A Petőfi kör sajtóvitája után

Az biztos, hogy azok az elemek, akik elszemtelenedtek, akik azt hiszik, meg vagyunk ijedve, elvesztettük tájékozottságunkat, azok megpróbálnak velünk szemben állni. De aki velünk szembe áll és provokálni fog, az érezni fogja, hogy a magyar népi demokrácia rácsap. – hangsúlyozta Rákosi az MDP KV 1956. június 30-i ülésén. A politikai vezetés a Petőfi kör 1956. június 27-i sajtóvitáját egy összehangolt jobboldali támadás részének tekintette. Az itt közölt dokumentumok a sajtóvitát követően megrettent és elbizonytalanított politikai vezetés reakcióit, határozatait, belső vitáit mutatja be.

Jelentés egyes üzemek hangulatáról

MDP Központi Vezetőség                                                      Szigorúan bizalmas!
Párt és Tömegszervezetek Osztálya                                         Készült 17 pl.-ban

Tájékoztató feljegyzés
a dolgozók véleményéről a poznáni esemény és a „Petőfi körben lezajlott vitával kapcsolatban

Készült: a Budapesti Pártbizottság információs jelentése, Győr, Komárom, Heves, Pest megye telefonjelentése és néhány budapesti üzemben - MÁVAG, Ganz, Rákosi Mátyás Művek, Klement Gottwald, TÁKI - szerzett személyes tapasztalat alapján.)

A poznáni eseményekkel kapcsolatos vélemények

A dolgozók egyöntetűen, határozottan elítélték a poznani provokációt. Szinte egyértelmű volt az állásfoglalás, hogy harcolni kell a gazdasági és politikai életünkben a hibák kijavításáért, de el kell utasítani minden olyan kísérletet, ami a poznáni provokációhoz hasonló eseményhez vezethetne. Az üzemi dolgozók között vannak, akik azt állítják, hogy nálunk a dolgozók valamivel jobb körülmények között élnek, ezért a poznáni esemény nem fordulhat elő. Azonban mindenütt szükségesnek tartják, hogy a párt és a kormány továbbra is határozott intézkedéseket hozzon a munkások életszínvonala emelése érdekében. Egyes dolgozók viszont azt mondották, hogy ez figyelmeztetés kell hogy legyen számunkra is, mert nálunk is megvan a talaja annak, hogy hasonló megtörténhet.

Sokan a provokáció okait találgatják. Általános vélemény, hogy az emigrációból hazatért elemeknek fő szerepük volt ebben. Úgy látják, hogy az ellenséges elemek túl nagy engedményeket kapnak. Ebben a forradalmi éberség bizonyos fokú eltompulását is látják. Nálunk is látnak ilyen gyengeségeket. Pl.: a Kőbányai Textilgyárban felmerült, hogy ideje lenne tisztázni az osztályharc elvi kérdéseit, mert véleményünk szerint túlzásba visszük a deklasszált elemek védelmezését és háttérbe szorítjuk a kommunistákat. A X. kerületben több dolgozó helyteleníti a külföldről hazatért magyarokkal való bánásmódot. Egyetértenek azzal, hogy hazajöttek, de sokallják, amit a kormány nyújtott nekik. „Jó, hogy nem kell bocsánatot kérni tőlük - mondják, és kérdik - vajon a kormány nem gondol-e arra, hogy ezek az emberek az imperialisták ügynökei is lehetnek és megbízással jöhettek haza?" A Kőbányai Gyógyszergyárban [Richter Gedeon Rt.] az ellen tiltakoztak, hogy Galyatetőn a papok konferenciáznak és emiatt erre az időre nem tudnak dolgozókat beutalni.

Többen azon is problémáznak, hogy a dolgozók hogyan jutottak fegyverhez. A TÁKI-ban az a hír terjedt el, hogy a munkások a fegyvert a hozzájuk csatlakozó rendőröktől és katonáktól kapták. Az RM. Kerékpárgyárban [Schwinn Csepel] azon vitatkoznak, hogy az államvédelmi szervek miért lőttek a tüntetőkre. Másutt elhangzott, hogy a rendőrség soraiban is a nép fiai vannak, hogyan lőhettek a tömegek közé.

Sokat foglalkoznak a dolgozók azzal, hogy az ellenséges elemek provokációja azért volt lehetséges, mert a dolgozóknak voltak jogos sérelmeik a bérezés terén. Ilyen vélemények vannak Komárom megyében, az építőiparban és a Bányagépgyárban, valamint más üzemekben. Pest megyében a szentendrei járásban egyes munkások arról beszélnek, hogy nincsenek megelégedve a helyzettel és azt mondják, „úgy látszik nálunk is tenni kellene valamit, hogy megváltozzon a munkások helyzete". Győr megyében egyes dolgozók azt a véleményüket fejezték ki, hogy a magyar kormánynak hathatósabb intézkedéseket kell tenni abban az irányban, hogy az alacsonyabb fizetésű dolgozók bérét rendezze, mert az ellenséges propaganda ezt is kihasználja. Nógrádkövesdi állami gazdaságban egyesek kijelentették, hogy nekünk is béremelést kellene követelnünk. Az RM. Szerszámgépgyár tengelypersely részleg dolgozói (esztergályosok) 1956. július 2-án reggel bérkövetelések miatt leálltak. Az üzemi pártbizottság és az üzem vezetőinek közbelépésére dolgozni kezdtek, azonban közülük 8 dolgozó kérte azonnali kilépését. Amikor a pártbizottság és az üzem vezetői velük beszélgettek 5 elállt a kilépési szándékától, 3 továbbra is ki akart lépni, bár ezek 10-15 éve az üzemben dolgoznak.

Az üzemi dolgozók véleménye üzemenként és üzemen belül változik aszerint, hogy milyen az üzemben a kereseti lehetőség. Pl. Veszprém megye Fémfeldolgozó (volt hadiüzem) dolgozói 2-300 Frt-ot tudnak csak keresni, mert az üzem nem kap rendelést. Ezért kifogásolják, hogy az illetékes szervek nem intézkednek, azt kérik, hogy szüntessék meg vagy lássák el munkával az üzemet.

Az értelmiség egy szűkebb rétegében és a kispolgári körökben attól tartanak, hogy a poznáni provokáció és a Petőfi kör vitájának hatására esetleg olyan intézkedéseket hoz a párt, amely a XX. kongresszus után kialakult pozitív demokratizmust torzítja és helytelenül korlátozza.

Többen kérték, hogy a magyar sajtó részletesebben tájékoztasson, hogy a különböző híreszteléseket határozottan vissza tudják utasítani. Helyeselnék, ha a poznáni eseményekről elemző értékelések jelennének meg, hogy ne az ellenséges híresztelések befolyása érvényesüljön.

A „Petőfi kör" vitájáról és az ezzel kapcsolatos K. V. határozat visszhangjáról

A munkások többsége helyesen reagált az eseményekre. Hangoztatták, hogy a hibák ellen továbbra is fel kell lépni, biztosítani kell továbbra is a fórumot, a vélemények szabad nyilvánítására, de azt kívánják, hogy ezek a párt vezetésével és irányításával, a munkások részvételével történjenek. A MÁVAG-ban, az RM Kerékpárgyárban, a Ganz Vagonban, a Budai járásban elmondják a dolgozók, hogy helytelenítik, hogy a párt megengedte egyes meggondolatlan embereknek, hogy ilyen plénum előtt lehetőségük legyen arra, hogy a párt vezetőit különböző módon rágalmazzák. Helyeslik, ha egyes kérdéseket megvitat a párt azokkal, akikre ez vonatkozik. A dolgozók javasolták: tartsanak munkásgyűléseket és az üzem dolgozói együttesen tiltakozzanak a DISZ Petőfi körében elhangzott elvtelen vita, illetve ellenséges megnyilvánulások ellen. (Komárom megyében a II. számú Bánhidai Erőműben, a MÁVAG Mozdonygyárban, a Gh. Dej. Hajógyárban [a rendszerváltásig óbudai Hajógyár].) A dolgozók sok helyen bírálják a Szabad Nép 1956. június 24-i számában megjelent „A szellem szabadsága [napvilága]" című cikket. Komárom megyében az Újtelepi Gépüzemben kijelentették, hogy a Szabad Nép szerkesztősége nem úgy kezeli a lapot, mint a munkásosztály fegyverét, mert különben az ilyen cikket nem közölte volna.

A budapesti és a megyei üzemi dolgozók többsége csak a KV határozatában értesült a Petőfi körben elhangzott vitákról és ezért a munkások elég számottevő része nem is értette meg teljes egészében a KV határozatát, mert nem ismeri eléggé a határozat előzményeit. A funkcionáriusok közül többen hasonlóan kifogásolták, hogy őket a határozat előtt a Petőfi kör eseményeiről nem informálták és így váratlanul érte őket a dolgozók kérdései. Pl. a Klement Gottwald Készülékgyár alapszervezeti titkára és a TÁKI pártbizottság titkára elmondotta, hogy „A Központi Vezetőség azt kívánja, hogy fenntartás nélkül csatlakozzunk a Központi Vezetőség mögé és támogassuk a párt politikáját. A múltban ezt tettük fenntartás és gondolkodás nélkül, bízva a párt politikájában ezt elfogadtuk. Az előző évek néhány súlyos hibája azt eredményezte, hogy az emberek egyre inkább gondolkodni kezdenek a cselekedetek felett és világosan akarnak látni minden kérdésben. A pártban fegyelemnek kell lenni, vasfegyelemnek, de vakfegyelmet nem lehet követelni." Kijelentették továbbá, hogy ők és a párttagság továbbra is feltétlenül követi a Központi Vezetőséget, helyesli a párt politikáját, akkor, ha megfelelő tájékoztatást kap, tudja miről van szó. Az üzemekben rémhírek tömege kering. A funkcionáriusok megfelelő tájékoztatás hiányában - beleértve a keddi Szabad Nép vezércikkét - nem tudnak több konkrét kérdésre választ adni. Pl. helyeselnék, ha elvileg megmagyaráznák, hogy a Déry, Tardos stb. felszólalásokban mik voltak azok a nézetek, melyek a párt ellen, a népi demokrácia ellen irányultak.

Azokban az üzemekben, ahonnan egyes dolgozók a Petőfi Kör vitáján részt vettek, a KV határozata előtt is tudomást szereztek az ott elhangzottakról. Pl. a Budakalászi Textilművekből 12-en vettek részt a vitán. Ezek a részvevők pozitívan értékelik a vitát, csak egy dolgot ítélnek el, a Tardos hozzászólásában, hogy „a 48-as ifjúságot váltsa fel az 1956-os ifjúság". Ebben az üzemben a hangulat különben sem jó. A dolgozók arról beszélnek, hogy könnyű a Központi Vezetőség tagjainak, mert azoknak megvan a magas fizetésük, emellett külön üzletben vásárolnak, de jöjjenek ide és mutassák meg, hogyan lehet 800 Ft-os fizetésből 4 gyermekkel megélni. A Ganz Árammérő Vállalatnál a Petőfi kör vitájának hatására kialakult a munkások között egy olyan nézet, hogy nálunk miért nincs sztrájk. Ezeken a helyeken a Petőfi körön részvevők helytelen irányba kezdték tájékoztatni a dolgozókat. Pl. Pest megyében elterjesztették, hogy a tiszti házban zavargás volt. Az újságírók között elterjedt, hogy Nemes Györgyöt a felszólalása miatt leváltották. Déry-t és Tardost letartóztatták. Arról beszélnek, hogy a X. kerületben összegyűjtötték azoknak az elvtársaknak a neveit, akik a Petőfi kör vitáján részt vettek. Vannak olyan hangok, hogy a Petőfi kör vitája a magyar Poznán ideológiai előkészítése volt.

Egyes helyeken tapasztalható az egyet nem értés a Központi Vezetőség határozatával. Ez elsősorban értelmiségi területen mutatkozik, de előfordul üzemekben is. A Rádiónál többen pl. olyan tendenciát látnak, amely a vélemény nyilvánítást vissza akarja szorítani. Olyan kijelentés is elhangzott, hogy mint párttag alávetem magam a párt határozatának, de megvan az egyéni véleményem. A Filmgyárban Bacsó elvtárs (dramaturg) véleménye szerint nemcsak ő, hanem a művészek általában nem értenek egyet a Központi Vezetőség határozatával, mert a Petőfi kör vitája nem vetette fel annak szükségességét, hogy a Központi Vezetőség ilyen határozatot hozzon. A Középgépipari Technológiai alapszerv taggyűlésén az ÜB. Elnök felszólalásának hatására egy párttag javasolta, hogy a taggyűlés fejezze ki bizalmatlanságát a Központi Vezetőség iránt. A tagság többsége ezt elvetette. A VI. kerületi pártbizottság úgy értékeli, hogy a kulturális és külkereskedelmi pártszervezetekben romlott a hangulat a Központi Vezetőség határozata után. A Korányi szanatóriumban az a vélemény, hogy a határozat általános, nem teszi világosabbá a kérdéseket. A Közgazdasági Tudományos Intézetben, a VI. kerületi Tanácsnál, az Országos Tervhivatalban elhangzottak olyan nézetek, hogy a határozat csak a negatív jelenségeket mutatja meg és a XX. kongresszus előtti helyzetet állítja vissza.

Budapest, 1956. július 12.

                                                                       Köböl József s. k.

Jelzet: MOL 276. f. 61/821 ő. e. Eredeti, Köböl József az MDP KV osztályvezetője által aláírt példány

Ezen a napon történt május 14.

1902

A VKM felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy az ifjúsági egyesü-letek alakuló közgyűlésének jegyzőkönyvét – három példányban –...Tovább

1912

Hegedüs Géza magyar író, költő, műkritikus (†1999)Tovább

1917

első világháború: A tizedik isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg támadó egységei visszaszorítják az osztrák-magyar haderőt, és...Tovább

1938

Imrédy Béla lett a magyar kormányfő. A kormány és a KALOT talál-kozása szinte törvényszerűnek mondható, hiszen katolikus politikus lépett...Tovább

1940

A német Luftwaffe tévedésből Rotterdam lakónegyedei ellen intéz légitámadást. Az áldozatok száma 900, melyet a holland külügyminisztérium...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők