Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

A hatalom a mozgalom mellett 

A kormányzati- és pártszervek is igyekeztek a mozgalom élére állni, és átvenni a kezdeményezést. A KISZ országos felsőoktatási rétegértekezletén állásfoglalás mondatott ki, amely a szegediekkel azonos kérdésekben igényelte a felsőoktatás reformját. Kimaradtak viszont belőle az ideológiai és társadalomtudományi tárgyakkal kapcsolatos egyetemi követelések.

 

1989 elején a kormányzat egy „dinamikus“ felsőoktatási fejlesztési tervet fogadott el, jelentősen növelve a pénzügyi előirányzatokat, és erősen kidomborítva az életkörülmények javítását. (Egyébiránt az egyetemi hallgatók számát 1990-ben 20%-al megemelték.) Az automatikus emelésen kívül 1989. szeptembertől a pedagógusok további, rendkívüli 15%-os béremelésben részesültek. E lépés sem érte el a kívánt eredményt, főleg a már előző évben jelentkező, egyre növekvő infláció miatt. 1988-ban vált a fogyasztói áremelkedés kétszámjegyűvé (16% körül), és 1989-ben is hasonlóan alakult. Jelentősen nőtt viszont a fejlesztésekre fordítható összeg. A tárca 1989-es beruházási keretének kb. 67%-át fordították a felsőoktatás fejlesztésére.

Az 1989-es évben javaslatok, tervek és elképzelések sora született minden lehetséges fórumon a felsőoktatási reform végrehajtására és elősegítésére (pl. egy jellegzetes című javaslat a Rektori Konferenciától: „Az egyetemek fejlesztése társadalmi-gazdasági felemelkedésünk érdekében”). Emellett számos egyedi intézkedés született annak pártkérésnek végrehajtása érdekében, hogy az egyetemek „maguk is tegyenek lépéseket súlyos gondjaik megoldása érdekében, ne csupán központi intézkedéseket várjanak, hanem működési helyeiken tárják fel azokat a lehetőségeket, amelyek a felsőoktatást segíthetik” (ilyen lett például az állampárt párthelyiségeinek igénybe vétele).

 

Hosszú előkészítés és viták után, 1989 májusában alakult meg az akkor már Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetségnek (OFÉSZ) nevezett szervezet.

 

A viták és az érdekvédelmi testületek szervezése az 1989-es évet is felölelte. Felsőoktatási törvényt követeltek, a dologi keretek növelését, sőt az ingyenes oktatás megszüntetése is megjelent, valamint ezzel kapcsolatban a különböző hitelkonstrukciók bevezetésének szándéka. az állampárt épületeinek megszerzését is beleértve.

                   

     
 

Az intézményi önállóság és tanszabadság jogának „biztosítása” továbbra is kiemelt figyelmet kapott, a Minisztertanács az Országgyűlést is tájékoztatta a korszerűsítéssel járó jogalkotási feladatokról. 1989-ben a teljes politikai intézményrendszer átalakulása során a felsőoktatás pénzügyi és jogi helyzetének átformálása is napirenden szerepelt.

 

Kulcsszavak

Ezen a napon történt augusztus 13.

1961

A keletnémet állampolgárok egyre fokozódó mérvű elvándorlása miatt, Berlinben az NDK hatóságai nagy létszámú csapatokkal lezárják a város...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő