Levéltervezet a külügyminiszter részére a felvidéki magyarok elleni csehszlovák intézkedésekről
1946. november 25.

Pro domo:
A csehszlovák hatóságok által foganatosított
magyarellenes intézkedésekről a határrendészeti
kapitányságok jelentései alapján tájékoztatjuk
a külügyminisztériumot.

Külügyminiszter Úrnak, 
                                               Budapest.

A csehszlovákiai hatóságok részéről az ott élő magyarság ellen irányuló intézkedésekről a határrendészeti kapitányságoktól beérkezett jelentések alapján következőkben tájékoztatom Miniszter Urat:
Folyó hó 14-én fordultak elő első ízben olyan jelenségek, melyek arra engednek következtetni, hogy a magyar határ mentén csehszlovák területen élő magyarsággal szemben a csehszlovák hatóságok drasztikus intézkedéseket kívánnak foganatosítani. Az esztergomi h[atár]r[endészeti] kapitányság folyó évi november 16-án kelt jelentése szerint a kisebb határszéli forgalomban közlekedőket csak Párkány területére bocsájtották be, a szomszédos községekbe - Muzsla, Ebed, Köbölkút, - igyekvőket a határról visszautasították. Az ott elterjedt hírek szerint ez azért történt, mert az ott élő magyarságot a legrövidebb időn belül erőszakkal a Szudéta vidékre fogják telepíteni.
Két nappal később folyó hó 18-án szemtanuk jelentése alapján ugyancsak az esztergomi határrendészeti kapitányság arról tett jelentést, hogy Muzsla községet 100 főnyi katonaság és 50 főnyi csendőrség vette körül és folyó hó 16-án dobszó útján a községben kihirdették, hogy a község belső területét senki sem hagyhatja el.
A szobi hr. kapitányság ugyanerről tett november 16-án távbeszélő útján jelentést. Ugyanez napon a szobi hr. kapitányság távbeszélőn jelentette, hogy beérkezett hírek szerint a körülzárt községekben élő magyarok közül igen sokan öngyilkosságot követtek el, és hogy a beérkezett adatok szerint a lakosság és a végrehajtó közegek között előreláthatólag fegyveres összetűzésekre is sor fog kerülni. November hó 17-én a szobi határrendészeti kapitányság jelentése szerint Köbölkút, Muzsla és Sárkányfalva községekben megkezdték az ott élő magyarok elhurcolását is. Ezt Pozsonyból érkezett partizánok és csendőrök hajtják végre a helyben szolgálatot teljesítő közbiztonsági közegek bevonása nélkül. A szobi határrendészeti kapitányság november hó 21-én kelt jelentése szerint az említett községek teljes katonai megszállás alatt állnak, a magyar lakosság elhurcolása november 19-én kezdődött meg, amikor a már amúgy is megriadt lakosságot az utcán keletkezett lövöldözéssel még inkább megrettentették, majd a sötétség beállta után autóba kényszerítették, és úgy hurcolták ki a vasútállomáson várakozó vasúti szerelvényekre. Az elhurcolást végrehajtó hatósági közegek a legkisebb vonakodás esetén a legdurvább testi erőszakot alkalmazzák. Ugyanezen jelentés szerint Párkány és Udvard községekbe is erős karhatalom érkezett, amiből arra kell következtetni, hogy az elhurcolásokat ott is megkezdik.
November hó 19-én a rajkai rendőrőrs távbeszélőn jelentette, hogy a szürkület beállta után a Dunán keresztül 150-200 magyar személy szökött át csónakon magyar területre az elhurcolás elől menekülve. A menekültek számának növekedésével kell számolni.
Az oroszvári határrendészeti kapitányság november 20-án kelt jelentése szerint a Csallóközből átmenekült magyarok előadása szerint Gutor és több határ mentén lévő községekben az ott élő magyarok részére írásbeli meghagyásokat kézbesítettek ki, mely őket családjukkal együtt elköltözésre kényszerítette. Ezt követőleg csehszlovák katonaság zárta körül Szemet és Gutor községeket, és ittas katonák házról házra járva hurcolták el az ott élő magyarságot korra, nemre való tekintet nélkül. A lakosság egy része erdőkbe menekült, hogy a Dunán át magyar területre érjen. A menekülőkre a csehszlovák katonaság tüzelt, sok esetben még akkor is, mikor magyar területre értek. Így Singler Ferenc gutori lakost, menekülése közben csehszlovák katonák elfogták, és bár karját feltartotta, a helyszínen agyonlőtték. A magyar lakosság jelentős része a dunai szigeteken bujkál, hogy Magyarországra átszökjön. A november 21-én kelt jelentés szerint november 20-án Somorja községet is körülzárták. A körülzárt községből az esti órákban női sikoltásokat lehetett hallani. A magyarok elhurcolása példátlan kegyetlenséggel történik, az ellenkezőket összeverve, dróttal megkötözve kísérik a szállító eszközökhöz. A kiürítések során az eddigi hírek szerint a határ közelében fekvő községekben 8 személy a csehszlovák katonai szervek fegyverhasználata következtében életét vesztette.

          Budapest, 1946. november 25.

          A miniszter rendeletéből: 
                 /Lénárt Imre/                      rendőrezredes
XI. 25.

Jelzet: MOL XIX-B-10-IV/12-578.523/1946, 1. d.