Tájékoztató jelentés a Politikai Bizottságnak 2.

Láttam, kiküldhető!
Kádár XII. 30.

TÁJÉKOZTATÓ JELENTÉS
a Politikai Bizottságnak

Wojciech Jaruzelski elvtárs, a LEMP KB első titkárának, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa vezetőjének meghívására - az MSZMP PB döntése alapján - december 27-29. között Varsóban tartózkodott az MSZMP küldöttsége. A delegációt Aczél György, az MSZMP PB tagja vezette; tagjai voltak Fock Jenő és Berecz János, az MSZMP KB tagjai. A megbeszéléseken részt vett Pataki István, a Külügyi Osztály munkatársa, valamint Garamvölgyi József varsói nagykövetünk. A lengyel elvtársak kérésére a magyar tárgyaló csoport azzal a céllal utazott Varsóba, hogy pártunknak az ellenforradalmi erőkkel vívott harca, a szocialista konszolidáció és a szocializmus építése terén szerzett tapasztalatairól tájékoztatást adjon. A véleménycsere egyúttal lehetőséget teremtett a szükségállapot bevezetése utáni lengyelországi politikai helyzet felmérésére.

Küldöttségünk plenáris ülésen találkozott a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa, a LEMP PB és a kormány képviselőiből álló 10 fős operatív bizottság tagjaival. A megbeszéléseket W. Jaruzelski elvtárs vezette, aki mélyrehatóan elemezte a lengyel helyzetet, és felsorolta azokat a területeket, ahol különösen szükségük van a magyar tapasztalatokra. A küldöttség megbeszélést folytatott M. Rakowski miniszterelnök-helyettessel, Stefan Olszowskival, a LEMP PB tagjával, a KB titkárával, Marian Orzechowskival, a LEMP KB titkárával. Fock Jenő elvtárs megbeszélést folytatott Janusz Obodowski és Zbigniew Madej miniszterelnök-helyettesekkel, valamint Marian Wozniakkal, a LEMP KB titkárával. Véleménycserére került sor Berecz János elvtárs és Wlodzimierz Natorf elvtárs, a LEMP KB Külügyi Osztályának vezetője között. A LEMP KB székházában Aczél György elvtárs egy 120 fős, közel három órán át tartó aktíva értekezleten vett részt. A nagykövet elvtárs által rendezett vacsorán kötetlen megbeszélést folytattunk Kazimierz Barcikowskival és Józef Czyrekkel, a LEMP PB tagjaival, a KB titkáraival, valamint Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök-helyettessel. A látogatás befejezésekor W. Jaruzelski és Aczél György elvtárs egyórás megbeszélést folytatott. Ez a vajdasági első titkárok és katonai megbízottak egésznapos tanácskozása után történt, ahol - keseruen jegyezte meg Jaruzelski elvtárs - ismét csak a katonai megbízottak voltak aktívak.

I.

Wojciech Jaruzelski elvtárs köszönetet mondott az MSZMP vezetésének, mindenekelőtt Kádár János elvtársnak azért a lehetőségért, amelyet számukra a magyar pártküldöttség varsói útja jelent. Tudatában vannak, hogy nagy a különbség a 25 évvel ezelőtti magyar és a jelenlegi lengyel helyzet között, mégis a politikai folyamatokat tekintve, sok a hasonlóság, s így rendkívül értékesek számukra a fejlődés által azóta már igazolt magyar tapasztalatok. Ismertette a szükségállapot bevezetése nyomán kialakult helyzetet. A soron lévő feladatokat és teendőket úgy sorolta, hogy azok egyben a magyar tapasztalatokra vonatkozó kérdésekként fogalmazódtak meg.

A Lengyelország előtt álló legfontosabb feladat ma, kikerülni a mély válságból, megszilárdítani a néphatalmat és megteremteni a további szocialista fejlődés feltételeit. Meghatározó jelentőségu és egyben legnehezebb terület ma a párt helyzete. A LEMP-nek, amely formálisan létezik, újjá kellene születnie, de ez előtt számtalan akadály van. A párt három és fél évtized során több válságon ment keresztül, nem élvezi a társadalom bizalmát. A pártnak rendkívül bonyolult ideológiai, erkölcsi és politikai feltételek közepette, mielőbb helyre kell állítani az őszinte, nyílt kapcsolatokat a tömegekkel.

Jaruzelski elvtárs érzékeltette, hogy bár a szükségállapot kedvező körülményeket teremtett és a szocializmus erői az első csatát megnyerték, de a kibontakozás perspektíváját tekintve a párt egészének és szervezeteinek jelenlegi tevékenysége nyugtalanító. A párttagság egy része, különösen ott, ahol a sztrájkokat katonai erővel számolták fel, rosszul érzi magát, passzív, nem kezdeményez. Másokat a katonai rend teremtette feltételek túlzott magabiztossággal, megalapozatlan önbizalommal töltenek el, sőt a párttagság egy részénél fellelhető a bosszúállásra való törekvés is. A politikai kibontakozás egyik legfontosabb feltételének tekintik egy olyan nyilatkozat, dokumentum megfogalmazását, amely - Kádár elvtárs eddig többször ismételt tanácsát figyelembe véve - a rövid politikai program szerepét hivatott betölteni. Jelenleg dolgoznak a politikai platformon, amelyet a közeljövőben szeretnének nyilvánosságra hozni.

Az ellenforradalmi erők a "Szolidaritás" szervezetén belül igen jól szervezettek voltak. A szükségállapot bevezetésével sikerült a "Szolidaritás" vezetését megtörni, tevékenységét felfüggeszteni és propagandatevékenységét megbénítani, sőt esetenként leleplezni is. A gyakorlatban azonban a szervezet több milliós bázisa továbbra is létezik. A "Szolidaritás" a maga nemében egyedülálló a világon és kivételes romboló erőt jelentett a gazdaságban és az állami életben. Tény, hogy ez a szervezet sok millió jószándékú munkás szemében a dinamizmus jelképévé vált. Szívós munkával kell a továbbiakban a "Szolidaritás" szélsőséges ellenforradalmi irányítóinak valódi törekvéseit leleplezni, de ez a harc igen nehéz, mert lényegében mítoszok ellen kell harcolni.

Súlyosbító körülmény az, hogy a "Szolidaritás" tömegeit, a szervezet dinamizmusát a fiatalok alkotják, akik szellemi és anyagi előrelépésük előtt tornyosuló akadályok ledöntéséért csatlakoztak a szervezethez. Magatartásukat nem kevésbé jellemzi a Nyugat-barátság és a szovjetellenesség. Mindez párosul a hatalommal szemben vívott - és eddig sokszor eredményes - politikai harc mámorító érzésével. Ezért most összehasonlíthatatlanul nehezebb politikai és gazdasági feltételek közepette kell vonzó célokat, megfelelő feltételeket teremteni számukra.

A "Szolidaritás" mozgalmának másik fő vonása a klerikalizmus. A lengyel katolikus egyház - eltérően a magyartól - az események során nem lepleződött le, sőt életteret nyert a "Szolidaritásban", és ezen keresztül erősítette társadalmi pozícióit. A realitás talaján állva, a lengyel vezetés most is keresi az állam és az egyház együttlétezésének a lehetőségeit. Fenntartják a kapcsolatot az egyházzal és arra törekednek, hogy ezek ne csökkenjenek egy minimális szint alá.

Jaruzelski elvtárs hangsúlyozta, hogy az ideológiai munka, a propaganda és a tömegtájékoztatás területén most mindenekelőtt adminisztratív eszközökkel dolgoznak. Erős a cenzúra, de úgy vélik - és itt is számítanak a magyar tapasztalatokra - idővel ezen a területen is rugalmasabb és egyúttal hatékonyabb eszközöket lehet alkalmazni.

A népgazdaság mai állapota hatalmas terhet jelent. Az elmúlt 15 hónap rombolása nélkül is súlyos helyzetben lennének, de így a gazdaság állapota tragikussá vált. Rossz az ellátás, irreálisak az árak és a bérek, zavarok vannak a termelőüzemek energia és nyersanyag ellátásában. Súlyosbító tényező az Egyesült Államok által most bevezetett gazdasági blokád, mert az elmúlt 10 esztendőben igen erős kooperációs függés alakult ki a tőkés országok gazdaságától. A rendkívüli helyzet ellenére az év elejétől korlátozott formában bevezetik a gazdasági reformot. Lengyelországnak szüksége van a szocialista országok gazdasági támogatására, és ismét köszönetét fejezte ki a gyors magyar gazdasági segítségért. Egyúttal világos előttük, hogy a támogatásnak ez a formája csak átmeneti lehet, és a tényleges megoldást hosszabb távon egyedül a lengyel gazdaság életképessé tétele jelenthet.

Jaruzelski elvtárs tájékoztatója összegzéseként hangsúlyozta: hatalmasak az előttük álló feladatok és ma Lengyelországon belül a hadseregen kívül nincs olyan szervezett erő, amely biztos támaszt jelentene. Határozott támogatást, tiszta forrást egyedül a szövetséges szocialista országok sokoldalú támogatása jelent. Következetesen kívánnak haladni azon az úton, amelyet a szükségállapot bevezetése megkezdett; tudatában vannak annak, hogy nem lehet visszavonulni és a kivételes körülmények teremtette lehetőségeket ki kell használni.

II.

A lengyel vezetés tagjaival folytatott intenzív hivatalos és kötetlen megbeszélések tapasztalatai, benyomásaink az alábbiakban összegezhetők:

1. A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának tevékenysége igen jól szervezett, a fegyveres testületek és rendfenntartó erők imponáló fegyelmezettséggel teljesítik történelmi küldetésüket. Fellépésük megszilárdította a hatalom intézményeit, felszámolta a nyílt, szervezett ellenállást, érezhetően helyreállította a társadalmi rendet és nyugalmat. A szükséges alapfeltételek biztosítottak a szocialista irányú konszolidációhoz.
2. A szükségállapot bevezetése által teremtett kedvező feltételeket, a kialakult stabilitást leginkább a politikai erő hiánya, illetve annak szétaprózottsága veszélyezteti.
3. A párt változatlanul megosztott, kevéssé aktív. A hadsereg fellépése által teremtett helyzetet, a "mesterséges védelem körülményeit" a pártvezetők természetesnek tekintik, és ez késlelteti a politikai offenzivitás kibontakoztatását. A párton belül nagy viták zajlanak a különböző irányzatok, szárnyak között - eddig meghatározó politikai platform nélkül. Úgy tunik, egyetértés van abban, hogy a párt nem térhet vissza sem az 1980 augusztusa előtti állapothoz, sem az 1981. december 13-át megelőző helyzethez, s így megfelelő összhangot kell teremteni a szocializmus építésének általános törvényszeruségei és a lengyel nemzeti sajátosságok között. A nézetkülönbségek azonban a gyakorlatban már a konkrét feladatok és közvetlen célok kituzése során jelentkeznek. Az egyik irányzat képviselői úgy vélik, hogy a nemzeti sajátosságoknak - a katolikus egyház szerepe, a lengyel nemzeti tudat fejlettségi szintje, a mezőgazdaság helyzete, stb. - azonnal markáns szerephez kell jutniuk és lényegében teljesen át kell értékelni a szocializmus építésének eddigi 35 évét. A másik irányzat szerint, amely a párt legfelsőbb vezetésében jelenleg kevésbé érzékelhető, éppen a közvetlen ellenforradalmi veszély, a túlfutött nemzeti érzések miatt, az egyensúlyt a szocializmus építése általános törvényszeruségeinek, a marxizmus-leninizmus alapvető kategóriáinak nyomatékosabb hangsúlyozásával kívánja helyreállítani.
4. Az ellenséges erőket sikerült megbénítani, de nem felszámolni. Az ellenfél taktikája most kétféle lehet:
   1. Illegalitásba vonulva terrorcselekményekkel és szabotázs akciókkal folyamatosan zavarni a konszolidációt, vagy
   2. a rend és nyugalom helyreállítására hivatkozva a szükségállapot további fenntartásának megalapozatlanságát hangsúlyozni; követelni annak visszavonását.
5. Mindenütt óriási és általános érdeklődés mutatkozott a magyar tapasztalatok iránt. Úgy véljük, ennek során nem egyszer a már elért eredményeinket veszik alapul, s kevésbé ismerik a küzdelmekkel teli konszolidáció kezdetének lépéseit. Többször, a tapasztalatok konkrét ismerete nélkül, hivatkoznak azokra a nehéz intézkedések bejelentésekor.

x x x

Az MSZMP küldöttsége megbízatásának eleget tett. A véleménycsere hasznos volt, és meggyőződésünk szerint lengyel testvérpártunknak továbbra is átfogó és konkrét támogatásra van szüksége. Tapasztalataink szerint, véleményünk kifejtése, azok hasznosíthatóságán túl, mindenekelőtt erkölcsi biztatást és támogatást jelentenek a lengyel vezetés számára.

Javasoljuk, hogy a lengyel elvtársak igényétől függően, a közeljövőben ismét kerüljön sor hasonló megbeszélésekre Varsóban és - kérésükre - a szükséges témákban legyen konzultáció Budapesten.

B u d a p e s t, 1981. december 30.

MOL-M-KS-288. f. 5/844. ő. e. 14-20. o. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Politikai Bizottság - 844. őrzési egység)