A gorlicei áttörés az első világháborúban: Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregeinek sikeres támadása az oroszok ellen.Tovább
Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban
A felsőoktatás a ’80-as évek végén
„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”
7. 1988. november 14-ei keltezésű minisztériumi feljegyzés a sztrájk után történtekről
Tájékoztató az október 31-e utáni eseményekről
November 7-én Pécsett a Koordinációs Bizottság ülésén részt vettek: a JATE BTK; az ELTE BTK, ÁJTK, TTK; KLTE BTK, ÁJTK; JPTE Tanárképző Kar, Juhász Gyula Tanárképző [Főiskola]; a Bessenyei György Tanárképző [Főiskola]; a BME Villamosmérnöki Kara; MME Jogi Kar, Bányászati Kar; Keszthelyi Agrártudományi Egyetem; MKKE, Győri Tanítóképző Főiskola. Ugyancsak részt vettek a megbeszélésen a Veszprémi Ifjúsági Parlamenten megválasztott hallgatói képviselők küldöttei is.
Tájékozódásunk szerint oktatók csak a JATE képviseletében voltak jelen.
A találkozón megerősítették a november 23-24-i szolidaritási demonstrációt, amelynek formájáról minden intézmény önmaga dönt. Az előzetes hírek szerint az első napra előadásokat, filmvetítéseket terveznek, és az éjszakát az intézményben szándékozzák tölteni, reggel közös dalénekléssel kezdenék a napot (pl. Szeged, Pécs).
Ezen a megbeszélésen formálódott a Javaslat egy országos érdekképviseleti Felsőoktatási Szövetség alapító okirata [!], amelyet több felsőoktatási intézmény megkapott azzal a kéréssel, hogy ennek alapján nyilvánítsák ki csatlakozási szándékukat.
A Javaslat főbb gondolatai az alábbiakban foglalhatók össze:
A Felsőoktatási Szövetség[et] és az általunk tervezett Felsőoktatási Tanácsot most már összekapcsolják. A Felsőoktatási Tanács lenne anyagi kérdésekben az igénybegyűjtő, tárgyaló és szétosztó testület. A Tanácsban delegálnák képviselőiket a Szövetség, az intézmények, [a] szakszervezetek, [a] vezetői kollégiumok, az MTA [Magyar Tudományos Akadémia] és [az] MM.
A Szövetségnek oktatói és hallgatói tagozata lenne, félévenként Kongresszust hívnának össze (intézményi képviselőkből). Nem szólnak a Kongresszus közötti időszakról, illetve a Szövetség valamilyen vezetőségéről.
A Szövetség kizárólagos legitimitással képviseli a felsőoktatást a tervük szerint. A Szövetség megalakulását Előkészítő Koordinációs Bizottság készíti elő, de erről a testületről sem szólnak.
a.) Az autonómiát igénylik a személyzeti kérdésekben, a felvételi tartalmában és a keret számok megállapításában, a képzési rend meghatározásában.
b.) A demokratizálást igénylik az intézményi testületi hatáskörök növelésében, a tanszékvezetői feladatok adminisztrációs feladatokra történő szűkítésében és a rotációs elv alkalmazásában.
c.) A tanszabadságot kérik a szabad kollégiumok hirdetésében, diák és tanárválasztásban, egyetemválasztásban, alternatív oktatási formákban (pl. nyári kurzusok), a külföldi tanulmányok korlátozásának megszűntetésében.
d.) Az oktatói alkalmazásban a tanácsok döntsenek, megfelelő kritériumok alapján, oktatók anyagi érdekeltsége legyen biztosított, szabad oktatói meghívást [!] (tudományos minősítés legyen a kritérium).
e.) A képzési tervek felülvizsgálata és korszerűsítése során a diploma kritériumaként az ideológia megfontolásoktól függetlenül közismereti műveltséget ismerik el.
A jelzett követelések sok esetben egymást átfedik, más esetekben intézményi belső mechanizmusokat érintenek, illetve meglévő jogi előírások megvalósítását, de vannak olyanok, amelyek nem vállalhatók.
A felsőoktatási intézmények az elmúlt hét végén Szegedről megkapták a szeptember 28-i követeléseket, a minisztériumi választ, valamint a Válasz a válaszra c. [című] dokumentumot, illetve egy [egy] oldalas levelet az anyagi követelésekről és felhívást a csatlakozásról.
Az ELTE ÁJTK-n november 10-én vitafórumot terveztek (Bihari-Madarász előadásával) a felsőoktatás válság-állapotáról, amely végül a szegedi javaslathoz történő csatlakozás jegyében zajlott le. A fórumnak ezt a funkcióváltását el nem fogadva Bihari Mihály nem tartotta meg az előadását. A fórumon úgy döntöttek, hogy a Kar oktatóinak és hallgatóinak véleményét meghallgatva döntenek a csatlakozási szándékról, mert ez a fórum nem jogosult kari álláspont kialakítására. A tervezet több pontját vitatták, de az anyagi követelésekben egységes volt az álláspont. November 23-24-re kari fórumot terveznek, ahol a jogászképzés problémájáról vitatkoznának. Az ELTE BTK-n megismételt Kari Tanácsülés tárgyalta november 10-én a Javaslatot, amelyet előzetesen a tanszékcsoportok is megvitattak. A beérkezett észrevételek alapján a Kari Tanács nem fogadta el a Javaslatot, de megbízta az elnökséget, hogy az észrevételek bedolgozásával hozza az előterjesztést a Kari Tanács elé. E [!] jelenlévő hallgatói képviselők ezzel nem voltak megelégedve.
A november 23-24-i szolidaritásról nem született döntés.
Az MKKE Ifjúsági Parlamentje november 10-én a szegediek törekvéseit támogatva, olyan demonstrációt tud elfogadni, amely nem zavarja az órák zavartalan megtartását. Ugyanakkor a Felsőoktatási Szövetséggel szemben a Veszprémben elhatározott Felsőoktatási Tanács létrehozását támogatja, de nyitottak egy későbbi időpontban a Szövetséghez való csatlakozásban is.
A KISZ országos felsőoktatási rétegértekezletén november 11-12-én elfogadott állásfoglalás az ideológiai, illetve társadalomtudományi tárgyakkal kapcsolatos követelményektől eltekintve az szegediekkel azonos kérdésekben sürgeti a felsőoktatás reformját.
A KISZ KB jogosultságait egy országos hallgatói választmánynak adná át, amely az előzetes tárgyalások során a Felsőoktatási Tanácshoz csatlakozna.
Budapest, 1988. november 14.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő