A magyarországi vörösterror zsidó származású áldozatai
„Mellinger Endre 17 éves, felsőkereskedelmi iskolai tanuló az uccán volt 1919. május 4-én, amikor az elfogott ellenforradalmárokat a terroristák Szamuelly elé kísérték, s a terroristákra valami sértő megjegyzést tett, erre őt is elfogták, Szamuelly elé vitték, ott Szamuellyt is legazemberezte, gyilkosnak, stb. titulálta, mire az halálra ítélte, május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték."
Források
Hevesi Simon főrabbi levele a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája Elnökségének
Budapest, 1929. február 1.
A Magyarországi Izraeliták Országos Irodája
tekintetes elnökségének
Helyben
Mélyen tisztelt Elnökség!
Bátor vagyok a mélyen tisztelt Elnökség szíves figyelmét felhívni arra, hogy megalakult József főherczeg elnöklete alatt Pekár Gyula őexcellenciája vezetésével az országos bizottság, mely a kommunizmus rémuralma hősi mártír áldozatainak emlékét fogja impozáns emlékszoborban megörökíteni kik életüket vesztették hithez és hazához való hűségükért.
Az emlékszobor f[olyó] é[v] augusztus 6-án lesz ünnepélyesen leleplezve. Az emlékművön azoknak nevei lesznek megörökítve, kik a haza és a valláserkölcsi világrend szentsége ellen irányuló fölforgató áramlat hősi és mártír emlékű áldozatai lettek; első helyen gróf Tisza István neve!
A megörökítendő nevek sorát egy erre a czélra kiküldött verifikáló bizottság állapítja meg.
Mint az országos bizottság tagja, belátva annak fontosságát, hogy a verifikáló bizottság számára hitfelekezetünk részéről is az adatgyűjtés munkája megkönnyíttessék és azon óhajtól vezéreltetve, hogy hitfelekezetünknek áldozatul esett tagjai közül egyetlen méltó név se maradjon ki véletlen folytán a megörökítendők lajstromából, bár tudom, hogy vannak az anyagot gondosan és lelkiismeretesen feldolgozó szakművek és összeállítások, mégis esetleges hiányok elkerülése, melyek utólag alig volnának pótolhatók, szükségesnek tartom, hogy hitfelekezetünk körében is az adatgyűjtések tekintetében intézkedés történjék. Kérem ennélfogva, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, mi módon kellene és lehetne ezen adatokat akként összeállítani, hogy azoknak teljességéhez ne férjen kétség.
Készségesen vállalkoznám arra a feladatra, hogy ezeket az adatokat a kiküldött bizottsághoz eljuttassam, mely, meg vagyok győződve, hálával fogadná és tárgyilagos mérlegeléssel értékelné azokat.
Midőn az előadottakra a mélyen tisztelt Elnökség figyelmét felhívni bátorkodom, nem mulaszthatom el ismételten kiemelni, mily nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a magyar zsidóság hősi és mártír halottai ezen az emlékművön ép úgy mennél teljesebb számban megörökíttessenek, amint a haza szolgálatában és védelmében a különböző harcmezőkön elesett és hősi halált halt gyermekeink emléke ezredek és városok, templomok és iskolák emléktábláin megörökítést nyer.
Kiváló tisztelettel és hittestvéri üdvözlettel
Budapest, 1929 febr. 1.
Dr. Hevesi Simon
vezető főrabbi
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 25.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő