A "joviális öregúr" és a "kedves vidéki néni"

Nyikita Szergejevics Hruscsov és felesége látogatása a Magyar Optikai Műveknél

„Nagytakarítás, festés, mázolás de csak a megjelölt útvonalon […]. Kopott gépek, falak egyik oldala, vendégek felé eső oldal lett lefestve. Csak a szép és jó!” Nyikita Szergejevics Hruscsov és felesége 1964. április 8-án Magyar Optikai Műveknél tett látogatásáról egy kézzel írt forgatókönyv-változat és fotóalbum tanúskodik. Számos, a korra jellemző információt tudhatunk meg a lázas előkészületi munkák, majd a látogatás leírásából, a korra oly jellemző propagandisztikus fotók illusztrálásával.

Forrás  

A látogatás főbb eseményei

1. A főépület bejáratához fél tizenegy után érkeztek a vendégek: a szovjet küldöttség mellett Kádár János - a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, miniszterelnök - és felesége, Tamáska Mária, Gáspár Sándor a fővárosi pártbizottság első titkára, Komócsin Zoltán a Népszabadság főszerkesztője, akiket - üdvözlésképpen - egy-egy virágcsokorral ajándékoztak meg a vállalatnál dolgozó fiatal „munkáslányok". A fogadóbizottságot dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter és Posch Gyula vezérigazgató, valamint a kerületi és vállalati pártszervek és társadalmi szervezetek vezetői alkották.

A feljegyzés írója szerint Hruscsovot szeretettel várták a dolgozók, mert jó híre volt. Igaz utána rögtön meg is jegyezte 56-os dolgait nem tudtuk. Ez után, a hruscsovi enyhülés hatására a hétköznapokban megjelenő változásokra utalt, szinte csak címszavakban: XX. kongresszus - Sztálin - változás, Demagóg szónoklatok - lazultak, 1963 - útlevél, külföldi utak kocsival, Határok, sorompók felnyíltak, szabad mozgás..., Ezt csak mi idősek tudjuk értékelni. Hruscsovról pedig a következő rövid jellemzést írta: Modern öltözködés, kalap, Joviális -  kedves öregúr, humoros volt, Felesége: Nyina kedves vidéki néni.

2. Ünnepi ülés a vállalati pártbizottság tanácstermében: itt először a vezérigazgató tartott egy hosszabb köszöntőt, amiben a vállalat történetét, illetve a MOM gyártmányprofilját és saját fejlesztéseiket ismertette; másodikként a vállalati pártbizottság titkára következett, aki a gyárnak a szocialista versenymozgalomban elért eredményeiről beszélt, és beszámolt az első negyedéves tervfeladatok teljesítéséről. Ehhez a beszámolóhoz kapcsolódik az üzemlátogatás legkínosabb pillanata - amit a hivatalos összefoglalóból is megismerhetünk - ugyanis a párttitkár az exportadatoknál jelentkező 4%-os lemaradást - részben - egy meg nem nevezett külföldi ország késett beszállításával magyarázta. Hruscsov azonnal reagált: A tapintatos fogalmazásból arra következtetek, hogy valamelyik szovjet gyár maradt adós. (A feljegyzés szerint Hruscsov még egy ironikus megjegyzést is hozzá fűzött az előző mondatához: Nézzenek a miniszter elvtársra, piros, mintha sündisznót nyelt volna! Az igazgató menteni akarva a helyzetet, rögtön válaszolt Hruscsovnak: Valóban egy motorfélét nem szállítottak le időre, de már rendeztük is a problémát. Hruscsov azonban nem tágított a témától: Ne igyekezzen enyhíteni a felelősséget, hiszen ha valamelyik gyár nem szállít pontosan, azzal dezorganizálja egy másik üzem munkáját. Odahaza majd végére járunk a mulasztásnak.

Azt viszont csak a feljegyzés írójától tudjuk meg, hogy az ügy megemlítése „melléfogás" volt. Ugyanis az említett motorok időben megérkeztek a gyárba és nem volt lemaradás a tervezett exportadatoknál sem. A félretájékoztatott párttitkár, illetve a téves adatot közlő személy későbbi sorsáról nincs adatunk.

3. Az ülés végén kölcsönösen megajándékozták egymást a vendéglátók és a vendégek: Posch Gyula vezérigazgató a vállalati kultúrház üvegre csiszolt képmását és egy utazó ébresztőórát adott át a delegáció tagjainak, Hruscsov ezeken kívül még egy távcsövet is kapott, amit megköszönt és megjegyezte, hogy: Majd egy vadászat alkalmával ellenőrzőm a minőségét. Utána pedig ő nyújtott át egy szovjet gyártmányú fényképezőgépet a vezérigazgatónak, azzal hogy: Ennek a szovjet terméknek pedig a gyár igazgatója legyen a MEO-sa.

4. Üzemlátogatás a gyár finomforgácsoló részlegébe, finomoptikai műhelyébe és a geodéziai szerelőműhelybe: az üzemegységek gyártósorai és az új fejlesztésű termékek bemutatása közben Hruscsovnak ismét sikerült megmutatnia személyiségének kedélyes, ironikus oldalát. Ugyanis az egyik speciális alumíniumöntvény kifejlesztése kapcsán a műhelyben dolgozók lelkesen magyarázták, hogy a kísérleteket egy magyar mérnök szovjet feleségével együtt végezte, mire az SZKP első titkára megjegyezte: Lám, milyen gyümölcsöző lehet, az ilyen közvetlen szovjet-magyar együttműködés. Majd a látogatás végeztével a két pártvezető kézjegyével látta el a Szocialista munka műhelye címmel frissen kitüntetett finomforgácsoló részleg brigádnaplóját.

A látogatásra kijelölt műhelyekben és részlegekben végzett előkészületi munkák minőségéről a személyes beszámolóból kapunk a korra jellemző információt: Nagytakarítás, festés, mázolás, de csak a megjelölt útvonalon..., Kopott gépek, falak egyik oldala, vendégek felé eső oldal lett lefestve.; Csak a szép és jó!

5. Munkásgyűlés a vállalat udvarán: egy úttörő fiú orosz nyelvű köszöntője és Posch Gyula vezérigazgató megnyitó szavai után következtek a pártvezetők beszédei. Kádár a MOM vezetőségének és dolgozóinak munkájában megnyilvánuló szocialista öntudatot dicsérte, amely egyszerre tartja szem előtt a termelékenységi színvonal növelésének és a gazdaságosságnak az elveit; illetve a hosszú távú szovjet-magyar együttműködés fontosságáról beszélt. Végül biztosította a munkásokat arról, hogy a pártvezetés elsődleges célja a termelési eredmények eléréséhez szükséges társadalmi és gazdasági háttér fenntartása, a megfelelő munkakörülmények kialakítása. Hruscsov beszédében először a kapitalista és szocialista országokban élő munkások helyzetének és az ebből fakadó munkamorálnak a különbségét taglalta. Majd a szovjet-magyar gazdasági együttműködés sikerességét dicsérte, amelyet a Magyar Optikai Művek működése is jól példáz. Beszédének végén a MOM termékeinek minőségével kapcsolatban a nagy nyilvánosság előtt is hangoztatta azt a véleményét, hogy a megfelelő minőségű gyártmányok előállításának elengedhetetlen feltétele a kereskedelmi szerződések maradéktalan betartása, amely alól a szovjet vállalatok sem kivételek. Ígéretet tett arra, hogy felelősségre vonják a vállalattal szerződést kötött szovjet cég vezetőit, akik nem határidőre szállították le a szükséges alkatrészeket. A gyűlés záróakkordjaként átadták a vállalat kollektívájának a szovjet delegáció ajándékát - egy hófehér Lenin-mellszobrot. A látogatásról készült utolsó felvétel pedig már Hruscsov búcsúintegetése a tribünről.

A kéziratos feljegyzésben a nagygyűlés - már-már hisztérikus légkörű - előkészítéséről olvashatunk: a díszemelvényt az asztalos üzemben készítették 20 fő részére, amely a rajta majdan elhelyezkedő személyek biztonsága miatt 10x-es biztonsággal épült meg, sok köbméter faanyag felhasználásával. A túlbiztosítás ellenére is folyamatosan aggódtak a stabilitása miatt: istenem, nehogy összedőljön, ezért a látogatás napjára olyan masszív szerkezetet sikerült felépíteni, hogy még egy T30-as tank is rámehetett volna. A szerző még röviden utal arra is, hogy a több ezer fős gyűlésre kirendelt biztonsági emberek ebben az esetben nem az ablakokban helyezkedtek el, hanem a környező épületek lapos tetőit töltötték meg.

Az incidens nélkül lezajlott látogatás befejeztével a délután folyamán elhagyta a gyár területét a szovjet és a magyar párt- és kormányküldöttség, és a másnapi - Kisstadionban megtartott - magyar-szovjet barátsági nagygyűlés után utazott vissza a Szovjetunióba a hruscsovi delegáció.

MOL XXIX-F-291-a 190. doboz (Magyar Országos Levéltár, Magyar Optikai Művek Általános iratok 190. doboz).

Ezen a napon történt szeptember 19.

1938

A müncheni konferencia napja. Csehszlovákia bevonása és megkérdezése nélkül Chamberlain, Daladier, Hitler és Mussolini eldöntik, hogy...Tovább

1991

Megtalálták "Ötzi"-t, egy több ezer éves mumifikálódott similauni férfit, az Alpok Ötz-völgyi gleccserében, Ausztria és Dél-Tirol...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő