Földvári Rudolf Borsod-Abaúj-Zemplén megyei MDP-titkár levelezése Gerő Ernővel

(1956. augusztus)

Gerő Ernő 1956. július 18-tól a három hónapon át tevékenykedett a Magyar Dolgozók Pártja első titkáraként. A korszak több feldolgozása, s itt közölt levelei is arról tanúskodnak, hogy mennyire nem volt tisztában az ország tényleges helyzetével. Földvári Rudolf, az 1954 májusában Miskolcra „száműzött”, és a demokratizálási folyamatot támogató Borsod-Abaúj-Zemplén megyei első titkár levelei tükrözik a változások túl gyors üteme miatti kételyeit, és félelmeit a Rákosi-féle pártvezetés várható kemény ellenintézkedései miatt.

Válasz az "A KV. júliusi teljes ülése utáni helyzetről" tárgyú határozatra

1956. augusztus 21.
19/1/?/FR/

Magyar Dolgozók Pártja
Központi Vezetősége
Gerő Ernő első titkár elvtársnak
Budapest

Kedves Gerő elvtárs!

Augusztus 18-án a késő esti órákban kaptam meg a Politikai Bizottság határozatát "A KV. júliusi teljes ülése utáni helyzetről". A határozat jó, helyes értékelést ad a mai helyzetről, az eddig megtartott gyulések és aktívaülések tapasztalatai alapján. De ha figyelembe vesszük az egyszeru párttagokkal és pártonkívüliekkel folytatott beszélgetéseink százainak, ezreinek tapasztalatait, akkor (a Politikai Bizottság határozatánál jobban, konkrétabban) figyelembe kell vennünk a már észlelhető negatív jelenségeket is. Ugyanis az egyszeru párttagok és pártonkívüliek véleménye, hangulata nem olyan egyöntetuen pozitív; sokrétubb, bonyolultabb, számunkra többet mutató, mint a pártaktívákon és a gyuléseken elhangzott vélemények és állásfoglalások. A Megyei PB. által észlelt több ilyen jelenségre akarom felhívni Gerő elvtárs és a Politikai Bizottság figyelmét:

1. A lakosság körében (még az üzemekben is) túlzott várakozás és követelődzés - számos helyen demagóg követelődzés is - tapasztalható, emellett az állami fegyelem bizonyos lazulása is.

A lakossággal és a dolgozókkal való beszélgetések valóságos panasznapok. A panaszok, kérések jórésze vagy jogos, de ma még kielégíthetetlen, vagy teljesen jogtalan, indokolatlan. (Pl. csökkentsük vagy töröljük el az adót, beadást, csökkentsük a magas aranykorona értéket, adjunk el szenet minden faluban, emeljük általában a munkabéreket, orvosoljunk minden szociális, kulturális, kommunális bajt és nehézséget, töröljük el a kötelező kenyérgabona-vetést, adjuk vissza az államosított házakat, engedjük be a városokba végleges letelepedési engedéllyel a kitelepítetteket, elégítsünk ki minden lakásigényt stb.)

Elég sok lazaság, fegyelmezetlenség, sőt csalás is tapasztalható a kenyérgabonabegyujtés körül. Ezért megy igen nehezen, vontatottan a szerződéses kenyérgabonafelvásárlás, ami messze elmarad megyénkben a kötelező kenyérgabonabegyujtés mögött. (Úgy tudom, más megyében is ez a helyzet.) Csaknem 20.000 az állat- és állati termék beadásával hátralékosok száma. Lazaságok mutatkoznak az üzemek béralapgazdálkodásában is.

E helyzet okait a következőkben látja a Megyei PB. Végrehajtó Bizottsága:

A XX. kongresszus óta igen egyoldalúan, szinte csak a szocialista demokráciáról, a szocialista törvényességről, az elkövetett hibák kijavításáról, a jogos kérések és panaszok orvoslásáról, az alulról jövő kritika bátorításáról beszéltünk. Emellett elhanyagoltuk az állami fegyelem, az állampolgári kötelezettségek, a jogok és kötelességek egysége és összefüggése jelentőségének hangsúlyozását, annak kiemelését és előtérbe állítását, hogy csak a szakadatlanul több, jobb, olcsóbb termelés a kötelezettségek fegyelmezett teljesítése teremti meg a még nem teljesíthető, de jogos kérések kielégítésének alapját.

Ez ellen a megyében már több intézkedést tettünk és teszünk a jövőben is. De nem látok megfelelő intézkedéseket felülről! A "Szabad Nép" is, de különösen az "Irodalmi Újság", a "Muvelt Nép", a "Béke és Szabadság" még jórészt a KV. július[i határozata] előtti stílusban írnak.

Javasolom, hogy a KV. Politikai Bizottsága és Titkársága gyorsan és határozottan teremtsen megnyugtató rendet a sajtófronton. (Az "Irodalmi Újság" augusztus 18-i számának és a "Muvelt Nép" augusztus 19-i vezércikke több olyan részt tartalmaz, ami ellentétes a KV. mai politikájával, különösen, ami a káderek általános leváltásáról, az állam elhalásának - hazánkban már tapasztalható - jelenségeiről, régi hibáinkról szólnak. A "Magyar Nemzet" is eléggé tendenciózusan arról írt legutóbb, hogy a kenyérgabonán kívül megszüntettük minden más termény kötelező kivetését, az Alkotmányunkkal foglalkozó újságcikkek túlnyomó többsége meg sem emlékezett az állampolgárok alkotmányos kötelezettségéről.)

A különböző gyuléseken és sajtófogadásokon elhangzott beszédekből is jórészt csak azt olvashatjuk, hogy mit ígérünk dolgozó népünknek.

Úgy vélem, gyorsan véget kell vetnünk ennek a káros egyoldalúságnak, és a szocialista demokrácia és törvényesség mellett ugyanilyen mértékben hangsúlyoznunk kell az állami és pártfegyelmet, a jogok és a kötelezettségek egységét, mozgósítnunk kell a jelentkező fegyelmezetlenségek ellen! Nem turhetjük, hogy még egyszer megismétlődjenek az 1954-es jelenségek.

Az ellenséges agitáció és propaganda fokozódik és egyik fő célja az állami fegyelem lazítása, demagóg követelések teljesítése. Tapasztalataink szerint ennek máris érződik bizonyos hatása a lakosság, de funkcionáriusaink véleményében is. Sok képviselői beszámoló gyulésen és fogadónapon a párttitkárok, tanácselnökök "járnak élen" a panaszok, követelések felsorolásában. Pártszervezeteink, tanácsaink, tömegszervezeteink nem győzik meg sok helyütt a demagógia káros voltáról a dolgozókat, lakosságot.

2. Számos községünkben határozott elégedetlenség tapasztalható az egyénileg dolgozó parasztok, különösen a szegény- és kisparasztok részéről.

Bírálják az adóemelést, a szerintük igen magas adót és beadási kötelezettséget, a kötelező kenyérgabonavetési rendeletet, a mutrágyahiányt, a gépállomások hibáit, a hatóságok még gyakori ridegségét, bürokratikus intézkedéseit és mindebből azt a következtetést vonják le, hogy a Párt és a kormány nem gondoskodik róluk megfelelően, többen olyan megjegyzéseket tettek, hogy amikor Nagy Imre volt a miniszterelnök, úgy érezték, könnyebb lesz az életük, most azt érzik, kezd ismét nehezebb lenni!

Az egyénileg dolgozó parasztok véleményében sok a helytelen megállapítás, túlzás, de van igazság is, különösen a szegény- és kisparasztok panaszaiban. A kötelező kenyérgabonavetési rendelet, az új adórendelet számukra a legkedvezőtlenebb, különösen ott, ahol aszály és árvíz volt. Közülük sokan anyagi gondokkal küzdenek, e rendeleteink erősen bírálhatók osztálypolitikánk szemszögéből. A KV. legutóbbi ülésén és a parlamenti ülésen is szóvá tettem ezt, most ismét javasolom, hogy a KV. Politikai Bizottsága és a Minisztertanács vegye beható kritika alá szegény- és kisparaszt politikánkat, a megemlített rendeleteinket, s tegyenek hathatós intézkedéseket elsősorban a szegényparasztság fokozottabb anyagi és termelési támogatása érdekében. A "Szabad Nép" augusztus 19-i számának (a szegényparasztságról szóló) cikke is helyesen jelzi a szegényparasztság mai problémáit.

3. Az értelmiség egyes rétegeiben, csoportjaiban (különösen a régi értelmiségiek, az írók, újságírók között) még erőteljes politikai ingadozás, bizonyos kételkedés, sőt cinizmus is tapasztalható. E rétegekben erősítjük agitációs és propaganda munkánkat, de az eddiginél jóval több segítséget kérünk a KV. Agit.[ációs és] Prop.[aganda] Osztályától, tudományos és kulturális osztályaitól, főleg képzett előadókat.

4. Általános a panasz (üzemekben, falvakban), hogy az állami munka egyszerusítése lassan, vontatottan halad. Ennek ellensúlyozására a lakosság bevonását szervezzük és a helyileg elintézhető helyes javaslatokat haladéktalanul végrehajtjuk. E munkát azonban nagyban fékezi, hogy sok idejétmúlta rendeletet még nem vontak vissza, sok még a felesleges rendelet (ezeket össze lehetne vonni), lassan megy a hatáskörök leadása. E kérdésekben a KV. Politikai Bizottságának kellene intézkedni.

5. A volt pártok vezetői, aktívái jórészt ellenzéki szerepet töltenek be, s olyan illúziók élnek bennük, hogy pártjaikat újjászervezik. (A börtönökből kiszabadult volt SZDP tagok is!) Ahogy látom, felülről is ez a helyzet. Hegedüs [András] elvtárs, a KV. tagjai állnak az általuk feltett interpellációs kérdések tüzében, ők nyilatkoznak, írnak és beszélnek a régi hibákról, a demokráciáról, a törvényességről, a kommunisták pedig nemcsak ezekről beszélnek, hanem a feléledő fegyelmezetlenségről, a kötelezettségekről is. Mi arányosítani fogjuk a szereposztást a megyében, de azt hiszem, ezt kellene tenni felül is.

Összefoglalva: Borsod megyében is alapvetően pozitív a lakosság, a dolgozók hangulata, véleménye a KV. júliusi határozatáról. Levelemben azért emeltem ki a negatív vonásokat, mert ezek megvannak, károsan hatnak és még nem tudtunk úrrá lenni felettük. S leküzdésükhöz a Központi Vezetőség Politikai Bizottságától és Titkárságától is segítséget kérünk, előterjesztett javaslataink alapján.

Elvtársi üdvözlettel:

 

 

Földvári Rudolf
első titkár

B.-A.-Z.m.Lt. XXXIII-5. 1. 69. fond. 127. őe. (= A megyei első titkár levelezése.) 41. sz. (másolat)

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő