Az MSZMP és a lengyelországi válság, 1980-1981

Varsóban 1981. december 13-án, éjjel egy órakor rendkívüli ülést tartott a Lengyel Államtanács, hogy törvényesen szentesítse a „W órát”, vagyis elfogadja a lengyelországi hadiállapot bevezetését, amely egyébként de facto már órák óta érvényben volt az egész ország területén. Válogatásunk öt dokumentumot tartalmaz, amely keresztmetszetében igyekszik bemutatni, milyen magatartást tanúsított az MSZMP felső vezetése és Kádár János, a párt első embere az 1980–1981-es lengyelországi válsággal szemben.

Tájékoztató jelentés a Politikai Bizottságnak 1.

MSZMP
KÖZPONTI BIZOTTSÁGA
KÜLÜGYI OSZTÁLY
SZIGORÚAN BIZALMAS!
Készült: 2 pld-ban
Inf./438

TÁJÉKOZTATÓ JELENTÉS
a Politikai Bizottságnak

Szeptember 18-án délelőtt kérésemre fogadott Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára. Otthoni utasítás alapján, Pataki István elvtársnak, az MSZMP KB Külügyi Osztálya munkatársának jelenlétében átadtam Kádár János elvtársnak a KB megbízásából a LEMP KB-hoz címzett levelét.

Szóbeli kiegészítésként utaltam az átadott dokumentum megszületésének körülményeire; azokra a tényezőkre a lengyelországi események alakulásában, amelyek ennek megírását időszeruvé tették. Hangsúlyozottan utaltam közvéleményünk átalakuló hangulatára, valamint arra, hogy álláspontunk változatlan, de a helyzet ismét jelentősen változott. Támogatjuk továbbra is a LEMP-nek a szocialista kibontakozásra irányuló erőfeszítését, kedvezően fogadjuk a LEMP PB állásfoglalásait, de úgy ítéljük meg, hogy ma a legfontosabb feladat a szavaknak tettekre, következetes cselekvésre váltása.

Kania elvtárs - a levél elolvasása után - válaszában kifejtette, a levelezés normális forma pártjaink kapcsolatában. Természetesnek veszi, hogy a Kádár János elvtárs által aláírt levél nagy aggodalmat tükröz, ennek meg van minden alapja a "Szolidaritás" gdanski kongresszusa után. Az ott elhangzott felszólalások, felhívások és határozatok nem voltak véletlenek a "Szolidaritás" fejlődési folyamatában. A szélsőséges elemek meghatározó befolyáshoz jutottak a szervezetben és annak politikájában, programjában. A LEMP vezetése előtt is világos, hogy a "Szolidaritás" ezen részével nem lehet tárgyalás útján egyetértésre jutni. Vagy alapvető változásnak kell bekövetkeznie magatartásukban - azaz szakszervezeti funkciót töltsenek be -, vagy meg kell bénítani tevékenységüket.

A párt vezetésének nincsenek illúziói, de figyelembe kell venniük, hogy nemcsak az ellenforradalmi erőkkel van dolguk, hanem a lengyel munkásosztály több milliós tömegével, mert ebben a közegben tevékenykedik a "Szolidaritás". Közöttük van több százezer párttag is. A "Szolidaritás" nem az ellenforradalmi törekvésekből, hanem nagyfokú országos társadalmi elégedetlenségből nőtt ki. Itt utalt Kádár elvtárs azon korábbi megfogalmazására, hogy "mi magunknak több kárt tudunk okozni, mint az ellenség".

A LEMP vezetése elemezte a helyzetet, s álláspontja: az alapokat illetően nem vonulnak vissza. A jelenlegi helyzet lényege: ki kit győz le? A párt előtt álló nagy kérdés: hogyan, milyen módszerekkel lehet megoldást találni? Ezzel foglalkozott a PB szeptember 15-i ülése és az ezt követő kétnapos vajdasági első titkári értekezlet. A párt egészében erősödik a tudatosság, hogy ennek a folyamatnak véget kell vetni, az ellenforradalmi törekvéseknek útját kell állni. Ezt rendkívül pozitívnak értékelik, mert ez a párttagság politikai és ideológiai érettségét tükrözi.

Különböző intézkedéseket készítenek elő, s ezek között nem zárják ki a legélesebb eszközök alkalmazását sem. Elmondása szerint előrehaladott szakaszban van a rendkívüli állapot bevezetésének előkészítése. A napokban ülésezett - vezetésével - a Honvédelmi Bizottság, ahol napirenden szerepelt ez a téma is. A rendkívüli állapot bevezetésének feladata a "Szolidaritás" erejének megtörése, vezető kádereinek elszigetelése. Kész a terv, hogy kiket, hány embert, hogyan kell elszigetelni. Reálisan felmérték ennek következményeit is. Nem férhet kétség ahhoz, hogy ezt a akciót ma még széles köru országos sztrájk kísérné és bizonyos, hogy a tömegeket kivinnék az utcára. Ez esetben azonban már nem az ellenséges elemek ellen kellene az erőszakot alkalmazni, hanem a tömegek ellen. A magyarok - mondotta - ezt már átélték egyszer. A lengyel közelmúlt történelmében is volt már Poznan, Gdansk, Radom, amikor nem az ellenséggel, hanem az utcán lévő tömegekkel konfrontálódtak. Ezek az események annak idején helyi jelleguek voltak. Most viszont ez országos méreteket öltene.

Felmérték saját erőiket. Egy ilyen akcióhoz saját erejük elégtelen és szükségessé válna a szövetséges erők támogatása. Ez következményeiben több évtizedre visszavetné a szocializmus erejét. Úgy értékelik - és erre megbízható adataik is vannak -, az imperialista erők egy része a szocialista országok közvetlen beavatkozására épít. Így akarják megkötni a szocialista országok kezét, elérni a jaltai megállapodások megváltoztatását, s szabad kezet kapni Kubában, Angolában és a világ más térségeiben. Senki se higgye azt, hogy a lengyel vezetésnek nincs bátorsága, de lépni körültekintően kell, nagy felelősségtudattal.

A helyzet megoldására számos lehetőség kínálkozik. Minél felkészültebbek ezekre az eshetőségekre, beleértve az adminisztratív eszközök alkalmazását is, annál kevésbé lesz szükség a valóságban azok alkalmazására.

Ma a legfontosabb feladat a tömegek megnyerése, felvilágosítása, rádöbbentése arra, hogy az ellenség manipulálja őket. A pártvezetés politikájának lényege: offenzív politikai harcot kell folytatni, amelyet kiegészítenek repressziós, adminisztratív eszközök alkalmazásával is. Ez a vezetés által elfogadott és jelenleg követett irányvonal. Azért választották ezt az irányvonalat, mert nemcsak az ellenség, de saját erőiket is felmérték. Változott a társadalom hangulata az elmúlt időszakban, erősödött a "Szolidaritás" elleni bírálat, s ebben a párt "óvatos" politikájának az igazolását látják. Új folyamat kezdődött. Növekszik a "Szolidaritásból" kilépők száma. Erről A. Siwak elvtárs, a LEMP PB tagja, az Építőipari Dolgozók Ágazati Szakszervezetének alelnöke sajtótájékoztatója révén a Pravda is közölt adatokat. Maga itt él közöttünk - mondotta -, ítélje meg a párt helyzetét. Néhány hónappal ezelőtt rendkívül sok veszély fenyegette a pártot, annak egységét. Aki objektívan ítél, világosan látnia kell, hogy pozitívan alakult a párt helyzete. A IX., rendkívüli kongresszus után a párt erőre kapott, megváltozott az arculata, s hiába féltek sokan, az új KB bizonyította erejét a legutóbbi plénumokon. Igaz, megnehezíti az erőgyujtést, hogy a párttagok jelentős része a "Szolidaritásban" van, de az tény, hogy összességében pozitív folyamat zajlik a pártban.

Ami a tömegtájékoztatást illeti - folytatta -, rendkívül kedvezőtlen tendenciák érvényesültek, de vajon lehet-e tagadni, hogy ezt az irányzatot meg tudtuk állítani. A vezetés úgy ítéli meg, hogy pozitív változás kezdődött ezen a területen is.

A hadsereggel szemben is lehetnek jogos fenntartások, még vannak veszélyes tendenciák, de ezek ellenére az állomány szilárd, a vezetéshez nem érkezett olyan jelzés, ami a helyzet rosszabbodására utalna. Az államvédelem, a rendőrség szilárd, bár korábban reális volt a veszély, hogy a "Szolidaritás" teret nyer a rendőrség körében. A radikalizálódás útját sikerült itt is elvágni, s ma már nem fenyeget a liberalizálódás veszélye.

Vitathatatlan, hogy a "Szolidaritás" nyílt ellenforradalmi magatartást tanúsít, de azt is látni kell, hogy a kongresszus a maga módján hozzájárult a helyzet "megéréséhez", a tisztánlátáshoz, és ezt a lehetőséget is ki fogja használni a pártvezetés.

Gondolatmenetében Kania elvtárs mégegyszer megismételte, hogy politikai harcot kell folytatni, adminisztratív eszközökkel vegyítve, s nagyon vigyázni kell arra, hogy ne kerüljön sor utcai zavargásokra. Ha arra sor kerülne, ők maguk egyedül nem tudnának úrrá lenni a helyzeten. Ebből következik, hogy az egész pártnak össze kell szednie régi önmagát. Döntés született arról, hogy a párttagok lépjenek ki a "Szolidaritásból". Korábban ilyen határozatot irreális lett volna hozni. Véleménye szerint ez is azt bizonyítja, hogy ma a párt képes a harcra. Felkészítik az aktívát és fegyveres kiképzésben is részesítik őket. /Hozzátette, hogy fegyvert csak gyakorlat idejére kapnak, és azt haza nem vihetik./ Ezen intézkedéseknek nemcsak védelmi jellege van, de hatással lesz a párttagság politikai magatartására is. Erősödni fog a propaganda leleplező jellege. További személyi változások lesznek a sajtó területén. Minden állami intézményben megkövetelik a törvényesség betartását. Sor kerül repressziós intézkedésekre is. Néhány tucat személyt bíróság elé állítanak. Mindezek alapján néhány napon belül meg kell változnia a helyzetnek.

Kulcskérdés ma a munkásönkormányzat témája. A KB III. plénuma ezzel kapcsolatos határozatát - mint ismeretes - a "Szolidaritás" elvetette. Ennek ellenére következetesen keresztülviszik, hogy a Szejm, a jövő heti ülésén, a III. plénumon elfogadott határozatot erősítse meg. Ennek megvan a realitása, mert a Szejm-képviselők magatartására a párt oldaláról előnyösen hatott a "Szolidaritás" támadása.

Annak illusztrálására, hogy a vezetés már nem hátrál tovább, utalt a varsói utcai tüntetés megfékezésére, a LOT és a Huta Katowice igazgatója elleni támadás visszaverésére, a Szolidaritás címu hetilap legutóbbi számának betiltására, a politikai foglyok szabadon engedését követelő ún. "csillag-menetek" megakadályozására, arra, hogy a korábban szervezett sajtósztrájk "félsiker" volt a "Szolidaritás" számára. Ugyanakkor jelezte, hogy továbbra is fenyeget még a rádiónál és a TV-nél a sztrájk, de erre felkészültek és tovább nem hátrálnak.

Jogos nyugtalanságra adhat okot a varsói vajdasági bíróság Moczulski szabadlábra helyezésével kapcsolatos döntése, de azt is látni kell, hogy még ugyanazon a napon a Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítette a döntést, s így egy percre sem kerültek szabadlábra.

Mindez azt bizonyítja, hogy ahol szükséges, a vezetés határozott, kész a cselekvésre, de minden erejével azon van, hogy a tömegek ne menjenek ki az utcára. Ez nem a visszavonulás, hanem a felelősségérzet politikája.

Változatlanul súlyos gondot jelent a népgazdaság és a piaci ellátás helyzete, ami önmagában nagy veszély forrása lehet. A múlt évi rossz burgonyatermés kihatott a sertésállományra, ez egyik oka a mai húsellátás elégtelenségének. Ma a parasztnak nem érdeke, hogy zlotyért adja el az élőállat állományát. A helyzet megkövetelte, hogy időlegesen felfüggesszék a hús- és a vaj-jegyrendszer alkalmazását falun. Kiemelte, hogy hosszú évek óta először sikerült jelentős áremelést végrehajtani az alapvető fogyasztási cikkeknél - kenyér és lisztféleségeknél. Továbbra is óriási probléma, hogy a forgalomban lévő pénz jelentős részének nincs árufedezete. Ezt figyelembevéve a közeljövőben jelentős áremelést terveznek a cigaretta, alkohol, benzin vonatkozásában.

A lengyel katolikus egyház tevékenységéről Kania elvtárs elmondta: tegnap délután Jaruzelski és Barcikowski elvtársakkal együtt találkozott Glemp hercegprímással, Macharski krakkói bíborossal és Dabrowskival, a Püspöki Kar titkárával. A párt részéről számos kérdést vetettek fel, köztük az egyház által követendő magatartásra vonatkozó határozott igényeket is. Bírálták az utóbbi hónapok gyakorlatát: a templomon kívüli "nyílt" misék tartását, a vallásoktatás bevezetésének követelését az iskolán belül. A hercegprímás felajánlotta, hogy kész közvetíteni a vezetés és a "Szolidaritás" között, de ezt Kania elvtárs elutasította. A tárgyalás eredményeképppen az egyház vezetése egyetértett azzal, hogy meg kell akadályozni a KOR-nak [Munkásvédő Bizottság - T. J.] a "Szolidaritásra" gyakorolt befolyását. Nincsenek illúzióik, de úgy véli, sikerült elfogadtatniok velük néhány lényeges álláspontjukat.

A IX. kongresszus által meghatározott politikát folytatják - összegezte -, de szükség esetén felhasználnak más eszközöket is, ugyanakkor vigyáznak arra, ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek óhatatlanul a szövetségesek beavatkozását idéznék elő. Természetesen ezt a lehetőséget sem zárhatják ki. Brezsnyev elvtárssal történt legutóbbi beszélgetése során már elmondta: "1945 után 16 ezer áldozatot követelt az ellenforradalom elleni harc. Alapvető különbség van azonban a mai és az akkori időszak között. Az ellenforradalom erői akkor az erdőkbe menekültek, most az üzemekbe, és a munkásosztály az erdő számukra". Ma előbb politikailag kell elszigetelni az ellenséget, hogy utána fizikailag is meg tudják semmisíteni.

Végezetül Kania elvtárs kérte szívélyes üdvözletének továbbítását Kádár János elvtárs részére.

A találkozó végén, megköszönve Kania elvtárs tájékoztatását, ígéretet tettem arra, hogy azt maradéktalanul továbbítom pártunk vezetésének. A találkozó kb. 75 percig tartott.

Garamvölgyi József sk.
nagykövet

MOL-M-KS-288. f. 5/815. ő. e. 17-28. o. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Politikai Bizottság - 815. őrzési egység)

Ezen a napon történt július 13.

1982

Irán támadást indít Irak ellen és ezzel megfordítja az Irak–iráni háború menetét.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő