legapróbb településeken is.

Első világháborús emlékművek Jász-Nagykun-Szolnok megyében -