A "joviális öregúr" és a "kedves vidéki néni"

Nyikita Szergejevics Hruscsov és felesége látogatása a Magyar Optikai Műveknél

„Nagytakarítás, festés, mázolás de csak a megjelölt útvonalon […]. Kopott gépek, falak egyik oldala, vendégek felé eső oldal lett lefestve. Csak a szép és jó!” Nyikita Szergejevics Hruscsov és felesége 1964. április 8-án Magyar Optikai Műveknél tett látogatásáról egy kézzel írt forgatókönyv-változat és fotóalbum tanúskodik. Számos, a korra jellemző információt tudhatunk meg a lázas előkészületi munkák, majd a látogatás leírásából, a korra oly jellemző propagandisztikus fotók illusztrálásával.

Bevezetés

Nyikita Szergejevics Hruscsov - a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke - és felesége, Nyina Hruscsova a párt- és kormányküldöttséggel együtt 1964. április 8-án egy háromnapos hivatalos látogatás keretein belül meglátogatta a Magyar Optikai Műveket.

A szocialista állami vállalat jogelődje - egyben a Süss Nándor által, 1900-ban alapított magánvállalat jogutóda -, a Magyar Optikai Művek Rt. a Horthy-korszak egyik legjelentősebb optikai- és finommechanikai cége, kiemelt hadiipari üzeme volt. A háború utáni államosítás során szovjet-magyar vegyes vállalatként működött és a Szovjetunióból érkezett igazgatók vezették a céget. 1952-ben került 100%-osan a magyar állam tulajdonába. A hatvanas években már sokszorosan kitüntetett élüzem, és - a Gamma Művek mellett - az optikai és finommechanikai iparágazat „csúcsvállalata" volt.

Hruscsov és felesége látogatásról készült az itt közölt fotóalbum , illetve a vállalat számára egy 5-7 perces dokumentumfilm is. Az utóbbi hangosítása Hruscsov októberi puccsszerű leváltása miatt már nem történt meg (a film a Magyar Országos Levéltárnak átadott történeti értékű iratanyag részét képező vállalattörténeti filmkópiák között nem is található meg!). A fényképalbumban viszont benne maradt egy kézzel írt forgatókönyv-változat, valamint egy háromoldalas, dátum és aláírás nélküli feljegyzés. Ezt a feljegyzést feltehetőleg a film elkészítésével megbízott személy írhatta, ami fontos kiegészítő információkat nyújt a látogatás előkészítéséről, a fogadásról és a munkásgyűlésről, valamint Hruscsov személyéről. A látogatás főbb eseményeit egyrészt az albumban elhelyezett, az 1964. április 9-i Népszabadságban megjelentett hivatalos összefoglaló alapján, másrészt - egyfajta ellenpontozásként - az említett feljegyzésből átemelt és a látogatás összefoglalójába beszúrt egy-két sornyi terjedelmű, személyes hangvételű megjegyzések együttes közreadásával ismertetem.

Ezen a napon történt október 02.

1924

A Népszövetség elfogadja a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló genfi jegyzőkönyvet.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet új számmal jelenik meg a szeptember beköszöntével. Ezúttal leginkább a hétköznapi küzdelmek világába kalauzolják el az olvasót a megjelent forrásismertetések. Legyen szó akár a saját megélhetésükön javítani kívánó fiumei tisztviselőkről, egy államfordulatot éppen átélt kárpátaljai lakosokról, vagy éppen az államhatalom restriktív intézkedései ellenére is működő római katolikus egyházról és annak tagjairól. S arra nézve is láthatunk egy esetet, hogy a hétköznapok újságolvasóinak és maguknak az újságíróknak köszönhetően hogyan válhatott valaki „sikertelen bűnözővé” száz évvel ezelőtt.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az Osztrák-Magyar Monarchia fiumei tisztviselőinek és alkalmazottainak meglehetősen komplex világát mutatja be. Forrásismertetésében nagyrészt a mai Rijekában őrzött iratokra támaszkodva tárja az olvasók elé, hogy az említett állami tisztviselők és alkalmazottak milyen módon kívánták orvosolni – többek között kérvények megfogalmazásával – egzisztenciális nehézségeiket.

A dualizmus bő ötven événél sokkal rövidebb időszak, mindössze hét hónap változásainak eredményét ismerteti írásában Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet). Publikációjában két, 1939 októberében papírra vetett hangulatjelentést mutat be, amelyek az 1939 márciusának közepén ismét magyar uralom alá került Kárpátalja gazdasági, szociális és politikai viszonyairól, illetve a helyben tapasztalt helyzet változásáról adnak számot.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) friss forrásismertetésében a Zágon József és Kada Lajos közötti levelezésből mutat be újabb részleteket. Ezúttal Zágon Lajosnak a magyarországi katolikus egyház 1961-1971 közötti helyzetéről szerzett információit adta közre. A korabeli budapesti vezetés folytatta az 1940-es évek végén megkezdett egyházellenes politikáját, azonban tárgyalt tíz év mégsem tekinthető monoton időszaknak a magyarországi katolikus egyház szempontjából, mivel a Vatikán és a Magyar Népköztársaság 1964-ben megállapodást kötött egymással, valamint lezajlott a II. Vatikáni Zsinat magyar püspökök részvételével.

Halász János (levéltári referens, Kulturális és Innovációs Minisztérium) forrásismertetésének második részében a már megismert „Kloroformos Bandi” ékszerrablási ügyének magyarországi tárgyalása kerül a reflektorfénybe, valamint az, hogy éppen a „kloroformos” jelző miként bélyegezte meg Faragó Andrást, és hogy ebben mekkora szerepe volt a korabeli sajtófogyasztásnak.

Idei negyedik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Továbbra is él ugyanakkor felhívásunk korábbi és leendő szerzőink felé: az ArchívNet szerkesztősége várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2023. szeptember 13.
 

Miklós Dániel
főszerkesztő