A Petőfi kör sajtóvitája után

Az biztos, hogy azok az elemek, akik elszemtelenedtek, akik azt hiszik, meg vagyunk ijedve, elvesztettük tájékozottságunkat, azok megpróbálnak velünk szemben állni. De aki velünk szembe áll és provokálni fog, az érezni fogja, hogy a magyar népi demokrácia rácsap. – hangsúlyozta Rákosi az MDP KV 1956. június 30-i ülésén. A politikai vezetés a Petőfi kör 1956. június 27-i sajtóvitáját egy összehangolt jobboldali támadás részének tekintette. Az itt közölt dokumentumok a sajtóvitát követően megrettent és elbizonytalanított politikai vezetés reakcióit, határozatait, belső vitáit mutatja be.

Levél Tánczos Gábornak

Kovács István elvtársnak

Kovács elvtárs!

Tegnap véletlenül kezünkbe került egy levél, amelyet Tánczos Gáborhoz, a Petőfi-kör titkárához intéztek.
A levélből úgy gondolom, világos egy szervezett frakció létezése. A levélben említett kongresszus a Debrecenben most folyó Élettani Konferencia, s lehetséges, hogy intézkedésre van szükség.
Amennyiben az ügy továbbgöngyölítése érdekében a levelet el kell juttatni a címzetthez, úgy ezt minden feltűnés nélkül lehetséges a mai nap folyamán.

                                               Gönyei Antal s.k.

*

Szigorúan bizalmas !
Készült: 14 példányban.
..... sz. példány.

Kedves Tánczos elvtárs!

Választ kértél az orvos vitára vonatkozóan. Véleményünk szerint nem fenyeget egy százaléknyi veszély sem, hogy a Petőfi-kör működését elítélő határozat születhessen. Ellenforradalmi hangú megnyilvánulásoknak sincs veszélye. Mégis esetleg problematikus a vita megtartása július végén, az időpont miatt. Meg kell néznünk, hogy az általunk mozgósított elvtársak milyen százalékban fognak Pesten tartózkodni. Ez most Debrecenben, ahol együtt vannak a számottevők, kiderül. Erről értesítést fogsz kapni tőlünk onnan.

Elejtették a kongresszusi megnyilvánulást a Sántha ügyben, vagy más hasonló kérdésben, mert a professzorok túlnyomó része megijedt és félő volna az ügy sikere. Valószínű elhárítanák azzal, hogy ez egy „tudományos és nem politikai testület" stb. Ezért más formát próbálnak. Ha a megyei pártbizottság hajlandó, akkor egy este Kossuth-köri vitát rendeznénk. Ha nem, akkor szűkebb-orvoskörben az orvos vita címén találkozást szerveznek a debreceniekkel. Körülbelül ezekkel indultak el, egy vonaton utaznak, sok függ majd az ottani helyzettől. Juhásszal többen beszéltek és az egész úton gyúrni fogják. Ingadozik, de már teljesen kiábrándult a vezetést illetően.

Pataky helyett javaslatot fognak küldeni, míg ő Csehszlovákiában van. Prágai a legradikálisabban és leghatározottabban képviseli a Petőfi kör vonalát. A sajtóvitán különben ők kezdték bekiáltani a Nagy Imrével kapcsolatos kérdéseket.

Az orvosegyetemi pártaktíván a határozat körüli vita során 1 közismert fődogmatikuson kívül (Paulik Györgyné valamennyien a legélesebben a Petőfi kör szellemében foglaltak állást. „Úgy látszott" a Pártbizottság titkárát is sikerült meggyőzni (rendkívül kétséges, de nem kizárt) dr. Farkast Istvánt.

Az elvtársak között elterjedt a hír arról, hogy megpróbáltak titeket önbírálatra bírni. Mindenki nagyon büszke rátok, hogy nem tettétek meg. Az a vélemény, hogy ezt még a Petőfi kör feladása esetén sem szabad, taktikából sem, mert nem használhatjuk az ő módszereiket. Ez feltehetően existenciális kérdés is néhányatok számára, és ha naivan hangzik is, de segítünk valamennyien, ha más megoldás nincs és elvesztitek az állásotokat.

Különben hangulatilag semmi meghátrálás nincs, figyeljétek a beérkező belépési nyilatkozatokat, a honvédorvosok nagy része is velünk van.

VII. 4.

                                                           Üdvözöl
                                                                       Kálmán Éva

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 61. cs. 813. ő. e. Másolat

Ezen a napon történt május 14.

1902

A VKM felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy az ifjúsági egyesü-letek alakuló közgyűlésének jegyzőkönyvét – három példányban –...Tovább

1912

Hegedüs Géza magyar író, költő, műkritikus (†1999)Tovább

1917

első világháború: A tizedik isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg támadó egységei visszaszorítják az osztrák-magyar haderőt, és...Tovább

1938

Imrédy Béla lett a magyar kormányfő. A kormány és a KALOT talál-kozása szinte törvényszerűnek mondható, hiszen katolikus politikus lépett...Tovább

1940

A német Luftwaffe tévedésből Rotterdam lakónegyedei ellen intéz légitámadást. Az áldozatok száma 900, melyet a holland külügyminisztérium...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők