A klerikális reakció és az ÁEH

„A megyei egyházügyi hivatalok munkájában az elmúlt másfél év alatt eléggé háttérbe szorult a klerikális reakció leleplezése. A tanács és más szervek által egyes papok ellenséges magatartásáról, tevékenységéről közölt jelzéseket nem vizsgálták ki (pl. Veszprémben), s nem éltek a rendelkezésre álló jogkörrel. Komárom megyében pl. az egyházügyi megbízott több esetben túl későn közölte a megyei pártbizottsággal az eseményeket, sőt olyan is előfordult, hogy el sem küldte a kért anyagot, vagy fontos tényeket nem közölt a pártbizottsággal.”

Forrás 

MDP Központi Vezetőség
Párt- és Tömegszervezetek Osztálya

Szigorúan bizalmas!
Készült 5 példányban.

Feljegyzés a megyei egyházügyi hivatalok és egyházügyi megbízottak munkájáról.

Készült: a Fejér, Győr, Komárom, Vas, Veszprém megyei Pártbizottságok feljegyzései és a Baranya, Somogy, Zala megyei Pártbizottságok telefonjelentései alapján.

A megyei egyházügyi hivatalok kapcsolata az elmúlt időben bizonyos mértékben javult a megyei párt- és tanácsszervekkel. A megyei pártbizottságokat rendszeresen tájékoztatják az egyes papok ellenséges tevékenységéről, az egyházi rendezvényekről és esetenként segítséget is adnak azok ellensúlyozásához. Az utóbbi időben - különösen a K.V. márciusi határozata után - jobban törekednek az egyházi kötelességek érvényre juttatásáért (pl. a koronagyűléseken és a püspöki körlevelekben). Több megyében - pl. Somogy, Vas, Veszprém és Komárom megyében - a megyei pártbizottságokkal a papok áthelyezését - esetenként pedig felelősségre vonásukat - megbeszélik. Fejér megyében pl. a megyei egyházügyi hivatal (március és április hónapban) több pap reakciós tevékenységére adatokat gyűjtött, s leleplezte a püspöki titkárt, aki a megbízottat megkerülve titkos levelezést folytatott az USA-ba.

Ezek ellenére a megyei egyházügyi hivatalok - különösen pedig a megbízottak - tevékenységében az alábbi hibák tapasztalhatók:

A megyei párt, tanács és tömegszervek, valamint a megyei egyházügyi hivatalok közötti kapcsolat nem kielégítő. Ez a kapcsolat ezideig főleg a megyei pártszervektől kért véleményben, az azoknak adott havi jelentésekben, vagy az egyes papok magatartásáról való információadásban merült ki.

Több megyében a megyei pártbizottságok az egyházügyi megbízottak munkájával elégedetlenek, mivel állásfoglalásaikban nem elég következetesek és sok esetben - különösen az elmúlt másfél évben - túlzott mértékben támogatták az egyház jogtalan kéréseit. Nem egy esetben az egyházügyi megbízott és vezető egyházi személyek között elvtelen kapcsolat van kialakulóban. Pl. Veszprém megyében Prazsák elvtárs egyházügyi megbízott Badalik püspöknek disznóöléskor kóstolót vitt és kutyát szerzett számára. Vas megyében Balázs elvtárs munkáját hanyagul végzi, túl sokat tárgyal olyan egyházi személyekkel, akik nem is az ő hatáskörébe tartoznak és ezek igyekeznek befolyásuk alá vonni. A Győr megyei megbízottak opportunista munkájára jellemző, hogy az állami szervek részéről elkövetett túlzásokra rendkívül érzékenyen reagáltak, azonban nem ez történt, amikor a papok túlkapásairól és egyezmény-megsértő magatartásokról volt szó.

Több helyen - így pl. Veszprémben Moravecz elvtárs és Komárom megyében Hevesi János elvtárs - az egyházügyi megbízottak igyekeznek becsületesen ellátni munkájukat, azonban politikai felkészültségük és általános műveltségük alacsony és így nem tudják elvégezni a rájuk bízott feladatot.

Az utóbbi időben több helyen az egyházügyi megbízottak munkájában visszaesés tapasztalható. Nem követelik meg maradéktalanul az egyház részéről az egyezmény betartását, gyakori esetben "népszerűségüket" féltve túlságosan diplomatikusan akarnak eljárni s emiatt gyakran csak az eseményeket regisztrálják (pl. Győr, Komárom, Vas, és Veszprém megyében stb.) ahelyett, hogy az állam és az egyház közötti egyezményeknek teljes mértékben érvényt szereznének. Az elmúlt másfél évben - pl. Fejér és Veszprém megyében - több esetben jogtalan egyházi követeléseket támogattak, (pl. épületek visszajuttatása stb.) elvi engedményeket láttak a vallás kérdésében (pl. Veszprém megyében) s engedékeny, liberális magatartást tanúsítottak. Vas- és Győr megyében jelentősebb adminisztratív intézkedést az elmúlt másfél évben nem tettek az egyezményt megsértő papokkal szemben (ehhez az Állami Egyházügyi Hivatal sem járult hozzá), bár a megyei pártbizottságok több esetben felhívták figyelmüket az egyezmény nyilvánvaló megsértésére (pl. illegális hittanóra, templomépítésre való gyűjtés stb.)

A megyei egyházügyi hivatalok munkájában az elmúlt másfél év alatt eléggé háttérbe szorult a klerikális reakció leleplezése. A tanács és más szervek által egyes papok ellenséges magatartásáról, tevékenységéről közölt jelzéseket nem vizsgálták ki (pl. Veszprémben), s nem éltek a rendelkezésre álló jogkörrel. Komárom megyében pl. az egyházügyi megbízott több esetben túl későn közölte a megyei pártbizottsággal az eseményeket, sőt olyan is előfordult, hogy el sem küldte a kért anyagot, vagy fontos tényeket nem közölt a pártbizottsággal. Pl: az alsógallai plébános templomi előadás szervezését, vagy hogy a bársonyosi plébános cowboy és kalandor regényeket kölcsönzött az iskolás gyerekeknek.

A megyei egyházügyi hivataloknál dolgozó elvtársak keveset járnak ki területre. Információikat nagyobb részben - pl. Komárom, Vas és Veszprém megyékben - a többé-kevésbé demokratikus magatartású papoktól szerzik be. Ezek iránt túlzott bizalommal vannak, s emiatt a megyei egyházügyi hivatalok jelentései sok esetben egyoldalúak és az egyházi befolyásról adott kép nem egészen helytálló. A gyenge kapcsolat miatt nem tudnak időben az eseményekről (pl. Vas megyében nem tudtak a megyei pártbizottságnak felvilágosítást adni a június 5-i celli búcsúról és nem ismerik a hittan beiratkozással kapcsolatos papi tevékenységet). A megyei egyházügyi megbízottak főleg a körlevelek tartalmát és kiadását ellenőrzik, (pl. Vas megyében ) azonban nem kísérik figyelemmel azoknak további sorsát.

Az állami egyházügyi hivatal részéről rendkívül kevés helyszíni segítséget adnak a megyei egyházügyi hivataloknak (pl. Fejér és Veszprém megyében). Nem kielégítő az egyházügyi megbízottakkal való foglalkozás, nem kapnak alapos tájékoztatást az egyházpolitikai kérdésekről. Pl. a püspök olvassa az Osservatore Romanót - a Vatikán lapját - ugyanakkor az Állami Egyházügyi Hivatal nem küldi azt meg az egyházügyi megbízottaknak, holott ezeket kiválóan fel tudnák használni.

A megyei pártbizottságok - különösen pedig a megyei tanácsok - sem adtak meg minden segítséget az egyházügyi hivatalok munkájához, nem követelték meg a tartalmasabb elvi kapcsolat kialakítását. Nehezíti a megyei pártbizottságok ellenőrző tevékenységét (pl. Fejér és Vas megyében) az, hogy nem tudják milyen utasítást kapnak az Állami Egyházügyi Hivataltól a megyei hivatalok.

A megyei egyházügyi hivatalok munkájában levő hibák hozzájárultak az egyes papok túlkapásaihoz és a klerikális reakció befolyás&aac ute;nak növekedéséhez. Baranya megyében a papság nagy része vonakodik végrehajtani az egyezményt; Komárom megyében a békepapok a hitélet fokozására törekednek stb.

Budapest, 1955. június 14.

Jelzet: MOL M-KS-276-54/372.ő.e. 39-41.o. A Magyar Országos Levéltár (MOL) "M" szekciójába sorolt, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető Szerveinek (KS) 276. fondjához tartozó anyagának 54. csoportja, mely a párt titkársági üléseinek anyagát tartalmazza. A fenti forrás az MDP Titkársága 1955. július 11-i ülésének jegyzőkönyve, a Párt-és Tömegszervezetek Osztályának jelentése.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt szeptember 19.

1938

A müncheni konferencia napja. Csehszlovákia bevonása és megkérdezése nélkül Chamberlain, Daladier, Hitler és Mussolini eldöntik, hogy...Tovább

1991

Megtalálták "Ötzi"-t, egy több ezer éves mumifikálódott similauni férfit, az Alpok Ötz-völgyi gleccserében, Ausztria és Dél-Tirol...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő