Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

 

Források 

 

1.  A szegedi diáksztrájk emlékeztetője

1988. szeptember 28. 

EMLÉKEZTETŐ

A JATE BTK általános hallgatói sztrájkjáról

 

1988. szeptember 28., Szeged, Auditorium Maximum

 

1988. szeptember 26-ára a JATE BTK Operatív Bizottsága, élve lefektetett jogaival, Kari Gyűlést hívott össze. Ezen a hallgatóság többsége mellett részt vettek: Szalamin Edit és Rozsnyay Bálint dékánhelyettesek, Kristó Gyula dékán, az érdeklődő oktatók és a tömegtájékoztatás képviselői.

 

A Kari Gyűlés döntő többséggel elfogadta az Operatív Bizottság Állásfoglalás-tervezetét, így az módosítás nélkül a Kari Gyűlés hivatalos állás foglalásává emelkedett. A Kari Gyűlés követeléseinek nyomatékosítására úgy döntött, hogy 1988. szeptember 28-án a Kar hallgatóságának egésze sztrájkba lép.

 

Döntésünk mellett foglalt állást: (26-án) az MSZMP [Magyar Szocialista Munkáspárt] JATE Történész Pártalapszervezete; (27-én) a JATE Központi Könyvtára és a JATE BTK szakszervezeti vezetősége.

 

1988. szeptember 28-án, szerdán 8 órától a JATE BTK általános hallgatói sztrájkja megkezdődött. Az Állásfoglalás és a Fogalmi Emlékeztető felolvasása után az összegyűltek előadásokat hallgattak meg a középkori és a jelenlegi nyugati universitasokról (előzetes megbeszélés szerint előadók voltak: Varga András, Ötvös Péter, Csernus Sándor, Szőnyi György Endre és Rozsnyay Bálint). Az előadások után 11. 15-kor Szövényi Zsolt minisztériumi főtanácsos osztályvezető, Bodnár László rektorhelyettes és Kristó Gyula dékán részvételével konzultáció kezdődött a sztrájkolókkal. A vita után a Minisztérium képviselője hivatalos ígéretet tett arra, hogy az MM [Művelődési Minisztérium] harminc napon belül hivatalos és nyílt választ ad (a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül) a kari állásfoglalásra.

 

A válasz megérkezésekor vagy a határidő lejárta után a hallgatóság rendkívüli Kari Gyűlésre ül össze, ahol dönt a válasz elfogadásáról és a további teendőkről.

 

Ezen Emlékeztető az Állásfoglalással együtt a JATE BTK hallgatói sztrájkjának hivatalos dokumentuma. Ennek értelmében mindkét szöveget eljuttatjuk a dékánnak, a rektornak, a tudományegyetemi Karok és tanárképző főiskolák Tanácsainak diákképviselőihez, a Tudományegyetemek vezetőinek, az egyetemi Archívumnak, az országgyűlésnek, a művelődési miniszternek, a Minisztertanácsnak és a tömegtájékoztatásnak.

 

Felkérjük a diákképviselőket, hogy Állásfoglalásunkat tegyék ismertté választóik előtt. Felhívunk mindenkit, hogy Állásfoglalásunkkal és megmozdulásunkkal kapcsolatban nyilvánosan foglaljon állást.

 

Szeged, Auditorium Maximum,

 

1988. szeptember 28. 18.h. [óra]

 

A JATE BTK hallgatói

 

Jelzet: MOL XIX–I–9–c–2937–1988. – Magyar Országos Levéltár, Czibere Tibor miniszter, iktatott iratok. – Eredeti, gépelt tisztázat.

 

Kulcsszavak

Ezen a napon történt február 20.

1938

Svájcban népszavazással arról döntenek, hogy a rétoromán legyen a nemzet negyedik hivatalos nyelve.

1945

Az SZDP és az MKP összekötő bizottsági ülésén a szociáldemokraták bejelentették, hogy fenntartják az önálló pártifjúsági mozgalom létre-...Tovább

1962

John Glenn az első amerikai űrhajós, megkerüli a

1999

A Szojuz TM–29 űrhajóval elindul az első szlovák űrhajós, Ivan Bella.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők