Jules Verne francia író (*1828)Tovább
Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban
„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”
4. Tájékoztató 1988. október végi szegedi eseményekről
TÁJÉKOZTATÓ
A József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Operatív Bizottságának kezdeményezéséről és a történtekről
Szándékuk szerint e széles körű publikációval egy társadalmi vitát kívántak elindítani a felsőoktatás megújítása érdekében.
Az Egyetem vezetése kari eseményként kezelte mind a fórumot, mind pedig a sztrájkot. Álláspontjukat indokolta, hogy a fórumra elkészített „fogalmi emlékeztető” – amely a hallgatókat feszítő gondokat tartalmazza – elsősorban bölcsészkari gondokat gyűjtött egybe. Viszont a fórumon elfogadott állásfoglalásban megfogalmazott kérdéskörök, valamint azok publicitása messze túlmutatnak egy kar hatáskörén, és az egész felsőoktatást érintik.
A hallgatói sztrájk idejére előadásokat terveztek és tartottak a középkori egyetemekről, és a mai külföldi egyetemekről, és egyetemi mozgalmakról.
Ezek a rendezvények nyitottak voltak mind a sajtó, rádió nyilvánossága előtt, mind más karok hallgatói előtt.
A sztrájkban Bölcsészettudományi Kar hallgatói vettek részt. Az oktatók is jelen voltak a rendezvényeken, de ők nem sztrájkoltak, és Kristó Gyula dékán intézkedésében felszólítást kaptak, hogy 28-án az óráikat ne tartsák meg. Tehát sem oktatási szünetet nem rendeltek el, sem a sztrájkhoz nem csatlakoztak. A Kari Szakszervezeti Bizottság levélben foglalt állást és támogatta a hallgatók által megfogalmazott állásfoglalást.
A hallgatói megmozdulásra küldöttek jöttek a Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláról és a Janus Pannonius Tudományegyetemről, és táviratban támogatták követeléseiket a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatói.
Az Egyetemi és Főiskolai Főosztályt Bodnár László rektorhelyettes tájékoztatta a rendezvénysorozatról, hangsúlyozva ennek kari jellegét. Az EFO [Egyetemi és Főiskolai Főosztály] 27-i vezetői értekezletén foglalt állást abban, hogy a szegedi eseményekről a helyszínen tájékozódjon Szövényi Zsolt osztályvezető. Erről Bodnár Lászlót telefonon értesítettük, ugyanakkor Juhász Erzsébet előkészítette, hogy a MTI [Magyar Távirati Iroda] helyi tudósítójának és a rádió esti magazin tudósítójának adjunk nyilatkozatot Szegeden.
A hallgatói fórum állásfoglalását előzetesen nem kaptuk meg, a helyszínen délelőtt 10 h-kor ismerhettük meg a követeléseket és a fogalmi emlékeztetőt. Ekkor közölték, hogy a Kar vezetői és mintegy 350 hallgató 11 órára várja a minisztérium képviselőjét konzultációra.
A két és félórás konzultáción a felvetett gondok felsőoktatás-politikai és gazdasági kérdésköröket érintettek. Sajnos gyakran volt érzékelhető, hogy alapvető kérdésekben – amelyeket törvény, illetve jogszabályok rögzítenek – nincsenek tájékozódva, illetve a különböző vezetők a felelősséget a minisztériumra hárítják. Így a vita hangulatát a türelmetlenség és a minisztérium felelősségének túlhangsúlyozása, egyfajta minisztérium ellenes hangvétel jellemezte.
A konzultáció azzal zárult, hogy a felvetett kérdésekre a választ a minisztériumtól – 30 napos határidő betartásával – a sajtó nyilvánosság bevonásával várják a kar hallgatói.
A hallgatói megmozdulásokat, a sztrájk rendezvényeit a jól szervezetség, a fegyelmezettség jellemezte.
2. Pusztai Ferenc miniszterhelyettes kísérőlevelével a részletes választ 1988. október 27-én 10 h-kor a minisztérium képviselője adta át az Operatív Bizottság képviselőinek, az egyetem vezetésének, valamint a helyi sajtó és rádió kiküldött munkatársának. Ugyanakkor október 27-én 11 h-kor a Művelődési Minisztériumban sajtótájékoztató keretében ismertettük a minisztériumi választ.
A válaszlevélben hangsúlyoztuk:
– hogy a felsőoktatás korszerűsítése érdekében szükség [van] a folyamatos együttműködésre, és kérjük a közös cselekvést és kezdeményezzük az együttműködést;
– az együttműködés alapjának a széleskörű vita alapján kidolgozott és a Minisztertanács által elfogadott cselekvési program megvalósítását tekintjük;
– a program eredményes teljesítése és az irányítás demokratikus ellenőrzése érdekében hozzuk létre az Országos Felsőoktatási Tanácsot.
A részletes válasz az alábbi kérdésköröket érintette:
[popup title="[…] " format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részben összefoglalják az általunk az 5. dokumentumban közölt válaszlevél tartalmát."]
A válaszlevél átadását követő két órás megbeszélésen az autonómia, a tanszabadság és az anyagi helyzetről tárgyaltunk jelezve, hogy e témakörök más és más szintű és formájában eltérő intézkedést igényelnek. A Kar dékánja másnapra meghívta az Operatív Bizottságot, elsősorban a tanszabadság illetve a tantervi kérdésekről egy eszmecserére és a hallgatók befolyásolására.
A beszélgetés alkalmával jelezték, hogy a minisztérium válaszát nem tudják elfogadni, és szóban is meghívást kaptunk az október 31-i kari fórumra.
Már 27-én jelezték, hogy az Operatív Bizottság tagjai a hétfői fórum előkészítése ügyében tárgyalnak a JPTE, valamint az ELTE Hallgatói Önkormányzati Tanács képviselőivel. Ennek az együttműködésnek tudható be, hogy a későbbiekben felerősödtek az Országos Felsőoktatási Szövetség létrehozására irányuló kezdeményezések.
3. 1988. október 31-én kari fórumot hívtak össze a minisztérium válaszlevelének megvitatására úgy, hogy az Operatív Bizottság – a fórum meghallgatás nélkül – elkészítette az elutasító választ „Válasz a válaszra: Mi az oka, hogy Magyarországon a felsőfokú oktatás lábra nem tud kapni” címmel.
A Kar mintegy 400-500 hallgatóján és sok oktatóján kívül a szegediek meghívására jelen volt az ELTE – BTK – HÖT [Hallgatói Önkormányzati Testület] képviselője megfigyelőként, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, a JPTE Tanárképző Kara (Kiss Sándor), a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola (15 hallgatóval) és a KLTE képviselője (nem hivatalosan). Valamennyien szolidaritásukról és cselekvő együttműködésükről biztosították a fórumot.
A tanácskozáson részt vett a kar dékánja, az egyetem rektora, véleményével azonban a vitát csak a dékán próbálta befolyásolni.
A fórum a minisztérium Egyetemi és Főiskolai Főosztálya levelének felolvasásával kezdődött, folytatódott a „Válasz a válaszra” kari állásfoglalás-tervezet felolvasásával, majd az ELTE-BTK-HÖT [Hallgatói Önkormányzati Testület] és a JATE BTK Operatív Bizottságának közösen kialakított, Országos Felsőoktatási Szövetség létrehozására vonatkozó javaslatának ismertetésére került sor.
Szólt a helyi TDDSZ [Tudományos Dolgozók Demokratikus Szövetsége] képviselője és az ELTE ÁJTK egyik oktatója is szimpátiájukat kifejezve.
Ezt követően megindult a vita, de – jellemző módon – nem a minisztérium válaszleveléről, hanem az ülés előtt kiosztott „Válasz a válaszra” c. [című] összeállításról.
Előterjesztésükben a minisztérium egyetlen válaszát sem fogadták el, indokaikat néhol stílusbírálatra degradálták. A minisztérium képviselői többször kértek szót, de párbeszéd nem alakulhatott ki.
A vita három pont köré sűrűsödött:
– egyetemi autonómia,
– tanszabadság,
– a felsőoktatás nagyobb részesedése a nemzeti jövedelemből.
A vita során egyszer-egyszer felmerült a minisztérium válaszának részleges elfogadása (pl. az orosz nyelv választhatósága), a hangadók azonban a vitát következetesen visszaterelték az eredeti elutasító ellenséges hangnemhez.
Szemben a veszprémi ifjúsági parlamenttel, ahol a minisztérium nem csak érvelő támogatást kapott a cselekvési programhoz, hanem az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet mindent a minisztériumtól számon kérni, itt – a szórványosan jelentkező mérsékelt megnyilatkozások mellett – rendkívül erős minisztérium-ellenes hangulat alakult ki. (Minisztériummal szemben bizalmatlansági indítvány, minisztériumi vezetők lemondatása, a minisztérium alkalmatlansága „engedelmes és passzív” magatartása miatt stb.), amit a jelenlévő vendég felsőoktatási intézmények képviselői is szítottak. A Kar dékánja többször megfontoltságra intette a hallgatókat.
A hétórás vita során a hallgatóság erősen megfogyatkozott, úgy hogy a szavazáskor a kar hallgatóinak kb. negyede-ötöde volt jelen.
A szavazás több kérdésre terjedt ki.
1. Nagy szótöbbséggel, kis módosításokkal elfogadták az Operatív Bizottság előterjesztését („Válasz a válaszra”), ami a minisztérium egyetemi és főiskolai főosztálya által adott válaszlevél csaknem teljes elutasítását jelenti.
2. Döntöttek abban, hogy az Országgyűléshez 15-20 soros követelést juttatnak el, elsősorban a nemzeti jövedelemből való nagyobb, mintegy 4%-os felsőoktatási részesedést indítványozva.
3. 91 hallgató (a Karnak mintegy 900 hallgatója van) szavazott az országos demonstráció mellett – hangsúlyozva annak nem politikai jellegét. Időpontjául az Országgyűlés novemberi ülésszakának kezdetét megelőző napot – november 23-át – és az országgyűlés első napját – november 24-ét jelölték ki. Felhívásukat valamennyi felsőoktatási intézményhez eljuttatják, rájuk bízva a demonstráció megválasztásának a módját.
Az országos kongresszus összehívására november 20-át választották.
Az oktatók csatlakozásáról – Szegeden – szakszervezeteik fognak nyilatkozni.
Jelzet: MOL XIX–I–9–c–2937–1988. – Magyar Országos Levéltár, Czibere Tibor miniszter, iktatott iratok. – Eredeti, gépelt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 24.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A 2023-as év első ArchívNet számát olvashatják az oldalon. Az új lapszám négy forrásismertetést publikál: ezek nem alkotnak egy tematikus egységet, azonban vannak metszéspontjaik egymással. Bár egy Venn-diagramon ezek a metszetek jobban ábrázolhatók lennének, mi ezúttal szövegben mutatjuk be ezeket: két írás a római katolikus egyházhoz köthető, kettő köthető a huszadik századi magyar emigrációhoz, kettő pedig a magyarországi államszocilista időszak mindennapjaihoz.
Az időrendet követve Csóka Géza (közművelődési referens, Magyar Nemzeti Levéltár Közművelődési és Közönségkapcsolati Főosztály) forrásismertetése az első. Idén ünnepeljük Neumann János születésének 120. évfordulóját, a szerző pedig ennek okán mutatja be a tudós és Pelényi János levelezését. Neumann ugyanis arra törekedett, hogy Magyarország akkori washingtoni követét meghívja Princetonba egy előadás erejére.
Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára) forrásismertetésének origója a második világháború magyarországi harcai, amelyek nagy változást hoztak Csémpuszta életébe. A helyi káplánlak birtoklásáért folytatott hosszas küzdelem bemutatása nemcsak egy lokális problémát tár fel, hanem azt is, hogy milyen volt a korabeli államhatalom viszonya a katolikus egyházzal.
Csémpuszta lakóira is kiható politikai döntés volt a Rákosi-korszakban bevezetett kötelező beszolgáltatás, amelyet hibái miatt már 1952-ben korrigálni igyekeztek a következő évekre nézve. Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) a begyűjtési rendszer reformjának egyik tervezetét mutatja be írásában.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) a Mindszenty Józseffel egyeztető Zágon József és a Vatikán diplomáciai szolgálatában működő Kada Lajos levelezését mutatja be. Terjedelmi okokból forrásismertetését két részre bontva jelentetjük meg. A mostani, első közlésben olyan levelek olvashatók, amelyek Zágon Mindszentyvel való viszonyát világítják meg.
Idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. március 7.
Miklós Dániel
Főszerkesztő