A tanúk beszélnek

Források a csehszlovákiai magyarok kitelepítéséről

„Hogy miért mentünk át, és miért lőttünk át szlovák területre, azzal indoklom, hogy mint demokratikus magyar rendőrök nem bírtuk elviselni, hogy úgy bánjanak a szlovákok magyar testvéreinkkel, mint ahogy azt szemünk láttára tették, mert azt a legnagyobb embertelenségnek tartom, a demokráciával össze nem egyeztethető az, hogy emberek ezreit 20-22 fokos hidegben szétszórják, szétszakítsák családjaiktól csak azért, hogy azokat deportálják, vagy menekülésre kényszerítsék, csak azért, mert magyarok.”

Források  

1. Levéltervezet a külügyminiszter részére a felvidéki magyarok elleni csehszlovák intézkedésekről, 1946. november 25. (MOL XIX-B-10-IV/12-578.523/1946, 1. d.)

2. Jelentések

a) A bánrévei határrendészeti kapitányság jelentései a gömöri részeken lakó magyarok deportálásáról. 1946. december 12. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 580.787/1947, 8. doboz; MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 580.638/1947, 8. doboz)
b) A sátoraljaújhelyi határrendészeti kapitányság jelentése a szlovákiai magyarság deportálásáról. 1947. január 25. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 281.770/1947, 8. doboz)
c) A karancskeszi honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság jelentése a szlovák deportálásokról. 1947. január 29. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-101. folyószám, 4. doboz)
d) A salgótarjáni honvéd határvadász zászlóalj jelentése a szlovákiai deportálásokról. 1947. február 1. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-402. folyószám, 11.001/eln., 6. doboz)
e) A miskolci honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság szlovákiai helyzetjelentése. 1947. február 3. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-378. folyószám, 5. doboz)
f) A Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának jelentése a csehszlovákiai deportálásokról. 1947. február 4. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 282.730/1947, 8. doboz)
g) A mosonmagyaróvári határvadász zászlóalj parancsnokság jelentése a szlovákiai kitelepítésekről. 1947. február 8. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-402. folyószám, 11.178/eln.; 6. doboz)
h) A bánrévei határrendészeti kapitányság február havi helyzetjelentése. 1947. február 24.(MOL XIX-B-10-1947-IV/12-551. folyószám, 8. doboz)

3. Jegyzőkönyvek

a) Kihallgatási jegyzőkönyv ifj. Árpa József szlovákiai bántalmazásáról. 1946. november 29. (MOL XIX-B-10-IV/12-7674/1946, 1. doboz
b) Jegyzőkönyv Vígh István, Horváth László és Végh Gyula meneküléséről. 1946. december 9. (MOL XIX-B-10-7674/1946, 1. doboz)
c) Jegyzőkönyv Bábeczki István meneküléséről. 1946. december 12. (MOL XIX-B10-IV/12-397. folyószám, 6. doboz;)
d) Jegyzőkönyv Tóth László áttelepüléséről. 1946. december 28. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-98. folyószám, 4. doboz)
e) Jegyzőkönyv Hölgye László meneküléséről. 1946. december 29. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-356. folyószám, 5. doboz;)
f) Jegyzőkönyv Valkó Boldizsár meneküléséről. 1946. december 30. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-97. folyószám, 4. doboz)
g) Jegyzőkönyv Jancsi László próbarendőr határátlépéséről és jogtalan fegyverhasználatáról. 1947. január 25. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-105. folyószám, 4. doboz)

4. Hatósági nyomtatványok csehszlovákiai magyarok részére

a) A csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény értelmében áttelepítésre kötelezett személy igazolványa (MOL XIX-B-10-1947-408. folyószám, 6. doboz)
b) Hirdetmény a csehszlovákiai magyarok kötelező munkaszolgálatáról (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-402. folyószám, 6. doboz)

Csak fotómásolatban közöljük

c) A közmunkára beosztott személyek számára kiállított véghatározat szlovák és magyar nyelven (MOL XIX-B-10-1947-408. folyószám, 6. doboz)
d) A kitelepítéshez készített útmutató (MOL XIX-B-10-1947-408. folyószám, 6. doboz)

Ezen a napon történt október 23.

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1957

A belügyi szervek szerint Szegeden a „legerősebb és legsokrétűbb” az ellenséges elemek tevékenysége.Tovább

1958

Az [emigráns] magyar diákok III. világkongresszusa a Vatikán dísztermében emlékezett meg a forradalomról.Tovább

1989

Az Országgyűlés ünnepi ülését követően az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszorúzási ünnepséget tartottak a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő