Földvári Rudolf Borsod-Abaúj-Zemplén megyei MDP-titkár levelezése Gerő Ernővel
Gerő Ernő 1956. július 18-tól a három hónapon át tevékenykedett a Magyar Dolgozók Pártja első titkáraként. A korszak több feldolgozása, s itt közölt levelei is arról tanúskodnak, hogy mennyire nem volt tisztában az ország tényleges helyzetével. Földvári Rudolf, az 1954 májusában Miskolcra „száműzött”, és a demokratizálási folyamatot támogató Borsod-Abaúj-Zemplén megyei első titkár levelei tükrözik a változások túl gyors üteme miatti kételyeit, és félelmeit a Rákosi-féle pártvezetés várható kemény ellenintézkedései miatt.
Gerő válasza
Magyar Dolgozók Pártja
Központi Vezetőség titkára
Budapest, 1956. szeptember 3.
Iktatószám: G-344.
Földvári Rudolf elvtársnak
MDP Borsodmegyei Bizottsága
Miskolc
Kedves Földvári elvtárs!
Megkaptam augusztus 9-én és 14-én kelt leveleit. Az ezekben foglalt kérdésekről ezúton közlöm véleményemet:
1.) A belügyi szervek pártellenőrzésének megjavításáról szóló határozat, Földvári elvtárs szerint, nagyon általánosítva értékeli a megyei pártbizottságok ezirányú tevékenységét. Véleménye szerint a Borsodmegyei Pártbizottság munkájára vonatkozóan ez az értékelés nem tekinthető pontosnak, mivel a pártbizottság a határozatban említettnél lényegesen többet foglalkozott a Belügyminisztérium Borsodmegyei Főosztályának munkájával.
A politikai Bizottság e határozatának nem feladata, hogy az egyes megyei pártbizottságok ezirányú tevékenységét külön-külön értékelje. A Politikai Bizottságnak a határozat meghozatalánál az általánosítható tapasztalatokból kellett kiindulnia, olyan tényezőkből, amelyek az egész párt ezirányú tevékenységére jellemzőek.
2.) Egyetértek Földvári elvtárssal abban, hogy a sajtó és rádió sokszor helytelenül, a Politikai Bizottságról, mint a párt Politikai Bizottságáról, és nem mint a Központi Vezetőség Politikai Bizottságáról, a pártbizottságok titkárairól pedig mint a végrehajtó bizottságok titkárairól beszél.
E kérdést a Szabad Nép Szerkesztő Bizottságának néhány hónappal ezelőtt már felvetettem, ezen a téren van valami javulás, a helytelen formulát azonban még most is sok esetben használják. E kérdésre ismételten felhívtam Nógrádi Sándor elvtársnak, a Központi Vezetőség Agitációs és Propaganda Osztálya vezetőjének, valamint a Szabad Nép Szerkesztő Bizottságának figyelmét.
3.) Javasolja, hogy az illetékes állami szervek adjanak konkrét útmutatást a személyzeti osztályok szerepére, feladatkörére vonatkozóan, mert a jelenlegi bizonytalanság nehezíti az egyszerusítési munkát.
Valóban fennáll a személyzeti osztályok szerepének, feladatkörének, valamint a munkaügyi osztályokhoz való viszonyának tisztázatlansága. Nincs olyan átfogó állami határozat, mely szabályozná ezt a kérdést. Jelenleg dolgoznak egy javaslaton, amely előreláthatóan október folyamán kerül a Politikai Bizottság elé, ez tisztázni fogja a személyzeti osztályok feladatkörét, az állami, gazdasági vezetéshez való viszonyát.
A személyzeti osztályok ellen - mint Maga előtt is ismeretes - különböző ellenséges, demagóg elemek széles támadást indítottak, melynek célja, a személyzeti osztályok tekintélyének rombolása, illetve azok felszámolása. Az ilyen törekvésekhez nem kis részben hozzájárultak a Szabad Népben, valamint más lapokban a kérdésről megjelent cikkek. Ezek az elemek kihasználják azokat a hibákat, amelyeket a személyzeti osztályok az elmúlt évek során kétségtelenül elkövettek. Pártszervezeteinknek fel kell lépni a személyzeti osztályok védelmében az elhangzott jogtalan bírálatokkal szemben. Ezt azért tartom szükségesnek megjegyezni, mert a személyzeti osztályok helyzetének megítélésénél e jelenséggel feltétlenül számolnunk kell.
4.) Javasolja, hogy a kádermunkában elkövetett hibák orvoslásaként egyes személyeket anyagilag is kártalanítsunk. Földvári elvtárs leveléből nem tunik ki, hogy milyen esetekre gondol, mindenkit, akit az elmúlt évek során valamilyen vélt vagy tényleges igazságtalanság ért, nem tudunk anyagilag kártalanítani. A Munka Törvénykönyve bizonyos esetekben lehetőséget nyújt arra, hogy a sérelmeket szenvedett személyeket anyagilag is kártalanítsák. Javaslom, hogy Földvári elvtárs konkrétan közölje, hogy milyen típusú esetekre gondol, mert így a kérdést jobban meg lehetne közelíteni és indokolt esetben segíteni tudnánk.
5.) Levelében megemlíti, hogy lassan folyik az államapparátus decentralizálása, az állami, gazdasági munka egyszerusítése, a munkába nem vonják be eléggé a dolgozókat. A Politikai Bizottság és a Minisztertanács számára komoly segítséget nyújtana, ha konkrétan közölné, mely kérdésekben mutatkozik vontatottság, mert így lehetőség lenne arra, hogy megfelelő intézkedéseket tehessünk.
6.) Ami a Magyar Nemzet augusztus 12-i számában a begyujtésről megjelent, az teljesen helytelen. A helyreigazító nyilatkozat közzétételét azonban nem tartom célszerunek, mert ezzel még inkább felhívnánk a kérdésre a figyelmet. A cikkben foglaltakra felhívtam a Központi Vezetőség Agitációs- és Propaganda Osztályának figyelmét.
Földvári elvtárs által felvetett egyéb kérdésekre, amelyek intézése folyamatban van - távollétemben - Kovács István elvtárs fog válaszolni.
Elvtársi üdvözlettel:
Gerő Ernő
első titkár
B.-A.-Z.m.Lt. XXXIII-5. 1. 69. fond. 127. őe. (= A megyei első titkár levelezése.) 42. sz. (s.k. eredeti)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 24.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő
