A Belügyminisztérium feladatai az 1956 utáni első választások lebonyolításában

„Az 1958. novemberi országgyűlési és tanácsválasztások jelentős feladatok elé állítják a Belügyminisztérium szerveit is. Ebben az időben számolni kell az imperialista hírszerző szervek, valamint egyéb ellenforradalmi elemek aktivizálódásával, fokozott propaganda tevékenységével, huligán és egyéb alvilági elemek zavart keltő cselekményeivel. Ezenkívül a Belügyminisztérium szerveinek el kell látni a választással kapcsolatos rendészeti és biztosítási szolgálatot is.”

Bevezetés

1958 őszén országgyűlési és tanácsválasztások előtt állt az ország. Magyarországon a fordulat évétől kialakított zárt, kötött, lajstromos választási rendszerben a népfrontpolitika szemlátomást mindig sikeresen közvetítette a választók felé a párt (káder)politikájának elvárásait. Az 1949-es országgyűlési választásokon a 402 képviselőből még csak 285 volt a Magyar Dolgozók Pártának a tagja, 1953-ban viszont a 298 főre csökkentett létszámú törvényhozásba 206 párttag került be. És bár az 1958 - 1962 között működő országgyűlés képviselői helyei 338-ra növekedtek, az arányok mégis tovább "javultak": már csak 62 pártonkívüli juthatott mandátumhoz.

Az eredetileg 1957-ben esedékes együttes országgyűlési és tanácsi választásokat csak 1958. november 16-ára tűzte ki az Elnöki Tanács - furcsa módon igen közel a forradalom második évfordulójához és napra pontosan öt hónappal Nagy Imréék kivégzése után. A változatlanul igen feszült légkört érzékelteti a Belügyminisztérium Politikai Nyomozati Főosztálya 1958 I. félévi vizsgálati jelentése is. Eszerint az év első hat hónapjában politikai jellegű bűncselekmények gyanújával összesen 874 ft tartóztattak le. Az eljárás megindításának hivatalos okai: kémkedés - 25 fő, szervezkedés - 400, izgatás - 106, népellenes bűncselekmény - 2, terrorcselekmények - 7, határátlépés (kísérlete) pedig 137 (49) fő. [BM Politikai Nyomozati Főosztály 1958 I. félévi vizsgálati jelentése. 1958. július 29. Történeti Hivatal Mikrofilmtár 8-1/173/58.]

Érthető, hogy a pártközpontban a választási előkészületek minél alaposabb megszervezését tartották a legfontosabbnak. Figyelmük kiterjedt arra is, hogy egy héttel a választások előtt országszerte felolvas(tas)sák a templomokban a püspöki kar pásztorlevelét, a református egyház zsinati tanácsának üzenetét valamint az evangélikus egyház egyetemes presbitériumának felhívását. Ezekben felszólítják a híveket, hogy a választásokon szavazzanak a Hazafias Népfront jelöltjeire. (Azt nem lehet tudni, hogy mindez közvetlenül összefüggésbe hozható-e azzal a hírrel, miszerint - ahogyan a Népszabadság 1958. szeptember 25-i számában olvasható - "a kormány a római katolikus, a református és az evangélikus egyházat rendkívüli államsegélyben részesítette".)

Természetesen a belügyi szerveknek elsősorban nem egyszerűen a technikai-szervezési feladatok megoldása terén kellett ügyködniük. Tevékenységük alapvetően politikai jellegű volt. A belügyminiszternek 1958. augusztus 30-i parancsa tartalmazta az ide vonatkozó feladatokat. A legfontosabb szerep természetesen a Politikai Nyomozó Főosztályra hárult, hiszen - ahogyan a parancs fogalmaz - "ebben az időben számolni kell az imperialista hírszerző szervek, valamint egyéb ellenforradalmi elemek aktivizálódásával, fokozott propaganda tevékenységével, huligán és egyéb alvilági elemek zavart keltő cselekményeivel."

A választások zavartalan lefolytatásának biztosítására a belügyminiszter igen részletes, átfogó feladattervet fogalmazott meg a Politikai Nyomozó Főosztály számára. Az esemény lebonyolítását mindenek előtt kiemelt súlyú politikai feladatnak tekintették; a politikai szempontból kevésbé súlyos ügyek megoldását a "közrendvédelmi feladatok" körébe sorolta a parancs, bár ennek egyes vonatkozásai már az országgyűlési és tanácstagi választások megszervezésének adminisztratív-technikai feladatait is érintették. A parancs végrehajtása a Belügyminisztérium személyi állományának teljes készültségét igényelte, ami a választás napját megelőző nap délutánjától - 1958. november 15-én 13 óra 30 perctől - az azt követő nap reggeléig - 17-én 8 óra 30 percig - tartott.

A parancs melléklete önmagában is figyelemre méltó. A belügyminiszter ugyanis a választások biztosításával kapcsolatos parancsot tartotta alkalmasnak arra, hogy kibocsátásának időpontja (1958. augusztus 30.) valamint a választások napja (1958. november 16.) közötti - és részben utáni - időszakra eső összes nagyobb politikai eseménnyel és évfordulóval kapcsolatos jelentési kötelezettséget egységesen meghatározza. Ilyen kiemelkedő és figyelemmel kísérendő eseménynek minősült elsősorban az ENSZ kezdődő közgyűlése, a (ellen)forradalom kitörésének és leverésének második valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenegyedik évfordulója.

A választásokról szóló beszámolók szerint a részvétel 98,4 %-os volt, a Hazafias Népfront jelöltjeire a szavazók 99,6 %-a voksolt. Természetesen nyugaton is figyelemmel kisérték a történteket, még ha kimenetelükkel kapcsolatosan senkinek nem lehettek illúziói. A Szabad Európa Rádió legélesebb hangú kommentátora, a "Reflektor"-rovat Gallicus-ának (Mikes Imre) elsősorban a 0,4 %-os "nem" szavazatról támadt mondanivalója: "hetedfél millió voksból mindössze 28 651 elutasító szavazatot engedélyeztek. Ez a képtelen, 99,6 százalékos diadal azután magában hordta a bohózat megsemmisítő bírálatát. [...] A magyar sors, mint 1956 októberében megmutatkozott, sok millió ellenszavazatra, mondhatnók az egész nemzet ellenszavazatára utal. Mégis, az urnákból csak 28 651 'nem' került elő. Olyan elsöprő diadal ez - már tudniillik a kézzelfogható valóság és igazság fölött -, hogy csak a nemzet csendes megvetése és a világ megvető csendje lehetett rá a válasz." [Mikes Imre (Gallicus): Választás Pannóniában. In: Reflektor. Griff, München, 1977. 110-111. o.] Hasonló iróniával értékelte az eseményeket az 1958-ban Londonban megjelent Irodalmi Újság is. "A választásról a legpontosabb beszámolót nyilván a Magyar Nemzet közölte, részben Ortutay Gyula, részben az ismeretlen vezércikkíró tollából. Kiderült belőle, hogy nemcsak az igenlők számaránya ért el rekordot, hanem a szónoklóké is: több mint kétszázezer ember szónokolt párhuzamosan a jelölő gyűlésekre kivezényelt több mint hárommilliónak. De megnyugtató, teszi hozzá a lap, hogy 'túlzott éljenzés' nem volt hallható. Már túlozva éljenezni sem szabad?" [- lt - : 99.6 százalék. Egy választás margójára. Irodalmi Újság, 1958. december 1.]

Az újonnan megválasztott országgyűlés 1958. november 26-án tartotta alakuló ülését. Ezen Dobi Istvánt az Elnöki Tanács, Rónai Sándort pedig az országgyűlés elnökévé választották. A Münnich Ferenc miniszterelnök által 1958. január 28-a óta vezetett kormányt pedig változatlanul, korábbi összetételében erősítette meg az új országgyűlés.

Ezen a napon történt december 02.

1915

Albert Einstein közzéteszi a relativitáselméletet.Tovább

1915

Befejeződik a IV. isonzói csataTovább

1917

Befejeződik az I. piavei csata.Tovább

1944

Szegeden megalakul a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front.Tovább

1956

Fidel Castro, Che Guevara és harcostársai megérkeznek a Granma fedélzetén Kuba partjaihoz, partra szállnak Kuba Oriente tartományában, és...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.

Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.

Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.

Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.

Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő