A Kulturális Kapcsolatok Intézete

A külfölddel valo kulturális kapcsolatainak ügyével eddig több különböző és állami szerv foglalkozott az e tárgykörben felmerülő feladatokat kellő tervszerűség és egységes rendszer nélkül bonyolították le. Ennek a hiánynak a megszüntetése érdekében tartom szükségesnek a fenti rendelettel életrehívandó Szervezet megszervezését.

A Kultúrkapcsolatok Intézete megalapítása

Az alapítandó intézményről legközelebb 1949. május 2-án, a MDP KV Titkárságának ülésén esett szó. Ekkor Rajk László külügyminiszter előterjesztésében került a Titkárság elé a Népközi Kultúrkapcsolatok Intézete (NÉKI) létrehozásának

. (Lásd az 5. számú forrást!) Határoztak arról is, hogy az Intézet1949. június 1-én kezdje meg működését. A javaslat bevezetőjében az intézmény létrehozásának gyorsaságát azzal indokolták, hogy „Központi politika irányítás híján ez a munka tervszerűtlen és ellenőrizhetetlen." Ez abból fakad, hogy a kulturális külkapcsolatokat három helyen is intézik {Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) X. ügyosztálya, a Külügyminisztérium (KÜM) tájékoztatási osztályán és az MDP Kultúrpolitikai és Külügyi osztályain}, és ez sok esetben szervezetlenséghez vezet.

Az új tervezet valamelyes változásokat mutat az egy évvel korábban készülőhöz képest. Az előző tervezetben szereplő három osztályhoz itt további kettő jelent meg: a Tudományos és művészeti osztály, továbbá a tájékoztatási osztály.

A Népközi Kulturális Kapcsolatok Intézete (NÉKI) felépítése a terv szerint:

-          Elnök

-          Elnöki Tanács

-          Igazgató

-          Titkárság (ügyvezető titkár, protokoll; négy fordítóval és négy titkárnővel)

-          Magyar-szovjet kapcsolatok osztálya

-          Egyéb országokkal tartott kapcsolatok osztálya

-          Tudományos és művészeti osztály

-          Tájékoztatási osztály

-          Dokumentációs osztály

-          Gazdasági és költségvetési osztály

A Népközi Kulturális Kapcsolatok Intézetéről szóló előterjesztéshez a tervezett személyi és dologi kiadásokról készült kimutatást is csatolták. „A költségeket csak nagyon hozzávetőlegesen tudtuk megállapítani. Valószínű, hogy egy 10 000 000 forintos keret megfelelne a követelményeknek. Ehhez hozzá kell még tenni egy kb. 100 000 $-os valutakeretet a külföldi költségek fedezésére." A tervezett költségvetési kiadásokon kívül a javaslathoz csatoltak egy listát az alkalmazni szándékozott káderekről is.

A végső döntést az intézmény megalakításáról az MDP KV Titkársága 1949. május 30-ai ülésén hozták, (Lásd a 6. számú forrást!) amikor a Titkárság elé került a Minisztertanácsi rendelet tervezete. A rendelet-tervezet szerint az intézmény neve: Kultúrkapcsolatok Intézete. Az intézmény szervezeti felépítéséről és elhelyezéséről a dokumentum nem rendelkezett. Formálisan végül a Minisztertanács fogadta el a KKI megalapítását június 3-ai ülésén. (Lásd a 7. számú forrást!)

A KKI Elnöki Tanácsával kapcsolatban azonban jelentős változások történtek az intézet gondolatának felmerülése és végleges megalapítása között eltelt időben. Az 1949. május 2-ai tervezetben még a következők

: „Az Elnöki Tanácsban helyet foglalnak úgy a tudományos és művészeti élet, mint a Külügyminisztérium, kultuszminisztérium, Tudományos Tanács, MDP kultúrpolitikai és Külügyi Osztálya, Gazdasági Főtanács, stb. küldöttei. Az Elnöki Tanács havonta egyszer ülésezik és az igazgató által felterjesztett elvi kérdésekben hoz döntést."

Az Intézet megalapításáról szóló 1949. május 30-ai előterjesztés már egészen másként

: Az Elnöki Tanács véleményező és tanácsadó szerv, 5-15 kinevezett tagból áll, akiket a társadalmi egyesületek és szervezetek vezetőinek, a magyar tudomány, művészet és közélet kiemelkedő képviselői sorából a külügyminiszter nevez ki. Az Intézet elnöksége hivatalból tagja az Elnöki Tanácsnak, az Intézet elnöke egyben az Elnöki Tanács Elnöke is." Láthatóan annyi történt, hogy a két ülés között eltelt időben a különböző társadalmi szervek által delegált, tehát előzetesen nem válogatott tagok helyét kinevezett, kinevezésük előtt alaposan megvizsgált és ellenőrzött tagok léptek.

Az intézmény létrehozásával Magyarország összes kulturális külkapcsolata - a legfelső szint kivételével - egyetlen intézményben összpontosult.

Az intézményt a Külügyminisztérium alá rendelték, és az 5.§ értelmében a személyi és dologi kiadások fedezetéről a külügyminiszter költségvetésében gondoskodnak.

A KKI végleges megalapításával párhuzamosan megszüntették a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Intézetét.

Néhány hónap múlva ismét foglalkozott a Magyar Dolgozók Pártja Titkársága a Kultúrkapcsolatok

. A Kormány a kulturális kapcsolatok intézésére egy, a Külügyminisztérium alárendelt szervet állított fel. Az alapítás óta eltelt idő bebizonyította, hogy „A nemzetközi kulturális kapcsolatok helyes irányítása azonban csak - az eddigi tapasztalatok szerint - akkor valósítható meg, ha a magyar kultúrpolitikát irányító minisztérium és az említett intézet között a legszorosabb kapcsolat áll fenn." Ezért felügyeleti és költségvetési szempontból a Kultúrkapcsolatok Intézetét a Népművelési Minisztérium alá rendelték, a Külügyminisztérium az intézmény felett továbbra is társfelügyeletet gyakorolt (a kultúrattasékat továbbra is a külügyminiszter nevezte ki, a kultúregyezmények előkészítését a Népművelési Minisztérium, a Külügyminisztérium és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a KKI-val közösen készítette elő).

 

Ezen a napon történt február 23.

1991

A „Sivatagi Vihar hadművelet” keretében elsőként francia csapatok nyomulnak be Délnyugat-Irakba.Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő