A magyarországi vörösterror zsidó származású áldozatai

6.

Izraeliták Országos Irodája Elnökségének felhívása a zsidó hitközségekhez

Budapest, 1929. július 3.

Felhívás a magyar zsidósághoz!

A Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának elnöksége elhatározta, hogy az utókor számára összegyűjti és örök emlékezetül irattárában helyezi el a tíz év előtti kommunista rémura zsidóvallású mártírjainak neveit, akik a haza és a valláserkölcsi eszme szent ügyének védelmében vérüket hullatták és életüket feláldozták. A zsidó vértanúk ezen névsora hitet fog tenni és dicsőséges tanúságot fog szolgáltatni a magyar zsidóság rendíthetetlen, önfeláldozásig hűséges hazaszeretetéről, és örök időkre hirdetni fogja minden ellenkező ráfogás és rágalom ellenére, hogy a magyar zsidóság egyeteme mindig, mindenkor, a legsúlyosabb viszonyok közt kész volt életét és vagyonát a közös szent haza oltárán feláldozni. A kommunizmus véres uralmának negyvennél több zsidó mártírja méltóan sorakozik fel a szabadságharc húszezer zsidó honvédja és a nagy háború tízezer zsidó hősi halottjának nagy hadseregében, hirdetve a kötelesség szent teljesítését, becsületet szerezve a magyar hittestvéreinknek és az idők végéig ragyogó fényben tündöklő példaadásul szolgálva az élőknek és az egymást váltó nemzedékeknek. Az Iroda elnöksége áthatva a magára vállalt feladat nagy jelentőségétől, újból azzal a kérő szózattal fordul összes hittestvéreinkhez, akiknek hozzátartozói a véres terror napjaiban hősi halált szenvedtek, hogy azoknak nevét és a közelebbi körülményeket a vonatkozó bizonyítékokkal, - amennyiben még meg nem tettek volna - az Országos Izraelita Irodánál (Budapest V., Sas u. 91.) sürgősen jelentsék be.

Az Iroda elnöksége ép ily fontos feladatának tekinti, hogy az utókor számára mindazon hittestvéreink nevét feljegyezze, akiket a vörös terror családi tűzhelyük mellől túszok, vagy ellenforradalmárok gyanánt elhurcolt és állandó életveszélyben hosszabb-rövidebb ideig rabságban tartott. Ki fog derülni ebből a névsorból, hogy a kommunizmus a hazájához és vallásához hűségesen ragaszkodó zsidó polgárságban veszedelmes ellenfelét látta, és annak megfélemlítésével igyekezett zsarnok uralmát megszilárdítani. A zsidóvallású túszok tömege ad abszurdum fogja megcáfolni a gyűlölködők vádaskodását, mintha a kommunizmus a zsidóság hatalmi céljainak eszköze volna. Ma tíz évvel a rémuralom megszűnte után még lehetséges a zsidó túszok hiteles névsorának összeállítása. Az Iroda elnöksége tehát felhívja mindazon hittestvéreinket, akik a kommunizmus alatt, mint túszok vagy ellenforradalmárok fogságba hurcoltattak, hogy nevüket, elfogatásuk közelebbi körülményeit és annak tartamát sürgősen közölni szíveskedjenek. Különösen fontos volna, hogy a nagyobb hitközségekben élő hittestvéreink, akikről hitközségünk kimutatást nem vezethet, a reájuk vonatkozó adatokat a névsor teljessége érdekében közöljék az Irodával.

A magyar zsidóság önmaga iránti kötelességét rója le, mikor mindazok nevét megörökíteni segít, akik életüket áldozták fel vagy veszélyeztették a felforgató törekvések elleni küzdelemben.

Budapest, 1929. július 3-án

Dr. Eulenberg Salamon                                                                     Kohner Adolf

ügyvezető elnök                                                                                elnök

                                                           Dr. Bakonyi László

                                                                       titkár