Iratok Kádár János belügyminiszterségének idejéből

„A Magyar Köztársaság Elnöke 1948. évi augusztus hó 5-én kelt elnöki elhatározásával Rajk László belügyminisztert eddigi buzgó szolgálata elismerése mellett ezen tiszte alól felmentette, s egyidejűleg nevezettet külügyminiszterré, Kádár János országgyűlési képviselőt pedig belügyminiszterré kinevezte. […]
Intézkedés teendő a 24.001/1947. II. P.M. számú rendeletben meghatározott 150%-os miniszteri pótlék Rajk László volt belügyminiszter részére való beszüntetése és egyidejűleg Kádár János belügyminiszter részére fogadalomtétel napjától, azaz 1948.évi augusztus 5-től való kiutalása iránt.”

Feltételezhetnénk, hogy az államvédelemmel foglalkozó egységeknek az államrendőrség szervezetéből történő kiemelésével, centralizálásával és jogkörének bővítésével a belügyminiszter pozíciója erősödött. A valóságban azonban nem ez történt. A Rajk kinevezésétől Zöld Sándor lemondásáig terjedő időszakban a mindenkori belügyminiszter jelentősége, illetve hatalma fokozatosan zsugorodott, ez a folyamat - ami nem volt független a miniszterek

- Kádár János belügyminisztersége alatt vált nyilvánvalóvá.

Ekkoriban a belügyi igazgatás két ága: a közigazgatás és a rendőrség irányítása de iure a belügyminiszter kezében összpontosult, de facto azonban a miniszter mindkét területen vesztett befolyásából. Ami a közigazgatást illeti, ebben az időszakban vált teljessé az ország igazgatásának szovjetizálása, de ezt a változást nem a tanácsrendszer bevezetése, hanem a már kiépült pártszervezet ekkoriban történő megerősödése jelentette. Az államigazgatás szervezetével párhuzamosan működő pártstruktúra kiépítését a Magyar Kommunista Párt vezetői már 1945 tavaszán megkezdték: ennek eredményeként megalakultak a párt területi, megyei bizottságai és járási titkárságai, illetve a párt központi apparátusa. Az 1948. júliusi egyesülési kongresszussal létrejött MDP az MKP struktúráját - és funkcionáriusai java részét - vitte tovább. Noha mind a központi, mind a területi apparátusok szerkezetében több változás történt a későbbiekben, de a szervezet döntő tulajdonsága, azaz a közigazgatásra gyakorolt befolyása változatlan maradt, mértéke pedig 1948 után jelentősen növekedett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a végrehajtó hatalom kulcspozícióban lévő embereinek döntéseit nem közvetlen hivatali feletteseik, hanem a hasonló szinten lévő pártszerv vezetői szabták meg. Kádár, mint belügyminiszter - és ugyanakkor az MDP

- sem a kormányfőnek: vagy tartozott felelősséggel, hanem az MDP csúcsvezetésének, ezen keresztül pedig a Szovjetunió irányítóinak; döntéseket tehát nem hozhatott szuverén módon, igaz, ezt nem is várták tőle.

Önmagában a párt- és az állami funkciók összemosása, illetve a kormányon lévő párt, pártok nyomásgyakorlása a közigazgatásra nem egyedi jelenség, viszont ezt a nehezen átlátható helyzetet tovább bonyolította a sztálinista államszervezetek sajátossága: az államvédelemmel foglalkozó rendőri egységek rátelepedése a közigazgatás állami- és pártszerveire. Ez a folyamat szintén Kádár belügyminisztersége alatt teljesedett ki. Az államvédelemmel foglalkozó szervezeteknek a Magyar Államrendőrségből való kikerülésével és egyesítésével, az államrendőrséggel látszatra egyenrangú, de a valóságban jóval befolyásosabb szervezet jött létre. Azt a határozatot, amivel ez a nagy hatalmú szerv minisztériumi rangot kapott - pontosabban az egész közigazgatástól már látszatra is függetlenné vált, szintén Kádár belügyminisztersége alatt, 1949. december 26-án hozta az MDP Politikai Bizottsága, amikor létrehozta az önálló Államvédelmi Hatóságot. Ennek a szervnek az állam- és a pártigazgatástól való függése egyébként is formális volt. Részben azért, mert - a gazdasági élet egyes elemei: a nagyobb, stratégiai jelentőségű üzemek, vállalatok mellett - ennek a területnek az irányításába „nyúltak bele" közvetlenül a szovjetek. Tehát amikor még elvileg a belügyminiszter felügyelete alá tartozott a BM ÁVH, vezetője: Péter Gábor a szovjet NKVD képviselőinek utasításaihoz, ennek hiányában az MDP

igazodott, akikhez Kádár - főtitkár-helyettesi pozíciója, az MDP Politikai Bizottságában betöltött tagsága ellenére - valójában sohasem tartozott. Részben, mert ebben a korszakban a döntéshozatal legfelső szintjén nem a betöltött állami- és/vagy pártfunkciók számítottak, hanem a Kreml-beli szovjet vezetőkkel fenntartott személyes kapcsolatok; ezen a területen pedig Kádár - nem lévén moszkovita - jelentős hátrányban volt. Emiatt, bármennyire jelentős döntéseket hoztak a belügyi területen minisztersége idején, személyes kvalitásai és kapcsolatai miatt azoknak inkább végrehajtója volt, semmint alakítója.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 20.

1919

Az Újvárosháza Váci utcai épületének tanácstermében összeült a KIMSZ első kongresszusa, amelyen szervezeti szabályzatot és prog-ramot...Tovább

1928

Puniša Račić merényletet hajt végre a belgrádi parlamentben Stjepan Radić és más HSS-vezető ellen.Tovább

1940

Olaszország megkezdi a Franciaország elleni sikertelen megszállási kísérletet.Tovább

1963

A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok megállapodása a Kreml és a Fehér Ház közti forró drótról (állandó közvetlen telefonkapcsolat...Tovább

1976

A Jugoszláviában megrendezett V. labdarúgó Európa-bajnokságot Csehszlovákia nyeri, Panenka 11-esből szerzett góljával.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő