Csehszlovák–magyar lakosságcsere- és deportálások

„A Duna másik oldaláról naponta érkező jelentések egybehangzóan megerősítik, hogy az ott élő magyarságot dúvad módjára üldözik, megfosztják legelemibb emberi jogaitól és az embernek vele született jogától, vagyonából kiforgatják és elkobozzák, és a középkori állapotokat megcsúfoló rabszolgasorsra ítélik.”

Források  

Viták a kormány ülésén a szlovákiai magyarok kitelepítéséről

a.
Gyöngyösi János külügyminiszter tájékoztatója a felvidéki magyarok deportálásáról a minisztertanács 1946. november 22-én tartott ülésén.

[Gyöngyösi] Külügyminiszter: igen nyugtalanító hírek érkeztek csehszlovákiai magyarjainkról. Öt községben idézést kézbesítettek közmunkaügyben, természetesen a közmunkarendeleten messze túlmenően. A családfőnek el kellett mennie. A behívottakat összeterelték, akik ellenszegültek, azokat megverték. Különösen Köbölkútról érkeztek szomorú hírek. A lakosság körében igen nagy a riadalom. Igyekeznek menekülni és elhagyni az országot. 19-én több csónakban megkísérelték a Dunán való átkelést, az ottani védőgáton felsorakoztatott csehszlovák karhatalom sortüzet adott le a menekülőkre. A magyar őrök viszonozták a tüzet, és így történt, hogy Sinder Ferenc 48 éves kovácsot a csehek nyakszirten lőtték, és az meghalt. A jelentésekből világosan megállapítható, hogy itt nem csupán a közmunkarendelet megszegéséről van szó. Ma már konkrét adatok állanak rendelkezésére. A csehszlovák követtel azonnal érintkezésbe lépett és bejelentette előtte, hogy a csehszlovák kormány kivonta magát a közvetlen tárgyalások alól és befejezett tények elé állította Magyarországot. Felhatalmazást kér a kormánytól, hogy táviratilag fordulhasson a külügyminiszterek értekezletéhez, bejelentve a történteket és azt, hogy a csehszlovákok intézkedései illuzórikussá teszik a békekonferencia határozatát. Felhatalmazást kér arra, hogy a belügyminiszterrel érintkezésbe lépjen, s amikor arra szükség mutatkozik határzárt rendeljen el ebben az irányban, miután a felizgult állapotban nagy tömegek jönnek át. Vannak bizonyos jelek, hogy az ilyen átmenekülést csehszlovák fináncok idézik elő rábeszélve őket, hogy hagyják el az országot. Végül bejelenti, hogy a vegyes bizottság magyar tagjait utasította, hogy ezt az ügyet vigyék a vegyes bizottság elé. Csehszlovák oldalról nem akartak ezzel a kérdéssel foglalkozni, tagadták, hogy ebben illetékes lenne a vegyes bizottság. Végül mégiscsak kitűzték a vegyes bizottság hétfői ülésére a sérelmek tárgyalását. Kérte a bizottság csehszlovák elnökét, hogy ha szükségét látja, szakítsa félbe a tárgyalásokat azzal, hogy kormányának jelentést tesz. Köbölkútról az ottani rendőrparancsnokságtól kapott egy jelentést, ami erősen túlzott. A közlés szerint 16 embert agyonlőttek. Sajnos nem használható fel a jelentés, mert nincs megjelölve egy személynek a neve sem, kik áldozatul estek. Az asszonyokat, kik férjeik után mennek, puskatussal verik szét. Az elhagyott lakásokba azonnal megkezdték a romániai és jugoszláviai szlovákok betelepítését.

Rákosi Mátyás államminiszter: a külügyminiszter javaslatát el kell fogadni és a sajtóban is propagálni kell a gyalázatos viselkedésüket. Úgyszintén a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak is kell jelentést tenni s a táviratban felháborodásunknak kell kifejezésre jutnia.

[Jócsik Lajos] Áttelepítési kormánybiztos: tegnap Rajka községben tartózkodott, ahol eddig 165 az áttelepült. Kizárólag Rajka községben 40 községből tartózkodnak átmenekültek. A község lakossága nagy szeretettel és megértéssel fogadta őket és igyekezett élelemmel is ellátni, azonban szükségesnek látszik addig is, míg ügyük végleges rendezést nyer a legminimálisabb élelmezési célokra 5000 forint kiutalása.

Minisztertanács a külügyminiszter bejelentését tudomásul vette, egyúttal az átmenekült szlovákiai magyarok megsegítésére ötezer forint élelmezési gyorssegély folyósításához hozzájárult.

MOL XIX"A"83"a. 150. sz. jegyzőkönyv. [34] 33. napirendi pont. Géppel írt tisztázat.

b.
A minisztertanács 1947. január 10-i vitája a lakosságcsere egyezmény végrehajtásáról

[Gyöngyösi] Külügyminiszter: kéri a minisztertanács állásfoglalását a lakosságcsere kérdésében.

 november 30-án folytatott tárgyaláson megállapították azt, hogy a lakosságcsere-egyezmény lényegében gyakorlatilag zsákutcába került. Felfogása szerint a csehszlovák kiküldöttek delegálása felesleges. Közvetlenül tárgyaljon a kormány [a] gyorsított tárgyalások érdekében. Az egyezmény helyébe lényegében egy új egyezményt kell készíteni, ami a csehszlovákokat előnyös helyzetbe juttatná Magyarországgal szemben. A régi egyezménynek Magyarországra előnyös vonatkozásait még a mai napig sem hajtották végre. Ezért is akadtak meg a tárgyalások. Az áttelepülők számában kölcsönösen kell megállapodni, azonban azt, hogy a quótába nem számítanak be az egyezmény 5. cikkében feltüntetett személyek,  Még egy 30 napos időt kérnek Magyarországtól a jelentkezésre. Az itt lakó szlovákok köréből további jelentkezésekre számítanak. Lényegében egy olyan gyorsított egyezményt javasol, amely ezt lehetetlenné tenné. [sic!] Hajlandó hozzájárulni a vagyontalanoknak a kitelepítéséhez, előzetesen ezeket a vagyonjogi kérdéseket kölcsönösen tisztázni kell. A csehszlovák követ előtt hangoztatta, hogy nem lát lehetőséget a tárgyalásokra mindaddig, amíg a kényszer"széttelepítések folynak egyezményellenesen, eltekintve a morális indokoktól. Ilyen légkörben nem lehet tárgyalásokat folytatni. Tehát addig is, amíg ebben a kérdésben további állásfoglalásra volna szükség, kéri a minisztertanács hozzájárulását ahhoz, hogy olyan természetű választ adjon a csehszlovák kormánynak, hogy mindenekelőtt a mostani jogellenes deportálásoknak a lehetőségét szüntessék meg. Ragaszkodunk az egyezmény szigorú végrehajtásához. Ebben az esetben továbbra is a legnagyobb előzékenységgel hajlandók vagyunk újólag tárgyalni, de az egyezményben csehszlovák részről vállalt kötelezettségek végrehajtását követeljük. Ezek pedig a következők: a vagyonelkobzás megszüntetése, az ott lévő elbocsátott magyar tisztviselők szociális segélyének folyósítása, a széttelepítések megszüntetése, a vagyoni kezelések végleges rendezése.

Szakasits Árpád államminiszter: nagyjában elfogadhatónak tartja a külügyminiszter javaslatát, mégis felveti azt a gondolatot, hogy nem lenne e helyes Károlyi Mihályt kiküldeni Szlovákiába.

[Gyöngyösi] Külügyminiszter: ennek semmi akadálya nincs, de csak mint magánember tehet ott látogatást, mert ha hivatalosan menne ki, ez azt jelentené, hogy a tárgyalásokat fel kívánjuk venni újra. Ettől függetlenül ezt az álláspontunkat közölni kell.

[Bárányos] Földművelésügyi miniszter: a külföldi magyarság részéről sokszor hallja azt a panaszt, hogy a kormány nem törődik eléggé a kint lévő magyarsággal. Súlyos panaszokat hangoztatnak, sérelmezik a kormány azon eljárását, hogy túlságosan enyhén kezelik a határon túli magyarok sorsát. Semmit nem éreznek abból, hogy értük valami történik.

[Nagy] Miniszterelnök: mi is egy megszállás alatt lévő ország vagyunk, nem rendelkezünk elegendő gazdasági és politikai lehetőségekkel, hogy támogathassuk őket.

[Gyöngyösi] Külügyminiszter: ő is érzi, hogy a magyar kormányt terheli a felelősség e lépések elmulatásáért, de nem szabad elfelejteni, hogy a szenvedő magyarság legnagyobb része a csehek kezében van, s az ottani intézkedésekkel szemben teljesen tehetetlenek vagyunk. Ma az a helyzet, hogy a lakosságcsere egyezmény rendkívül nagy fegyvert jelent a kezünkben. [sic!] A csehek belátták azt, hogy ha nem tudnak velünk megegyezni egy gyorsított eljárással, akkor egyetlen egyet sem tudnak átvenni, vagy áttenni egy éven belül magyarjaink közül. Ellenben nem tudunk semmit sem az ellen csinálni, hogy ők ezt a kérdést belügyként kezeljék, s a magyarságot széttelepítsék. A felháborító az egész dolognál az, hogy amikor hajlandók valamit végrehajtani, amit vállaltak, csak olyan feltételekkel hajtják végre, ha még újabb feltételeket köthetnek ki. Ezzel a kérdéssel érdemileg is kell foglalkozni.

[Bárányos] Földművelésügyi miniszter: inkább azt sérelmezik, hogy a Miniszterelnökség kisebbségi osztálya annak idején sokkal többet és

[Gyöngyösi ] Külügyminiszter: minden kétséget kizárólag ez a támogatás revizionista irányban folyt le. Anyagilag többet áldozott erre a célra és az most hiányzik. De igen félő, hogy újabb revizionista törekvésekkel állunk szemben.

Minisztertanács a külügyminiszter előterjesztéséhez hozzájárult.

MOL XIX A"83"a 158. sz. jkv. 51. napirendi pontja. Géppel írt tisztázat.

c.
Gyöngyösi János külügyminiszter bejelentése a minisztertanács 1947. február 26-i ülésén a lakosságcsere végrehajtásáról folytatott tárgyalások újbóli megkezdéséről

[Gyöngyösi] Külügyminiszter: bejelenti a minisztertanácsnak, hogy Csehszlovákiával hétfőn megkezdik a tárgyalásokat a lakosságcsere egyezmény lebonyolítása tárgyában Prágában. Ez a bejelentés tulajdonképpen a magyar kormány január 13-i jegyzékének következménye, mely szerint a tárgyalásokat készségesen felvesszük, azonban lehetetlen úgy tárgyalni, ha a kényszerű széttelepítések, melyeket a magyar kormány deportálásnak bélyegez, tovább folynak. Most közölték, hogy ezeket leállították.

Szakasits Árpád államminiszter: az általános megoldásra vonatkozó tárgyalások ezek?

[Gyöngyösi] Külügyminiszter: nem. Háromirányú tárgyalás lenne ez. Először kötnek egy megállapodást, függetlenül a lakosságcsere egyezményben kialakuló állásponttól, hogy előzetesen 3000 családot, tehát 10 000 személyt kölcsönösen kicserélnének. Másodszor letárgyalják az egész lakosságcserét és előkészítik a lebonyolítást, végül pedig megállapodnak egy időpontban, amikor a végleges megoldást letárgyalják.

Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette.

MOL XIX-A-83-a. 165. sz. jkv. 68. napirendi pontja. Géppel írt tisztázat.

Ezen a napon történt szeptember 20.

1929

Budapesten levetítik az első hangosfilmet („Az éneklő bolond”).Tovább

1956

Kétnapos tartózkodásra Budapestre érkezett Luther Evans, az UNESCO főigazgatója. A látogatás eredményeképpen Magyarország fokozatosan...Tovább

1990

Ratifikálják a két Németország újraegyesítését.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő