Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontos békeszerződés-tervezetet terjeszt a szenátus elé. Később ez lesz az első világháborút...Tovább
A magyarországi vörösterror zsidó származású áldozatai
A „Nemzet Vértanúinak 1918-1919" emlékmű felállítása
„Mellinger Endre 17 éves, felsőkereskedelmi iskolai tanuló az uccán volt 1919. május 4-én, amikor az elfogott ellenforradalmárokat a terroristák Szamuelly elé kísérték, s a terroristákra valami sértő megjegyzést tett, erre őt is elfogták, Szamuelly elé vitték, ott Szamuellyt is legazemberezte, gyilkosnak, stb. titulálta, mire az halálra ítélte, május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték."
2.
A Szolnoki Izraelita Hitközség elnökének levele a XVI. Izraelita Községkerület Elnökségének
Szolnok, 1929. február 14.
86/1929 sz.
A XVI. Izraelita Községkerület tekintetes Elnökségének,
Helyben.
1825/kk. 1929. sz. b[ecses] megkeresésükre tisztelettel a következőkben válaszolunk:
Hitközségünkben - sajnos - a kommün erősen megkövetelte a maga áldozatait, s összesen 8 vértanunk van. Ezek a következők:
1.) Dr. Engel Sándor ügyvéd, 32. éves, tart, főhadnagy, az ellenforradalmi csapat parancsnoka volt, amely csapat a szolnoki határban vette fel a harcot az Abony felől jövő vörösökkel, de kénytelen volt a túlerő ellen visszavonulni. Szolnokon, a vasút mellett, - úgynevezett kolóniák között, - a városbeli csőcselék hátba támadta a visszavonuló ellenforradalmárokat, Dr. Engelnek azonban sikerült másnap reggelig egy Guszmag nevű kertésznél meghúzódnia, honnan nappal hazafelé igyekezett, azonban az uccán felismerték, elfogták, Szamuelly elé vezették, aki halálra ítélte, és május 6-án a temető árkában a terroristák agyonlőtték.
2.) Sugár Miklós 25 éves, fakereskedő, tartalékos honvédhuszárhadnagy; az előzmények ugyanazok, mint Dr. Engel Sándornál, azonban neki nem sikerült elmenekülnie, hanem a csőcselék hátbatámadása utáni harcban a máv kolóniáknál elesett.
3.) Berger Albert, 41 éves, szállító, az előzmények ugyanazok, mint az előbbieknél, a hátbatámadás után neki is sikerült a közelben levő Westher féle vendéglő pincéjében elrejtőznie, de valaki elárulta, elfogták, Szamuelly elé vezették, az halálra ítélte és május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték.
4.) Ösztreicher Nándor, 42 éves, szeszgyáros, 1919. május 3-án, mikor az ellenforradalmárokat visszaverték, a vörösök üldözték - elfogták a lakásán azzal, hogy lakásából gépfegyverrel lövöldözött reájuk, s az uccára kivitték, s ott háza előtt azonnal agyonlőtték.
5.) Erlich István 28 éves, földbirtokos szolnoki lakos, édesatyjának nagykörü-forrásparti birtokán tartózkodott, mikor a terroristák jöttek, hogy Szamuelly elé kísérjék. Mikor látta, hogy más menekvése nincs, nehogy a pribékek kezébe kerüljön, revolvert rántott elő, és a terroristák szeme láttára agyonlőtte magát.
6.) Mellinger Endre 17 éves, felsőkereskedelmi iskolai tanuló az uccán volt 1919. május 4-én, amikor az elfogott ellenforradalmárokat a terroristák Szamuelly elé kísérték, s a terroristákra valami sértő megjegyzést tett, erre őt is elfogták, Szamuelly elé vitték, ott Szamuellyt is legazemberezte, gyilkosnak, stb. titulálta, mire az halálra ítélte, május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték.
7.) Gunst Sándor 51 éves földbirtokos, az előzmények ugyanazok, mint például Dr. Engel Sándornál. Neki is sikerült elrejtőznie, de elárulták elfogták, Szamuelly halálra ítélte, s 1919. május 6-án a terroristák a temető árkában agyonlőtték.
8.) Spiller Aladár 40-45 éves abonyi lakos, földbirtokos az Abony felé Ceglédről jövő kommun kat[o]naság elől menekült Szolnok felé, ahol az ellenforradalmárokhoz csatlakozott, őt is elfogták, Szamuelly halálra ítélte, 1919. május 6-án a temető árkában a terroristák agyonlőtték.
Ez idő szerint igazoló irat egyik család birtokában sincs, miután azok beszerzése igen körülményes s hosszadalmas lenne, így csak az esetben szeretnénk beszerezni, ha arra feltétlenül szükség volna.
Ily irányban kérjük további szíves értesítésüket.
Megjegyezzük végül, hogy a fent felsorolt adatok tudomásunk szerint a való tényeknek megfelelnek.
Hitrokoni üdvözlettel,
Szolnok, 1929. február 14.
[olvashatatlan aláírás] [olvashatatlan aláírás]
titkár elnök.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 08.
1918
1961
A franciák Algéria függetlensége mellett döntenek az anyaországban és a tengerentúli megyében egyidejűleg tartott népszavazáson.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő