Életkép 1945 októberéből

Magyar táj orosz katonákkal

1944–1945 telén egy orosz tiszt bement a csongrádi katolikus templomba, ahol éppen szentmise volt. Mindenki megdermedt. A plébános zavarában és talán ijedtségében igen hosszú prédikációba kezdett. Az orosz egy idő után – elunva a számára érthetetlen és érdektelen beszédet – egy karmozdulattal leintette a papot és hangosan odaszólt: „Doszta propaganda! Davaj muzika!” A kántor nem tétovázott. Felcsendült az orgona hangja és mindenki megkönnyebbült…

Források

Levél a miniszterelnökhöz a Lengyeltóti járás orosz parancsnokának erőszakoskodásairól
1945. október

Lindov nevű orosz járási parancsnok Lengyeltótiban (Somogy m.) vasárnap, október 28-án összedoboltatta a járási székhelyeken [!] a moziba a lakosságot, s ott négy órán keresztül előadást tartott az orosz kultúráról, amely mögött 300 esztendővel maradt el a magyar kultúra. Kijelentette, hogy az orosz hadsereg még hat esztendeig Magyarországon marad, amíg mindenki be nem látja, hogy Magyarország csak úgy boldogul, ha tagállamként csatlakozik a Szovjetunióhoz. A politikai pártok közül a Kommunista Párt az igazi párt, ennek kell győznie a választásokon, mert ha nem, vérfürdő lesz az országban.

Felszólította a közönséget, hogy november 4-én a választás napján gyermekeket ne engedjenek az utcára, mert nem lehet tudni, mi történik! Az előadás alatt, amelyet tolmácsa és bizalmasa: egy részeges pincér fordított mondatról-mondatra magyarra, senkinek sem volt szabad elhagynia a termet. A napokban maga az alezredes és tisztjei, valamint katonái sorra járják a lengyeltóti házakat, s fenyegetőznek, hogy mindenki a kommunistákra szavazzon, s ne kacsingassa [!] Anglia és Amerika felé, mert azok messze vannak!

Lindov parancsnok átlag két-három hetenként a járási székhelyre kényszeríti a falvak jegyzőit és bíróit, reggel 9-től délután 3-4 óráig megszakítás nélkül részleteket olvas fel nekik Lenin és Sztálin műveiből, beszél a „nagy orosz kultúráról", s közben nem egyszer a magyarságot legelemibb önérzetében sértő, súlyos kifejezéseket használ. Jegyzőket és bírókat nem egyszer bunkerba zárat. Legutóbb ezt tette a balatonboglári főjegyzővel azért, mert a községben megjelent kóbor, zabráló orosz katonáknak nem volt hajlandó - írás nélkül - zsírt és lisztet, valamint bort adni. A parancsnok katonái vandál módon kipusztították a Balaton-parti villákat, s még a szőlősgyöröki táborban elhelyezett nemi beteg katonákat sem tiltotta el attól, hogy magyar asszonyokkal és lányokkal erőszakoskodjanak. A magyar lakosság elkeseredése és gyűlölete oly nagy, hogy kirobbanástól lehet tartani. Azonnali leváltása volna jó, ha ez nem megy, pár amerikai újságíró jöhetne le november 3-ra és november 4-re. Félő, hogy különben a lengyeltóti járás és székhely közönségének 50-60%-a nem mer leszavazni.

Fentiekre sok tanú van, közöltekért vállalom a jogi és erkölcsi felelősséget.

XIX-A-1-j-1945-VIII-10 343. sz. (16. d.) Kézzel, tintával írt, címzés és aláírás nélküli eredeti levél részlete, amely - feltehetőleg - egyéb kérdéseket is tárgyalt.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő