Életkép 1945 októberéből

Magyar táj orosz katonákkal

1944–1945 telén egy orosz tiszt bement a csongrádi katolikus templomba, ahol éppen szentmise volt. Mindenki megdermedt. A plébános zavarában és talán ijedtségében igen hosszú prédikációba kezdett. Az orosz egy idő után – elunva a számára érthetetlen és érdektelen beszédet – egy karmozdulattal leintette a papot és hangosan odaszólt: „Doszta propaganda! Davaj muzika!” A kántor nem tétovázott. Felcsendült az orgona hangja és mindenki megkönnyebbült…

Források

Levél a miniszterelnökhöz a Lengyeltóti járás orosz parancsnokának erőszakoskodásairól
1945. október

Lindov nevű orosz járási parancsnok Lengyeltótiban (Somogy m.) vasárnap, október 28-án összedoboltatta a járási székhelyeken [!] a moziba a lakosságot, s ott négy órán keresztül előadást tartott az orosz kultúráról, amely mögött 300 esztendővel maradt el a magyar kultúra. Kijelentette, hogy az orosz hadsereg még hat esztendeig Magyarországon marad, amíg mindenki be nem látja, hogy Magyarország csak úgy boldogul, ha tagállamként csatlakozik a Szovjetunióhoz. A politikai pártok közül a Kommunista Párt az igazi párt, ennek kell győznie a választásokon, mert ha nem, vérfürdő lesz az országban.

Felszólította a közönséget, hogy november 4-én a választás napján gyermekeket ne engedjenek az utcára, mert nem lehet tudni, mi történik! Az előadás alatt, amelyet tolmácsa és bizalmasa: egy részeges pincér fordított mondatról-mondatra magyarra, senkinek sem volt szabad elhagynia a termet. A napokban maga az alezredes és tisztjei, valamint katonái sorra járják a lengyeltóti házakat, s fenyegetőznek, hogy mindenki a kommunistákra szavazzon, s ne kacsingassa [!] Anglia és Amerika felé, mert azok messze vannak!

Lindov parancsnok átlag két-három hetenként a járási székhelyre kényszeríti a falvak jegyzőit és bíróit, reggel 9-től délután 3-4 óráig megszakítás nélkül részleteket olvas fel nekik Lenin és Sztálin műveiből, beszél a „nagy orosz kultúráról", s közben nem egyszer a magyarságot legelemibb önérzetében sértő, súlyos kifejezéseket használ. Jegyzőket és bírókat nem egyszer bunkerba zárat. Legutóbb ezt tette a balatonboglári főjegyzővel azért, mert a községben megjelent kóbor, zabráló orosz katonáknak nem volt hajlandó - írás nélkül - zsírt és lisztet, valamint bort adni. A parancsnok katonái vandál módon kipusztították a Balaton-parti villákat, s még a szőlősgyöröki táborban elhelyezett nemi beteg katonákat sem tiltotta el attól, hogy magyar asszonyokkal és lányokkal erőszakoskodjanak. A magyar lakosság elkeseredése és gyűlölete oly nagy, hogy kirobbanástól lehet tartani. Azonnali leváltása volna jó, ha ez nem megy, pár amerikai újságíró jöhetne le november 3-ra és november 4-re. Félő, hogy különben a lengyeltóti járás és székhely közönségének 50-60%-a nem mer leszavazni.

Fentiekre sok tanú van, közöltekért vállalom a jogi és erkölcsi felelősséget.

XIX-A-1-j-1945-VIII-10 343. sz. (16. d.) Kézzel, tintával írt, címzés és aláírás nélküli eredeti levél részlete, amely - feltehetőleg - egyéb kérdéseket is tárgyalt.

Ezen a napon történt február 26.

1945

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány közzétette az 528/1945. sz. rendele-tét, amelynek értelmében feloszlatta a fasiszta pártokat és egyesülete-...Tovább

1952

Elkészül Nagy-Britannia első atombombája.Tovább

1957

Az MSZMP IKB határozott a KISZ felállításáról. Földes László vezetésével bizottságot jelöltek ki, amelynek feladata a hasonló szovjet...Tovább

1993

– Terrorista bombamerénylet a New York-i Világkereskedelmi Központban (WTC): ezer sebesült és öt halálos áldozat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rákosi- és Kádár-korszak: társadalom, életmód, diplomácia

 

A 20. századi magyar történelem egyik meghatározó fejezete a mintegy 40 évig tartó államszocialista időszak, a szovjet típusú totalitarianizmus, azaz a Rákosi- és a Kádár-korszak. A pártállami diktatúra legfőbb jellemzője az élet minden területén végrehajtott szovjetizálás volt: a politikai hatalom centralizálása, a szocialista tervgazdálkodás bevezetése, az állami monopólium megteremtése az oktatásban, a kulturális pluralizmus felszámolása, a marxista-leninista világnézet kizárólagossá tétele, továbbá a szovjet blokkba való betagozódás és a külpolitika feltétlen szovjetbarátsága.

Történelmietlen látásmódra vallana azonban, ha nem tennénk éles különbséget a diktatúra különböző szakaszai között, és összemosnánk a Rákosi-korszakot a Kádár-korszakkal, illetve azokon belül is a különböző periódusokat. A Rákosi-korszakot vizsgálva ki kell hangsúlyoznunk például, hogy a „klasszikus” sztálinizmus időszakát (1949‒1953) legfőképpen az intézményesített terror és a mérhetetlen személyi kultusz, míg az ezt követő két évet (a Nagy Imre-kormány időszakát) a rendszer elviselhetővé tételének szándéka jellemezte.

A rendszerváltás óta eltelt 30 év alatt számos olyan történeti munka született, amelyek alapján ma már a Kádár-rendszert is megbízható pontossággal korszakolhatjuk. Erre itt nem áll módunkban részletesen kitérni, csupán jelezzük, hogy az 1956-os forradalom leverését követő tömeges megtorlások időszaka 1958-tól egyben a rendszer konszolidációját is jelentette. Néhány év alatt befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása, 1963-ban pedig általános amnesztiát hirdettek. Fokozatosan oldódott az ország addig nyomasztó nemzetközi elszigeteltsége, számos nyugati állammal nagyköveti szinten helyreállt a diplomáciai kapcsolat. A magyar külpolitika viszonylagos mozgástérre tett szert annak ellenére, hogy a Szovjetunióhoz és a Varsói Szerződéshez való szövetségesi hűségéhez egy pillanatig sem férhetett kétség. Az 1960-as évektől emelkedett a lakosság életszínvonala („gulyáskommunizmus”), megszűnt a terrorrendszer, a párt hegemóniájának elfogadásáért cserében depolitizálták a mindennapi életet, a korábbiaknál jóval nagyobb utazási szabadságot biztosítottak, és egyre inkább a szakértelemre helyezték a hangsúlyt a származással, illetve a politikai megbízhatósággal szemben. Mindez azonban nem feledteti, hogy a rendszer egészen a bukásáig államszocialista diktatúra maradt ‒ igaz, elvesztette totális jellegét ‒, Magyarország pedig korlátozott szuverenitással a szovjet világbirodalom részét képezte még akkor is, ha a „legvidámabb barakk” volt.

Az ArchívNet idei utolsó, 5‒6. összevont számának fő témája tehát a Rákosi- és a Kádár-korszak. Öt írás vizsgálja különböző szempontok szerint e két időszakot. Szó esik a felsőoktatás helyzetéről, az egészségügyről, a mezőgazdaságról és a diplomáciáról is. A krakkói francia konzul például az 1955-ös magyarországi útja során szerzett tapasztalatait osztja meg érdekfeszítő beszámolójában, és összeveti az itteni állapotokat a lengyelországi viszonyokkal. Különösen aktuális a nemrég elnökké választott Joe Biden és George McGovern amerikai szenátorok 1977-ben tett hivatalos magyarországi látogatásait ismertető írás. Ez nemcsak arról szól, hogyan látták az Egyesült Államokból Magyarországot, hanem arról is, miként próbálta kihasználni a korabeli magyar diplomácia az enyhülés, a kelet‒nyugati kapcsolatok megélénkülése nyomán adódott lehetőségeket. Összeállításunkban ezenkívül számos egyéb olyan témával is találkozhat a tisztelt Olvasó, amely felkeltheti érdeklődését.

Budapest, 2020. december 16.

 

A szerkesztők