Népszínház név alatt összevonják az Állami Déryné Színházat és a Huszonötödik Színházat.Tovább
Alternatív művészeti mozgalmak az 1970-es években: az Orfeo-ügy
„Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban már a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már. […] S ebben az időben felmerült bennünk a kérdés: mit csináljunk? Az az ötletünk támadt, hogy bábokat készítünk, és a bábelőadásokkal talán közelebb kerülhetünk a közönségünkhöz, az emberekhez. A bábokat még csak meg tudtunk csinálni, az előadást már nem, tehát meg kellett keresnünk azokat, akik más művészi ágak képviselőjeként segítségünkre lehettek.”
A Kőbányai Ifjúsági Klub véleménye a Magyar ifjúságban megjelent "Orfeo az álvilágban" cikkről
| KŐBÁNYAI IFJÚSÁGI KLUB X. HALOM U. 37/a TELEFON: 136-879 | Budapest, 1972. okt. 25. Bp. X. ker Tanács, Népművelési Csop. |
Feljegyzés a Kőbányai Ifjúsági Klub 1972. okt. 17-i taggyűléséről,
azaz
hozzászólás a Magyar Ifjúság okt. 13-i cikkéhez.
A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapjában, a Magyar Ifjúságban f. év okt. 13-án „Orfeo az álvilágban" címmel cikk jelent meg klubunk amatőr együtteséről.
Tagságunk okt. 17-én megvitatta a cikket, s több mint kétórás megbeszélés eredményeképpen véleményünk így összegződött:
- Munkájukat ismerve pozitívan értékeljük a bábegyüttes tevékenységét.
- Közösségi munkájukat jónak ítéljük, anarchista nézeteikről tudomásunk nincs.
- Többször láttuk, hogy tanulásban segítették gyengébb társaikat.
- Szorgalmas munkájuk eredménye az ország határain belül és kívül egyaránt elismert, önmaguknak és a klubnak egyaránt megbecsülést szereztek.
- A cikk a klub életére és munkájára is negatív fényt vet, annak ellenére, hogy a klubnak társadalmi szervek, köztük a KISZ, a Tanács, és a Népművelési Intézet háromszor ítélte oda a Kiváló, és egyszer az Aranykoszorús címet, s az együttesek is csak dicsőséget szereztek fesztiválokon és egyéb seregszemléken.
- Ezért az itt lévő klubtagság a cikk ellen tiltakozik, a fentiek miatt kéjük az illetékes szervet, hogy az Orfeo együttes további eredményes munkája érdekében az újságcikkben megjelent vádakat vizsgálja felül, és hasson oda, hogy a vizsgálat eredménye a Magyar Ifjúság hasábjain továbbiakban helyt kapjon.
Az alapcikkhez történt további hozzászólásokhoz ennyi a véleményünk:
- Molnár Zsuzsát a Kőbányai Ifjúsági Klubban sem orfeós minőségben, sem egyébként nem ismerjük.
- Az Orfeo együttes nem "izolálta magát" "a lehető legnagyobb mértékben" a Kőbányai Ifjúsági Klub közösségétől - csupán arról van szó, hogy egy, hetente háromszor-négyszer próbáló, és hetente egyszer fellépő együttes ilyen mennyiségű és minőségű munka mellett nem tud rendszeresen még más programokon is részt venni, csak időnként. Bár erről mi magunk is vitázunk, de mi lenne a tanulmányi eredményekkel, ha a fennmaradó két napjukat is a klubban töltenék?
A levelet elküldjük a Magyar Ifjúság Főszerkesztőjének, a Párt- és KISZ Bizottság országos, budapesti és kerületi szerveinek is.
Üdvözlettel az a 19 fő (nevek a klubban), aki a taggyűlésen jelenlévő 21 fő közül a levél elküldésével egyetértett.
Jelzet: MOL M-KS 288. f. 36. cs. /1972/ 2. ő. e. 10. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály - 1972.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 28.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő